Véget ért a kampány és a választás, nincs már szükség szalagvágásokra, ravatalozó-átadásokra (mondjuk, ez Vitányi Istvánnak pont bejött). De milyen jó, hogy végre csend van.
Úgy fest, a debreceniekben is tudatosult, hogy semmiféle hálával nem tartoznak azokért a fejlesztésekért, felújításokért, amelyek tető alá hozása a városvezetők feladata – nem kevés pénzt kapnak érte.
Az elmúlt időszakban, kiváltképp a kampány hajrájában azonban ezek az egyébként alapvető önkormányzati feladatok látványos politikai eseményekké váltak: szalaggal, tapsoló közönséggel, biodíszletnek használt iskolásokkal. Szinte naponta lehetett újabb és újabb átadásokról hallani, mintha “véletlenül” minden épp a választás előtt készült volna el. Majd jött a csend.
Talán egyszer azt is megérjük, hogy ciki lesz ilyesmivel kampányolni. Hogy nem az lesz a politikai teljesítmény mércéje, ki hány szalagot vágott át. Persze, lehet, hogy erre még évtizedeket kell várni.
Ha Magyar Péter és a Tisza Párt helyi képviselői ugyanazt a mintát követik majd, mint fideszes elődeik, akkor ezek a sorok hamar érvényüket vesztik.
Addig viszont érdemes felidézni egy-egy emlékezetes jelenetet a választáson nagyot bukó debreceni alpolgármesterek protokolláris pillanataiból.
Barcsa Lajos a Debreceni Egyetemen adott át egy épületet:
Barcsa Lajos is segített átadni a Debreceni Egyetem Műszaki Kar megújult épületét
Széles Diána pedig talán a Szoboszlói úti csomópont átadásától várhatta a fordulatot – hiába:
Elkészült a Szoboszlói úti csomópont, Széles Diána várja a szavazatokat
