Újra és újra előkerül a közösségi médiában az a mém, amely szerint 1976-ban a televíziós bemondó még mosolyogva jelentette be a 30–35 fokos nyári meleget, míg ma a meteorológusok és a média már világvégét vizionálnak hasonló esetben.
A boomerek elégtételt éreznek: a mai emberek (iszpesölli, a fiatalok) puhányok, a régi generáció pedig olyan kemény volt, mint a vasbeton. Ráadásul mi már (többségében) nem is kapáljuk a kertet, csak mulcsozunk, mint valami nemváltós nyugati vegán.
Kár, hogy a valósághoz ennek a mémnek nagyjából annyi köze van, mint a chemtrail-hívőknek a meteorológiához.
Kezdjük az alapoknál. Senki nem állítja, hogy a 35 fokos hőség példa nélküli lenne Magyarországon. Nyaranta mindig is előfordultak kánikulás periódusok, és akadt NÉHÁNY forró nap is. Azt viszont objektív számok igazolják, hogy a hőségnapok és az akár heteken át tartó hőhullámok, amelyek során éjszaka sem tud lehűlni a levegő, az utóbbi évtizedekben sokkal gyakoribbá váltak. Az emberi szervezetet pedig az viseli meg igazán, ha mondjuk öt-hat napig folyamatosan 35 fok körüli a csúcshőmérséklet, és éjszaka sem hűl a levegő 20-25 fok alá.
“Régen is ugyanilyen meleg volt”, sőt: “nyár van” – okoskodnak a mindenhez értők. Igen, régen is voltak hőhullámok. Ahogy régen is voltak árvizek, aszályok és viharok. A különbség nem az, hogy korábban soha nem fordult elő 35 fok, hanem az, hogy a meteorológiai mérések szerint a szélsőségesen meleg napok száma növekszik, a rekordok egyre gyakrabban dőlnek meg, és a nyarak átlaghőmérséklete emelkedik. A klímaváltozásról lehet hitbéli vitákat folytatni, de attól még a tények makacs dolgok maradnak.
A mém mögött meghúzódó idiotizmus azért is különösen bosszantó, mert a társadalom számos területen éppen hogy sokkal komolyabban veszi a kockázatokat, mint ötven évvel ezelőtt. Ma senki sem mondja, hogy a biztonsági öv használata “hiszti”, ahogyan azt sem, hogy a hőségriasztás felesleges pánikkeltés. Egyszerűen több adat áll rendelkezésünkre, így logikus következtetéseket tudunk levonni.
Ráadásul a hőség nem mindenkit egyformán érint. Egy egészséges, harmincéves ember könnyen legyinthet a 35 fokra, de egy idős ember, egy szívbeteg, egy kisgyermek vagy egy szabadtéren dolgozó munkás számára ugyanaz a hőmérséklet már komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.
A legnagyobb gond talán maga ez a boomerkedős, “régen minden jobb volt” szemlélet. Az a reflex, hogy minden figyelmeztetés csak felesleges riogatás, és a korábbi generációk automatikusan edzettebbek voltak. Pedig a valóság ennél sokkal egyszerűbb. Az emberek nem lettek gyengébbek, és a tudomány sem lett hisztérikusabb. Egyszerűen ma már pontosabban mérünk, több adat áll rendelkezésünkre, és tisztábban látjuk, milyen hatással voltunk a bolygónkra.
– Szilágyi Szabolcs –
