A múlt folyamatos jelenlétéről, a történelem újra és újra visszatérő mintázatairól, valamint a művészet társadalmi szerepéről beszélt Mélyi József művészettörténész a MODEM-ben rendezett tárlatvezetésen és megnyitón, amelyet a Nemes Csaba: Folyamatos múlt című kiállítás kapcsán tartottak.
A szakember szerint Nemes Csaba életművének egyik legfontosabb sajátossága, hogy évtizedek óta következetesen próbálja megragadni saját korának társadalmi és politikai folyamatait, miközben folyamatosan keresi az ehhez leginkább megfelelő művészeti formákat.
Mélyi József arról beszélt, hogy bár a festészet hagyományosan a történelem és a nagy események rögzítésének eszköze volt, a kortárs művészet számára ez ma már korántsem magától értetődő feladat. Nemes Csaba munkássága éppen ezért különösen figyelemre méltó, mert a rendszerváltás óta eltelt több mint három évtized társadalmi változásait, konfliktusait és emlékezetpolitikai vitáit képes vizuális formába önteni.
A művészettörténész szerint a kiállítás egyik visszatérő motívuma a különböző történelmi és társadalmi rétegek egymásra rakódása. Nemes műveiben egyszerre jelenik meg a múlt, a jelen és a jövő, miközben a társadalmi különbségek, a történelmi traumák és az ideológiai konfliktusok is folyamatosan egymásra vetülnek.
Mélyi több alkotást is példaként említett, amelyekben a mélyépítések, földmunkák vagy éppen a városi terek átalakulása nem csupán építészeti jelenségként jelenik meg, hanem a múlt feltárásának és a történelmi rétegek vizsgálatának metaforájaként is.
A tárlatvezetés során hangsúlyos szerepet kapott a „befagyott struktúrák” gondolata. A művészettörténész szerint Nemes Csaba számos munkája arra mutat rá, hogy a társadalom bizonyos problémái és konfliktusai évtizedeken keresztül változatlan formában öröklődnek tovább. A rendszerváltás utáni Magyarország sok esetben ugyanazokkal a kérdésekkel és feszültségekkel szembesül, mint korábbi korszakokban.
Ennek egyik példájaként említette az Andrássy Gyula-szobor történetét feldolgozó műveket. Mint fogalmazott, a különböző politikai rendszerek újra és újra átírják a közterek jelentését, miközben gyakran ugyanazokhoz a történelmi jelképekhez nyúlnak vissza.
A kiállítás jelentős része foglalkozik a közelmúlt társadalmi és politikai eseményeivel is. A művek között megjelennek a romagyilkosságok, a menekültválság, a szélsőjobboldali mozgalmak erősödése vagy a német megszállás áldozatainak emlékműve körül kialakult társadalmi vita. Mélyi szerint ezek a munkák nem egyszerű dokumentációk, hanem olyan alkotások, amelyek tágabb történelmi és kulturális összefüggésekbe helyezik a jelen eseményeit.
Külön kitért arra az időszakra is, amikor Nemes Csaba aktívan részt vett közéleti és civil kezdeményezésekben. A művész számára ekkor központi kérdéssé vált, hol húzódik a határ a művészet és a társadalmi aktivizmus között. Munkáiban fokozatosan egyre inkább a közvetlen politikai részvétel helyett a művészi reflexió került előtérbe.
Mélyi József szerint Nemes Csaba életművének egyik legfontosabb üzenete, hogy a történelem nem lezárt fejezetek sorozata, hanem folyamatosan jelen lévő erő. A múlt traumái, konfliktusai és gondolkodásmódjai új formákban, de újra és újra visszatérnek a jelenben.
A MODEM-ben látható Folyamatos múlt című kiállítás ezt a jelenséget vizsgálja különböző művészeti eszközökön keresztül. A tárlat festmények, grafikák, installációk és videómunkák segítségével mutatja be, hogyan fonódnak össze az egyéni és kollektív emlékezet rétegei, valamint miként alakítják a jelen társadalmi valóságát a múlt örökségei.
