A DVSC számára a tavasz eddig közel sem alakul olyan álomszerűen, mint amilyen az előző kiírásban volt, hanem sokkal inkább annak inverzével szembesülünk mi, szurkolók.
Kellemetlen kupakiesés a Fradi ellen, kétes sportigazgatói döntések, igencsak döcögő támadójáték, amit az ellenfelek kiismertek. Ne szépítsük: egy egyszerű “parkoljuk be a buszt” taktikával könnyen impotenssé lehet tenni a Loki offenzíváit. Nos, a mérkőzés előtt bíztunk benne, hogy a fél egyes kezdés ellenére nem fogjuk ezt a romló tendenciát folytatni. Aztán a csapat megmutatta, hogy a szerdai kellemetlen fiaskó után szombaton lehet még ennél is rosszabb élményt nyújtani a mérkőzésre kilátogató több mint 3500 szurkolónak.
Álmoskás első felvonás
Szurkolótársaimmal a kupatalálkozó után úgy vélekedtünk, jöjjenek a Mezőkövesd ellen a cserejátékosaink, és akkor hátha új impulzust kapunk a játékban. Mintha Szrdjan Blagojevics is meghallotta volna ezeket az óhajokat, és az eddig kevesebb lehetőséget kapóknak szavazott bizalmat.
Így bekerülhetett Loncsar, Bódi, Vajda, Szuhodovszki és Batai is a kezdőbe, Megyeri és Dreskovic maradt a szerdai kezdőnkhöz képest, míg Bárány, Domingues és Dzsudzsák kispados volt. Dr. Csonka Bence sípszava után nagyon álmoskásan kezdődött a mérkőzés, és minden a szokásos mederben zajlott. Azaz a labdavesztéseink után visszaszereztük a játékszert, de mire a tizenhatoshoz értünk, elfogyott a tudomány, és kapura lövések helyett túljátszottuk, majd odalettek a helyzeteink.
Az első félidőben leginkább Ojediran játékát lehetett dicsérni, aki fiatal kora ellenére vezéregyéniség volt, és nagyot melózott a középpályán. Tetejébe több alkalommal labdát szerzett, és jól is játszotta meg azt. Így történt a 27. percben is, amikor Bódit ugratta ki, aki ígéretes helyzetben a szöget jól záró Piscitellibe lőtte a labdát. Neki a nemezise pedig egyértelműen Loncsar volt, aki mintha elfelejtett volna pontos passzokat adni a társaknak, és több labdát adott el, mint egy híres német sportszergyártó cég. Túl sok említésre érdemes helyzet egyébként sem akadt hazai oldalon, míg a 41. percben Drazic fejelt fölé a kapu torkából – ez már bőven figyelmeztető jel volt számunkra.
Desszertnek jött a Bőle-bomba
Nem meglepően most gyorsan haladt a sor büfénél és a sörcsapnál is, de látva az első félidei küszködést a pályán, nem igazán volt kedvünk habos nedűbe fojtani a csalódottságunkat.
Reménykedtünk, hogy az öltözőben alapos fejmosást kaptak a fiúk, és a B-középünk előtt játszott második felvonásban csak megzörren majd a matyók hálója. Ehelyett minden ugyanúgy ment tovább. A kapuhoz érve elfogyott a tudomány, esetleg jött egy rossz passz vagy egy labdavesztés, ami után már az 56. perc környékén szólt felváltva az “Ébresztő!” és a “Kurva gyenge!”
Majd még inkább puskaporos lett a hangulat, amikor a 62.percben egy vendég szöglet után Bódi könnyen lepattant Bőléről, utóbbi ellőtte a bőrt, Megyeri pedig csak belepiszkálni tudott. 0-1. Válaszul Blagojevics cserélt is, de érthetetlen módon egyik legjobbunkat, Ojedirant hozta le, így a középpályánk stabilitása Manrique beálltával meg is szűnt, de Dzsudzsák és Bárány behozatala sem váltotta meg ma a világot.
A végén Tuboly is beszállt tartani a labdát, de a mezőkövesdiek beparkolták a buszt, és a beadásainkra kijátszott támadásainkat a hórihorgas szerb védők szinte kitérdelték, olyan ívben érkeztek, így nem kerülhettük el a csúfos vereséget. A lefújás után a szokásos rigmusok mellé a “Szégyen, gyalázat! Egyszerűen szégyen gyalázat!” is bekerült a repertoárba, némi hangos füttyszóval kísérve. A lelátó népe pedig csalódottan és begőzölve hagyta el a helyszínt. Blagojevic vezetőedző pedig már a sajtótájékoztató elején elnézést kért a szurkolóktól.
A kellemetlen kupakiesést egy papíroformának tűnő hazai győzelemmel gyorsan feledhette volna a DVSC, de ez a próbálkozás végül csúfos kudarcba fulladt. Ami pedig még kellemetlenebbé teszi az egészet, hogy a tökutolsó Mezőkövesd ellen kifejezetten kiábrándító és vérszegény teljesítményt nyújtottak a debreceniek az ellenfél kapuja előtt. Ellenfelünk pedig élt a felkínált lehetőséggel, ajándékba kapott három pontot, mi pedig elvesztegettünk bő 90 percet az életünkből.
Ezek után mit lehet mondani? Valami nagyon nincs rendben, az tisztán látszik. A szakmai stábnak ugyancsak fel van adva a lecke, és játékosoknak sem ártana magukba néznie egy ilyen pocsék teljesítmény után. Jövő héten Pakson vendégeskedik a Loki, ugyanígy délidőben. Ott ilyen sótlan játékkal kapott gól nélkül biztosan nem ússzuk meg a túrát.
– Faragó László –
