MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Mi az igazság a menekültkérdés kapcsán?

Ország

Megszámolni is nehéz, mennyi hír és rémhír terjed az utóbbi időben a hazai sajtóban és a közösségi oldalakon a menekültek kapcsán. Az alábbi, három részes cikksorozatban azt igyekszünk bemutatni, mi is az igazság: kik érkeznek ide, honnan érkeznek, mennyi ideig vannak Debrecenben, mennyit költ rájuk az állam, mi vagyunk-e a célország stb. Mindezt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól és a Belügyminisztériumtól kapott adatok, a vonatkozó törvények és EU-s irányelvek, valamint több forrásból is megerősített sajtóhírek alapján.

  1. rész: tények a menekültkérdés kapcsán
  2. rész: kik állhatnak a menekültáradat mögött?
  3. rész: mi a teendő tömeges beáramlás esetén

Mennyien vannak a menekültek?

Tény: sokkal több a menekült, mint eddig volt. A MÁV havonta csaknem 30 ezer illegális bevándorlót szállít a magyarországi befogadóállomások felé.

Ezt minden forrás alátámasztja, de bárki személyesen is meggyőződhet róla. Debrecenben például lépten-nyomon találkozunk velük az utcán, közterületeken. Ezt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól (továbbiakban: BÁH) kapott hivatalos adatok is megerősítik, amelyek szerint idén megduplázódott a debreceni befogadó állomásra érkezők száma, fél év alatt többen érkeztek, mint tavaly egész évben. A sajtóhírek pedig rendszeresen beszámolnak arról, hogy naponta több száz menekültet fülelnek le a déli határon. Az MTI híre szerint a MÁV naponta átlagosan ezer illegális bevándorlót szállít a magyarországi menekülttáborok felé. Ez azt jelenti, hogy havonta csaknem 30 ezer illegális menekült érkezik az országba. És ezek csak a magyar adatok, nem tudni, hogy a többi európai országba mennyien érkeznek még.

Kik jönnek Debrecenbe?

Tény: Debrecenbe főként iszlám vallású afgánok, szíriaiak, irakiak és pakisztániak érkeznek.

A BÁH adatai szerint a debreceni befogadó állomásra főleg a déli, Szerbia felőli határszakaszról kerülnek menedékkérők. Állampolgársági összetételüket tekintve elmondható, hogy 2015 elején jellemzően Koszovóból érkezett a menedékkérők meghatározó hányada, márciustól megváltozott ez a tendencia és a menedékjogot kérők többsége Afganisztánból, Szíriából, Irakból és Pakisztánból érkezik.

Tehát: a háború sújtotta közel-keleti, főképp iszlám vallású országokból jönnek a menekültek, akik száma idén hirtelen megnőtt. Ebben az a különösen érdekes, hogy az említett országokban már évek óta háború dúl, a menekültáradat viszont csak most nőtt meg hirtelen, ugrásszerűen. Ennek lehetséges okaival a cikksorozat második részében foglalkozunk.

Tény: Olyan, elsősorban iszlám vallású országokból érkeznek Európába a menekültek, amelyekben a fegyveres konfliktust részben vagy egészben a nyugati országok (USA, NATO tagállamok) okozták, és ennek következtében zűrzavar uralkodik, az államhatalom szétesett, vagy szinte nem is létezik.

Hova tartanak?

Tény: nem Magyarországra igyekszik az áradat, mi csak tranzit ország vagyunk.

A BÁH tájékoztatása szerint Magyarország csak tranzit ország a menekültek számára, akik általában nem ide igyekeznek. Elsősorban Nyugat-Európa (Németország, Svédország) felé mennek tovább. Ezt támasztja alá az is, hogy a menekültügyi hatóság a kérelmek nagyobb hányadában eljárást megszüntető végzést hoz, mivel a menedékkérő időközben ismeretlen helyre távozik. Az sem ritka, hogy a már védelemben részesült személy az integrációs támogatás ellenére elhagyja az országot. A menekültek végcéljáról a német RTL 2015. július 20-án sugárzott híradójában is szó esett. A stáb a görögországi Leszbosz szigetén található menekülttáborból küldött tudósítást, ahol a borzalmas körülmények közt élő menekültek szinte egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy Németországba akarnak menni.

Tehát: az ide érkező menekültek nem akarják elvenni a magyarok munkáját, és nemigen érdekli őket a mi kultúránk sem. Mert nem mi vagyunk az úti céljuk. Ebből a szempontból pusztán belpolitikai célokat szolgáló pénzkidobás lehet a kormány részéről a plakátolás, ahogy a déli határra épülő kerítés is. Mindezt a haza védelmére hivatkozva. Csakhogy a probléma európai szintű, és csak közös erőfeszítéssel oldható meg. Érdekes kérdés, miért nem reagál a problémára azonnal az EU, miért nem látható gyors és határozott cselekvés? Az Egyesült Államok mindenesetre drasztikusan megoldotta a hasonló problémát: hermetikusan, betonfallal zárta le a déli határát, és gondosan megválogatja, kit is enged be az ország területére.

Vissza kell őket fogadnunk

Tény: Bár nem ide igyekeznek, de ha egy menekültet Magyarországon fülelnek le az EU-ban, akkor innen nem utazhat tovább legálisan. Ennek ellenére sokan megteszik, és Nyugatra mennek. De akiket ott elfognak, azokat ide küldhetik vissza, mintha kvázi „magyar” menekültek lennének.

A BÁH válaszaiból kiderül, hogy a kérelmező jogszerűen nem utazhat innen tovább. A kérelem benyújtásakor rögzítik az ujjnyomatát, fényképét, adatait, és ez alapján később visszaküldhetik abba az országba, ahol először rögzítették a kérelmét. A kérdést egy Uniós szintű rendelet (dublini rendelet) szabályozza, amely pontosan megfogalmazza azt, hogy egy tagállam mely esetben felelős a menekültügyi eljárás lefolytatásáért. Főszabályként elmondható, hogy általában az a tagállam visel felelősséget a menekültügyi eljárás lefolytatásában, amely a legnagyobb szerepet játszott abban, hogy a kérelmező a tagállamok területére akár legálisan akár illegálisan belépett.

Tehát: Magyarország jogszerűen nem engedheti tovább Nyugatra a nálunk lefülelt menekülteket. Ha maguktól mégis továbbmennek, ide küldhetik őket vissza, és a magyar államnak kell róluk gondoskodnia. Egyes ellenzéki sajtóorgánumok -a kormányhoz hasonlóan- vélhetően szintén politikai okokból védelmükbe veszik a menekülteket. Ők humánus okokkal leplezik el a gyanítható politikai szándékot. Arról viszont már nemigen szólnak, hogy mi történik, ha elkezdik a Nyugatra áramlott tömegeket visszaküldeni ide, merthogy Magyarországon regisztrálták őket menekültként.

Mennyi ideig vannak Debrecenben?

Tény: az innen továbbutazó menekültek általában 14 napot tartózkodnak Debrecenben.

A BÁH hivatalos adatai szerint a menedékkérő a menekültügyi eljárás időtartama alatt tartózkodhat a táborban, ez 3-4 hónap általában. Amennyiben a hatóságok menekültként ismerik el, úgy az elismeréstől számított két hónapig lakhat még a táborban, utána ki kell költöznie. A beilleszkedésükhöz a családsegítő szolgálatok nyújtanak támogatást. Összesen tehát nagyjából fél évet lakhat a befogadó állomáson egy menekült. A gyakorlat azt mutatja, hogy vannak, akik már pár napon belül távoznak, és vannak, akik hosszabb ideig (néhány hét) maradnak. Egyre többen vannak azok, akik bevárják a menekültügyi eljárás befejezését. A tovább utazók esetében elmondható, hogy átlag 14 napot tartózkodnak a debreceni intézményben.

Tehát: a táborban meghatározott ideig lakhatnak, utána be kell(ene) őket fogadnia a helyi társadalomnak. Nekik pedig be kell(ene) illeszkedniük. Kérdés: hogyan valósulhat ez meg egy eltérő vallású és kultúrájú, magyarul nem beszélő embertömeg esetében? Nyugat-Európában lehet példát látni arra, mennyire sikerült, vagy épp nem sikerült ezt a beilleszkedést megvalósítani.

Mennyit költ rájuk a magyar állam?

Pletykák és híresztelések: egy Facebook-on terjedő körüzenet szerint a magyar állam naponta 5500 forintot költ a menekültekre. A debreceniek között elterjedt a pletyka, hogy a menekültek napi 5500 forint költőpénzt kapnak a magyar államtól, taxival járnak a nagy bevásárlóközpontokba, és ott vásárolnak, okostelefont használnak, mert olyan sok pénzük van.

Tény: havi 7125 forint költőpénzt kap a magyar államtól egy menekült, ezt is csak az első hónap után.

A BÁH tájékoztatása szerint a debreceni befogadó állomáson élők menedékjogi kérelmük benyújtását követően az intézményben történő ellátásukon túlmenően, egy hónap elteltével havi költőpénzre is jogosultak, melynek összege jelenleg 7125 Ft. Egy menedéket kérő egy napi ellátása 4300 Ft-ba kerül a hivatalnak, tehát ennyit költ rájuk naponta a magyar állam. Ez az összeg magába foglalja a befogadó intézményben nyújtott (szállás, étkezés, egészségügyi ellátást, szabad felhasználású költőpénzt stb.). Nem tartalmazza azonban a bérköltséget és a menekültügyi eljárás során felmerülő egyéb költséget (tolmács, okmányok fordítása stb.). Az EU ehhez nem nyújt támogatást, az Uniós források csak kiegészítő jellegű támogatást nyújtanak. Például, az elmúlt évben az EU a „sürgősségi intézkedések” keretében 360 millió forint támogatást nyújtott a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal számára. Ezt részben kapacitás bővítésre, részben szállítási feladatok ellátására fordította.

Tehát: nem igaz, hogy a magyar államtól 5500 forintot kapnak naponta, vagy hogy ennyit költ rájuk az állam. Ha egyeseknek valóban van pénzük, taxival járnak, és tényleg okostelefont használnak, akkor arra biztosan nem a magyar államtól kaptak pénzt. Érdekes kérdés, hogy mégis honnan van rá keret? Ennek lehetséges okait a második részben tekintjük át.

Lehetnek-e még zavargások?

Tény: a BÁH arról tájékoztatott, hogy a jelenlegi migrációs helyzetben nincs arra lehetőség, hogy külön befogadó állomásokra helyezzék azokat a népcsoportokat, akik szülőföldjükön egymás ellenségei.

Tehát: a jövőben sem kizárható olyan zavargás, amely a debreceni befogadóállomáson történt június végén.

Eddig a hivatalosan is igazolható tények. A cikksorozat második részében azokat a kérdéseket tekintjük át, amelyek szintén jelen vannak a sajtóban és a közbeszédben a menekültek kapcsán, de már kívül esnek a magyar hatóságok hatáskörén. A fő kérdés: kik állhatnak az Európát hirtelen elözönlő menekültáradat mögött?

Kenyeres Attila