Csak remélni tudom, hogy az utóbbi hetekben tanáraik megbecsüléséért kiálló diákokat patkányozó, szidalmazó és már-már kivégzésüket követelő réteg mindössze egy marginális, de annál hangosabb kisebbsége a magyar társadalomnak.
Fotó: Facebook/Szabó Tímea (a diákok élőlánca Budapesten, 2022. október 27-én).
Szembeötlő, hogy minél alacsonyabban iskolázott valaki, annál nagyon vehemenciával, és persze (lásd a címet) annál gyászosabb helyesírással ront rá ifjúi hévvel fűtött honfitársaira. Csak azért mert őt zavarja, ha valaki bátran szembeszáll a mindenkori hatalommal, és kiáll a saját, sőt mások – jelen esetben a tanáraik – érdekeiért is. Nem érti, mi zajlik a világban.
Mi játszódhat le egy ilyen hőbörgő alak fejében? Valószínűsítem, hogy frusztrálja, ha nála fiatalabb és jóval komplexebb gondolkodásra képes személyeket lát, és talán tudat alatt összeveti saját lelki nyomorával, keserűségben leélt eddigi életével, és amolyan igaz magyarosan azt kívánja, ha neki szar élete volt, másé se legyen jobb.
Nyilván szerepet játszik ebben az elmaradt polgárosodás is, hiszen a magyar társadalom hosszú évszázadokig arra volt kondicionálva, hogy felülről várjon megoldást a problémáira. Feudalizmus, Rákosi, Kádár, no meg a rendszerváltás utáni kormányok sem törték magukat, hogy igazi, öntudatos, saját és más társadalmi csoportok érdekei mellett kiálló, esetenként azért harcolni is képes polgári réteget “neveljenek” ki. Oké, tudjuk, Orbán ezt megpróbálta 1998-2002 között, de csúnyán belebukott, és visszatérte után – talán dacból, talán csak szimpla hatalomvágyból – tovább rombolta az eleve ezer sebből vérző magyar néplelket, csak hogy újabb és újabb ciklusokat tölthessen kormányon.
Na, és most itt van egy rég nem látott erejű közösség, amelynek tagjai egyre eltökéltebbek, hogy egy baromi nagy igazságtalansággal szemben (lásd például tanárfizetések kontra politikusok fizetésemelései) addig küzdjenek, míg célt nem érnek. A kádári és orbáni nosztalgiában, illetve jelenben dagonyázók pedig nem értik, nem fogják fel, nem jut el a tudatukig, hogy simán lehet, hogy egyszer ők is állhatnak majd ama bizonyos vérbő nemi szerv rossz végén, és értük is ki kell majd állnia valakiknek. Ha már saját magukért soha nem lesznek erre képesek.
Ja, és azt az ócska szöveget is kéretik mellőzni, hogy a tanárok viszik ki az utcára a diákokat. Nem, kedves dagonyázók, ezek a diákok képesek önállóan gondolkodni, és nincs szükségük a közmédia agymosására, hogy “saját” véleményük formálódjon.
– Szilágyi Szabolcs –
