Egy új év kezdetekor többünkben megerősödik az elhatározás, hogy ha valami nem működött az óévben, akkor változtassunk rajta. Ilyenkor előkerül a fogadalom és tervlista. Összeírjuk azokat a dolgokat, amiket szeretnénk elkezdeni vagy abbahagyni, és elszántan nézünk a jövőbe. Jobb esetben ezeket akár egy hónapig is betartjuk.
A szilveszteri pezsgő mámorában hajlamosabbak vagyunk az addigi életünkről számot vetni, és a jövőnket tervezgetni. Olyannyira szokásunkká tettük az életünk boncolgatását, mint azokat a babonákat, amiket hajlamosak vagyunk betartani. Lencsét és sertéshúst eszünk, éjfélkor koccintunk, és megtesszük a fogadalmainkat. Szinte már nem is tudjuk, hogyan alakultak ki ezek a hagyományok, de rendületlenül követjük őket.
Majd ahogyan telnek a napok és hónapok, el is felejtjük, hogy miket fogadtunk meg. Felmérések szerint száz emberből körülbelül nyolc lesz az, aki betartja azt, amit újévkor megígért magának.
Őszintén bevallom, nekem sohasem sikerült azokat a célokat megvalósítanom, amiket a szilveszteri éjszakákon megfogadtam.
Biztosan közrejátszott az alkohol adta merészség, vagy az, hogy nagyobbat vállaljak, mint a környezetemben lévők. Aztán január vége-február eleje környékére el is felejtettem őket. Talán az lehetett az oka, hogy nem is volt fontosak, vagy nem voltak a prior listámon kiemelkedő helyeken.
Lusta voltam, és győzködtem magam, hogy majd holnap olyan leszek, megteszem, vagyis tologattam az elkezdésüket. És talán pár napig lelkiismeretfurdalásom is volt, de ügyesen felmentettem magam. Rá kellett jönnöm, hogy túlvállaltam magam. Nem apróbb célokat tűztem ki magamnak, hanem a nagy falatokat.
De most másképpen oldottam meg. Már novemberben elkezdtem “újévi” céljaim kitűzését, és tartom is magam hozzájuk. Folyamattá tettem, és nem korholom magam amiatt, ha nem egyből valósulnak meg. És ha úgy tartja kedvem, akkor februárban, vagy májusban is tűzök ki feladatokat. Mert nem attól függ, hogy a mágikus szilveszteri éjszakán, vagy egy átlagos tavaszi napon értékelem át, és kezdem el megváltoztatni az életem. Csakis attól, hogy a céljaim mennyire fontosak, tarthatóak és megvalósíthatóak a számomra.
Kitartást és erőt kívánok azoknak, akik tettek fogadalmat, és azoknak is, akik nem.
Ezennel megfogadom, hogy betartom azt, amit magamnak ígértem, Ciki lenne önmagam előtt beégnem.
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
– Rontó Judyt –
