Főtanácsnoki indítványok a menedékjoggal kapcsolatos magyar ügyekben

Európa

Az Eljárási Irányelv szerint a tagállamok csak akkor minősíthetik elfogadhatatlannak a
nemzetközi védelem iránti kérelmet, ha különösen a kérelmező részére más tagállam vagy egy
EU-n kívüli ország már megfelelő szintű nemzetközi védelmet biztosított (az első menedék
országa), vagy a kérelmező esetében létezik egy olyan biztonságos, EU-n kívüli ország, ahová
visszaküldhető, és ahol menedékjog iránti kérelmet nyújthat be, amelynek megadása esetén
megfelelő szintű védelemben fog részesülni (biztonságos harmadik ország). Ez utóbbi esetben a
tagállamoknak arról is meg kell győződniük, hogy a kérdéses, EU-n kívüli ország nem fogja a
menedékkérőt olyan országba visszaküldeni, ahol az üldöztetésnek vagy más súlyos sérelemnek
lenne kitéve, illetve azt is vizsgálniuk kell, hogy a szóban forgó, EU-n kívüli ország és a
menedékkérő között létezik-e olyan kapcsolat, amely alapján észszerűnek tűnik, hogy ő abba az
országba menjen.


A magyar jog egy 2018. július 1-jén hatályba lépett, és az ún. „Stop Soros” jogszabálycsomag
részét képező rendelkezése szerint elfogadhatatlan a nemzetközi védelem iránti kérelem,
amennyiben a kérelmező egy biztonságos tranzitországon keresztül érkezett Magyarország
területére.

Egy kurd nemzetiségű szíriai állampolgár menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő
Magyarországon, amelyet a magyar hatóságok a magyar jog említett rendelkezése alapján
elfogadhatatlanként elutasítottak, és a kérelmezőt Szerbia területére kiutasították.
A magyar hatóságok döntése ellen indított perben eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi
Bíróság azt szeretné megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a megtámadott határozat alapját
képező jogszabályi rendelkezés, amely a magyar bíróság szerint tartalmát tekintve nem feleltethető meg az irányelv szerinti elfogadhatatlansági okok egyikének sem, összhangban van-
e az irányelvvel.

A magyar bíróság arra is kíváncsi, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet
elfogadhatatlannak minősítő közigazgatási határozat ellen benyújtott kereset eldöntésének
időtartamát nyolc napban maximalizáló magyar szabályozás összhangban van-e az irányelvvel,
1 A 2013/32/EU irányelv.
2 A kérdéssel kapcsolatban egy kötelezettségszegési eljárás is folyamatban van Magyarország ellen az Európai Bíróság előtt (lásd a C-821/19. sz. Bizottság kontra Magyarország ügyet). illetve az EU Alapjogi Chartájának a hatékony jogorvoslatra és a tisztességes eljáráshoz való
jogra vonatkozó cikkével.
Az egy kurd nemzetiségű iraki állampolgár menedékjog iránti kérelmének a magyar hatóságok
általi elutasításával kapcsolatos C-406/18. sz. ügyben ugyanezen magyar bíróság arra a kérdésre
vár választ, hogy a hatékony jogorvoslathoz való joggal összeegyeztethető-e a magyar
menekültügyi szabályozás azon rendelkezése, amely minden egyedi körülménytől függetlenül,
az ügy sajátosságaira és a bizonyítás esetleges nehézségeire tekintet nélkül a menekültügyi
bírósági eljárásokra egységesen, mindössze 60 napos kötelező eljárási határidőt ír elő.
A két érintett ügyben a mai napon ismertetett indítványaiban Michal Bobek főtanácsnok
(Csehország) hangsúlyozza, hogy az első menedék országának és a biztonságos harmadik
országnak az elvétől eltérően a vitatott magyar jogszabály nem követeli meg kifejezetten, hogy
a biztonságos tranzitországok garantálják azt, hogy a menedékkérőt nem fogják olyan
országba visszaküldeni, ahol az üldöztetésnek vagy más súlyos sérelemnek lehet kitéve.
Másrészről a főtanácsnok rámutat arra, hogy a biztonságos harmadik országok meghatározása
céljából a tagállamoknak olyan szabályokat kell megállapítaniuk, amelyek előírják, hogy a
menedékkérő és az érintett, nem uniós ország között olyan kapcsolat álljon fel, amelynek
alapján észszerűnek tűnik, hogy a menedékkérő ebbe az országba menjen. Márpedig a
főtanácsnok szerint az egy adott országon való áthaladás nem tekinthető ilyen kapcsolatnak.
Mindezen okokból a főtanácsnok szerint a biztonságos tranzitországra vonatkozó vitatott
magyar jogszabályi rendelkezés két vonatkozásban is enyhíti az uniós jog által támasztott
követelményeket: egyrészről azon kapcsolat szorossága tekintetében, amelynek a kérelmező és
az érintett, nem uniós ország között fenn kell állnia, másrészről pedig azon védelem szintje
tekintetében, amelyet ezen országnak nyújtania kell. Következésképpen a főtanácsnok úgy véli,
hogy a szóban forgó rendelkezés nem felel meg az irányelvben előírt biztonságos harmadik
ország fogalmának. Mivel a főtanácsnok álláspontja szerint az irányelv kimerítő jelleggel
sorolja fel a menedékjog iránti kérelmek elfogadhatatlansági okait, és a biztonságos
tranzitország oka az irányelvben meghatározott egyik oknak sem felel meg, ezért a
főtanácsnok annak kimondását javasolja a Bíróságnak, hogy a Magyarország által a
biztonságos tranzitországra vonatkozóan bevezetett új elfogadhatatlansági ok ellentétes az
irányelvvel.
A menekültügyi bírósági eljárások nyolc, illetve 60 napos kötelező eljárási határidejével
kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban a főtanácsnok úgy véli, hogy amennyiben a nemzeti
bíróság megállapítja, hogy az ügy sajátos körülményeire, vagy azon általános feltételek alapján,
amelyek mellett e bíróságnak a feladatát el kell látnia – ideértve például az egyidejűleg
előterjesztett kérelmek különösen nagy számát – nem biztosítható a menedékkérő számára az
irányelv szerinti hatékony jogvédelem, úgy e bíróságnak szükség szerint mellőznie kell a szóban forgó határidő alkalmazását, és a vizsgálattal a határidő lejártát követően a lehető
leggyorsabban végeznie kell.

FONTOS: A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy
teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó
javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a
tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
E tájékoztató a sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a Bíróságot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.