Elhunyt Gorilovics Tivadar. Temetése december 8-án 14 órakor lesz a Köztemetőben. A professzor emeritust az egyetem saját halottjának tekinti.
A Debreceni Egyetem Francia Tanszéke és a francia kultúra magyar híveinek tágabb közössége nevében veszek búcsút Gorilovics Tivadartól, a tanártól, az irodalomtudóstól, sokunk mesterétől, a világot mindig megérteni és továbbvinni akaró embertől. Akik tiszteltük és szerettük őt, fájdalmas űrt érzünk, és keressük, hogyan tudjuk örökségét megőrizni.
Tanár volt, minden körülményben. Nem vaskalapos, nem könyörtelenül számonkérő. Műveltsége, az irodalom mély átélése, a francia moralisták iránti vonzódása megóvták a tanári mesterség csapdáitól, s a mesterséget ő hivatássá tudta emelni. A debreceni Francia Tanszéken, ahol 1958 óta tanított, tanítványként, majd kollégaként érezhettük a legapróbb szövegrész megbeszélésekor is, hogy mennyire otthon van a francia és a magyar irodalom minden korszakában, és hogy az előadások vagy az eszmecserék tárgyai kiszakadnak tankönyvi kötöttségeikből és egy átfogóbb áttekintés szellemi örömét, végső soron az ember mélyebb megértését szolgálják. Nem nyelvész volt, mégis tőle tanulhattuk meg a kimondott és a leírt szó tiszteletét, az anyanyelv és az idegen nyelv között épített híd gondolkodást formáló szerepét.
Tudományos pályáját igényesen alakította, és türelmesen hagyta megérni azt a két fő pólust, amelyek köré szerveződtek mindig elmélyült kutatásai, minden részletükben megbízható tanulmányai. Egyrészt a XIX.-XX. század fordulójának francia irodalmi termése érdekelte, leginkább az elbeszélő műfajok, talán mert ezeken keresztül érhetett el legkönnyebben ahhoz a szférához, amely az irodalmat a világban körülveszi: az eszmeáramlatokhoz és az életformákhoz. Egyetemi doktori disszertációjában Roger Martin du Gard gondolatrendszerének filozófiai forrásaival, kandidátusi értekezésében az említett korszak írói magatartásformáival foglalkozott; a modern családregényről szélesebb közönség számára adott közre több nemzet irodalmát is érintő monográfiát. A másik kristályosodási pont Jean-Richard Bloch életműve. Ez a sok műfajban alkotó szerző, akiről Gorilovics Tivadar nemcsak több esszét írt, de levelezése egy részének és más szövegeinek kiadását is gondozta, a XX. századi baloldali értelmiség franciaországi és európai horizontját fedte fel számára. Kutatásai e téren – a téma égetően aktuális volta miatt is – tiszteletet vívtak ki számára francia tudományos körökben.
A magyar irodalom, kiváltképp a költészet franciaországi jelenlétét maga is segítette; mindvégig fontos volt ez számára, éppúgy, mint az irodalom szerepe életünkben és mint szellemi elődeinek, Gyergyai Albertnek, Hankiss Jánosnak példája. Volt miből erőt merítenie nehéz időkben, amikor tanszékvezetőként, az egyetem rektorhelyetteseként, majd a Bölcsészkar dékánjaként minden erejével munkálkodott az igazi kultúra folytonosságának fenntartásán. Elvesztésének fájdalma közepette igyekszünk követni immár az ő példáját, amelynek fényénél egy árnyalattal jobban látjuk már, hogy az életben mi a fontos.
unideb.hu
