Kósa Lajos azon kevesek közé tartozik, akik a rendszerváltás óta tagjai az Országgyűlésnek. Úgy néz ki, hogy ez a lassan 32 éves állása idén felmondásra kerül a választók által, mert elvesztette a többség bizalmát, illetve a Főnök sem áll már mögötte, hogy listán megmentse. Kemény három évtized, megannyi vitával, trükkel és félrebeszéléssel.
Ha csak időben visszafelé haladva tekintjük át az okokat, akkor látjuk, hogy nem a csengeri örökösnő ügye volt az első ügy, amikor Lajos épelméjűsége megkérdőjeleződött. Kamerák rögzítették a fémkupakos magyarázatát, a liftbe való elrohanását, a Pegasus kémszoftver titkának kimakogását – és még sorolhatnánk az emlékezetes pillanatokat.
Megnyilvánulásai alapján mindig is humoros figura volt, de elérte azt a pontot, ahonnan már ő vált nevetségessé. Önmagától pedig a Főnök sem tudta megmenteni, aki soha nem bocsátotta meg neki azt, hogy 2006-ban meg akarta puccsolni.
Időről időre kapott országos feladatokat, de hiába. A sarkantyús csizmát nem tudja összeverni. Hiába ül Kossuth székében a honvédelmi bizottság vezetőjeként, az esze nem ott jár, hanem inkább a sportversenyeken. Facebook oldala jól mutatja, hogy mennyire fontos számára a honvédelem. Alig posztol ezzel kapcsolatban, csak akkor beszél róla, amikor kötelező.
Pedig reményteljes politikusként indult, és Debrecen vezetőjeként több fontos döntést hozott, amelyek a város fejlődését elősegítették. Az már más kérdés, hogy mi maradt Debrecen történelmi belvárosából, és milyen mértékű környezetkárosítást vitt végbe, amit az utóda most zöldítéssel próbál elfeledtetni. Nem lesz könnyű. A békák már nem térnek vissza a Békás tóba, a Csapó utcán is kevesebb a fa, a stadion fényszennyezéséről nem is beszélve. Vannak dolgok, amiket már nem tudnak megváltoztatni.
Nagy kérdés, hogy mi lesz Kósa Lajossal a választás elvesztése után. Ő is kap két titkárnőt egy kádertemetőben, vagy elmegy dolgozni az általa gründolt nyugdíjas szövetkezetbe?
Egy viszont biztos, hamarosan eljön a pillanat, amikor már nem arra fog válaszolni, amire akar, hanem arra, amit kérdeznek tőle.
– N.Nagy Sándor –
