A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség vádirata szerint R. J. vádlott gyermekénél 15 évesen
jelentkeztek először deréktáji fájdalmak. A betegség miatt sem tovább tanulni, sem dolgozni
nem tudott, szociális segélyt kapott és szülei gondoskodtak róla. Az édesanya halála után apja, R. J. látta el a fiút, akinél 2011-ben gyógyíthatatlan gerincbetegséget diagnosztizáltak.
Az orvos felhívta a figyelmet a rendszeres gyógytornára, amit a sértett keresztanyja vállalt
el. A segédgondozói tanfolyammal és gyakorlattal rendelkező asszony – hosszas rábeszélés
után – napi rendszerességgel látogatta a fiút. Három hónap múlva azonban a sértett közölte,
hogy nem hajlandó folytatni a mozgásterápiát. Kezelésekre nem járt el, egészségi állapota
egyre csak romlott. 2015 második felében már az ágyat sem tudta elhagyni, ezért a vádlott
beköltözött hozzá a szobájába. A sértett anyai féltestvére ugyanabban a balmazújvárosi
házban lakott, ő látta el ebéddel a fiatal férfit. Reggelijéről és vacsorájáról az apa
gondoskodott. Szintén az apa volt az, aki mosdatta a sértettet, fia ugyanis ezt a fajta
segítséget csak neki engedte meg. A vádlott azonban nem használt sem ágytálat, sem
felnőtt pelenkát, így rövidesen meglehetősen rossz higiénés körülmények alakultak ki a
házban. A folyamatosan ágyban fekvő sértett kedélye is rohamosan romlani kezdett,
magába fordult és megtiltotta rokonainak, hogy látogassák.
R. J. elmulasztotta a megfelelő gondozást, sőt, a sértett megfelelő táplálásáról sem
gondoskodott, így a mozgásra és önellátásra képtelen férfi 2016 nyarára jelentősen
lefogyott, alultáplálttá vált – tartalmazza a vádirat. A vádlott a sértettet a fekhelyén nem
mozgatta megfelelően, ezért teste nagy felületén komoly felfekvések keletkeztek. Az
ügyészség szerint ezt a vádlott is észlelte, de sem orvoshoz, sem kórházba nem vitte a fiát.
2016. július 21-én a sértett állapota tovább romlott, hajnaltól félrebeszélt, kiabált.
Féltestvére arra kérte a vádlottat, hogy hívjanak ki orvost, ettől azonban R. J. határozottan
elzárkózott. Kora este rokonok érkeztek látogatóba, hogy a sértettet felköszöntsék
születésnapja alkalmából. Azt látták, hogy zavart, félrebeszél, rendkívül sovány, és súlyos
felfekvéses sérülései vannak. Az egyik rokon elhatározta, hogy mentőt hív, kerékpárral a
háziorvosi rendelőhöz hajtott, ahol kérésére a körzeti ápoló értesítette a mentőszolgálatot.
Nem sokkal később a központi mentésirányítás kiküldte az ügyeletes háziorvost, aki az
azonnali kórházba szállítás mellett döntött. A vádlott azonban továbbra is tiltakozott ez ellen.
Azt mondta, hogy ott majd beadnak a fiának egy halálos injekciót, illetve ha úgy alakul,
hogy a fia meghal, akkor mindegy, ha otthon hal meg vagy a kórházban. Ha viszont a
kórházban hal meg, akkor haza kell hozatnia a holttestét, ami pénzbe kerül – írja a vád.
Időközben az OMSZ a rendőrséget is tájékoztatta, a járőrök kiérkezésekor pedig a vádlott
végül beleegyezett a kórházi szállításba. A Kenézy Kórházban azonban a sértett a szakszerű
orvosi ellátás ellenére négy nappal később meghalt. Az ügyészség szerint a felfekvési
sebeket és a végzetes tüdőgyulladást a vádlott okozta, R. J. „embertelen körülmények
között” élő fia megfelelő gondozását elmulasztotta.
