Örkény Macskajátéka a Csokonai Színházban

A pesti társbérletben az élet mindennapos bosszúságaival küzdő, de azokat rendszerint legyőző Orbánné és nővére, a Németországban sokkal jobb körülmények között élő Giza párbeszédeiből bontakozik ki az a játék, melyet röviden csak úgy hívunk: élet. Orbánné élete maga a küzdelem, ami fárasztó és bosszantó, gyakran kilátástalan és néha megalázó. Ő azonban a társadalom véleményére fittyet hányva kiabál a tejcsarnokosnővel, harcba száll egy kiöregedett operaénekes kegyeiért és lánya rosszallása ellenére sem átallja befestetni a haját. A két testvér eltérő lelki alkata, élethelyzete és világnézete ütközik a beszélgetések során, melyekben a mindennapi történéseket folyton átjárják a fiatalkori emlékek. A Tóték mellett a Macskajáték a legtöbbet játszott Örkény-darab, valódi színésznői jutalomjáték.

„ A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. Két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép… Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.

Mindnyájan akarunk egymástól valamit.
Csak az öregektől nem akar már senki semmit.
De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk.” (Örkény István)

Szabó K. István rendező a darabról:

„ A történet tulajdonképpen már a múlté. Hagyni kéne belehalványulni az enyészetbe, a létai ház düledező romjaival, a kifakult fiatalság utolsó, töredezett szélű dokumentumával együtt. Beletörődni … de Orbánnénak ez nem megy. Még egyszer nekifeszül a sorsnak, visszaköveteli elhallgatott, megalkuvásokkal teli szép korát, visszaszeretné egész eltékozolt életét.

Furcsa ez az örkényi panoptikum. Itt a magány a közös nevező. Nem az öregedés, hanem a fölöslegessé válás a kétségbeejtő, a fojtogató … a vérlázító.”

A debreceni előadásban Orbánné szerepében Ráckevei Annát láthatja a közönség, míg a testvérét, Gizát Kubik Anna alakítja. Ráckevei Anna szerint a Macskajáték a Csehov-darabok zsenialitásához mérhető. „ Minél mélyebbre ástam bele magam a próbák alatt, annál több fátyol hullott le a szemem elől. Sok elődöm eljátszotta a szerepet, s a feldolgozás első fázisában sok Orbánnét láttam magam előtt. A sok Orbánnétól aztán eljutottam oda, hogy én vagyok Orbánné, mert annyira közvetlenül érintett, s átélhető volt sok-sok darabbéli történés. A következő lépcsőfok az volt, hogy mi vagyunk Orbánné. Mindenki. Arra kell rájönnünk, és ehhez kell egy bizonyos érettség, hogy eljön az életünknek az a pontja, húsz vagy akár hetven évesen, amikor szembe kell néznünk az élethazugságainkkal. Azzal, hogy milyen önbecsapásokon keresztül jutottunk el odáig, ahol most vagyunk.”

Kubik Anna arról beszélt, hogy Örkény kapcsán mindig eszébe jut a szerző egy gondolata, arról, hogy mindnyájan örök keresésben élünk. Giza szerepét már játszotta korábban is a Pesti Magyar Színházban Berényi Gábor rendezében, igaz, akkor Orbánnén kívül az összes többi szereplőt ő alakította, így épp csak fel tudott villantani mindenkit: Egérkét, Gizát, Ilust. Az irodalmi recenzióik gyakran hivatkoznak a Macskajáték többértelműségére, hogy valójában a szerelmen keresztül az öregségről, magányról, a halállal való szembenézésről is beszél Örkény. Arra kérdésre, hogy miről szól számára a Macskajáték, Kubik Anna így válaszolt: „Arról, hogy a játszmáink között a szeretet hiányzik mindenkinek, és ez nem pótolható semmivel. Itt két magányról van szó: van egy gazdag magány, és egy szegény magány, de az igazi szeretet hiányzik mindenkinek. Ez a hiány van jelen végig a darabban. Orbánnénak szűkösek az anyagi körülményei és miután a barátságban is csalódott, úgy érzi, senki nem szereti. Giza is egyedül van és egy hihetetlenül nagy ívű, gazdag életben neki is a szeretet hiányzik. A mi adottságaink mellett általában azt gondoljuk, hogy bár mi lennénk jómódban magányosak, s bár nem tapasztaltuk meg, el kell hinnünk, hogy a pénz sem minden. Nem az élet lényege.” Orbánné és Giza hazugságsorozata a régmúltra nyúlik vissza, fiatal korukig vezethető vissza. „Eleve hamis történet, hogy egy lánykorukban készült fényképről mind a ketten mást gondolnak, másképp emlékeznek a történésekre, de azért nyúlnak oda vissza az időben, mert akkor még felhőtlenül boldognak érezték magukat. Végigkíséri az életüket ez a boldogsághiány és onnantól kezdve próbálják folyton visszafejteni a történetet, hogy milyen út vezetett a jelenhez.”

Szereposztás

Orbánné
Ráckevei Anna Jászai-díjas, Érdemes Művész

Giza
Kubik Anna Kossuth-díjas, Érdemes Művész

Paula
Oláh Zsuzsa Jászai-díjas

Egérke
Majzik Edit Jászai-díjas

Ilus
Újhelyi Kinga Jászai-díjas

Cs. Bruckner Adelaida
Miske László Jászai-díjas

Csermlényi Viktor
Jámbor József

Józsi
Pál Hunor

Pincér
Janka Barnabás

Díszlettervező
Horatiu Mihaiu

Jelmeztervező
Rátkai Erzsébet Jászai-díjas