A múlt hétvégi, Vasas elleni kötelező hazai győzelmet követően idegenbeli fellépése következett a DVSC-nek, nagypénteken a Mezőkövesd otthonában volt jelenése a csapatnak. Az eddigi kiegyensúlyozott idegenbeli mérlegünk okán minimum egy pont megszerzésével kalkuláltam, így aztán a lefújás után duplán is elégedettek lehettünk a helyszínen. Három pont lett belőle, és a havazás mellé ideiglenesen újra dobogós helyezést hozott a húsvéti nyuszi.
Jó előérzet
Nem akarok spoilerkedni, de indulás előtt volt egy olyan megérzésem, hogy Dreskovic főszereplővé léphet elő, és az ő vezérletével akár nyerhetünk is.
Mint ahogy említettem, a héten nem éppen tavaszias arcát mutatta az időjárás, így sokan azt rebesgették, hogy bizony Mezőkövesden majd nem kizárt, hogy hógolyózni fogunk. Szerencsére a mérkőzés napján már némileg visszább vettek az égiek, és spóroltak az áldással. Ezért aztán nem volt akadálya, hogy elinduljunk Mezőkövesdre, amelyet egy baráti társasággal együtt bérelt kisbusszal tettünk meg. A jó kedvre utazás közben sem volt panasz, amelyet fokozott jó pár adag folyékony kenyér elfogyasztása, így mire elértük a matyóföldi fővárost, már remek hangulat uralkodott azon a benzinkúton is, ahol megálltunk folyóügyeinket intézni. Mindezt tovább fokozta, hogy jó néhány piros-fehér sálas drukkerbe is belebotlottunk.
Ez az utazás annyiban különbözött a kisvárdaitól, hogy nem gyalog közelítettük meg a stadiont, hanem a buszon ülve némi rendőri felvezetés után foglalhattuk el a helyünket a vendégparkolóban, ami köszönhetően csapatunk remek formájának is, teljesen megtelt.
Alapos motozás és ellenőrzés után léphettünk be a vendégszektorba, de volt még egy jó fél óránk, hogy elüssük az időnket a kezdésig. Társaimmal együtt a mosdóba vezetett az utunk, ahol megcsodáltuk a felragasztott matricákat, és ottjártunk emlékére többet is elhelyeztünk.
Ezt követően beálltunk a büféhez, ahol várni kellett azért, hogy megkapjuk a sörünket, amiből csak egyféle volt, a megyét reprezentáló Borsodi. Mire megkaptuk, egy kicsit lecsúsztunk a kezdésről, de szerencsére semmi érdemlegesről nem maradtunk le. A vendégszektort szinte teljesen megtöltöttük, több ismerősöm is jelezte, hogy otthon, a televízióból nézve is kifejezett impozáns látványt nyújtott a Loki-tábor, és a hangulat is teljesen átjött számukra is. A mérkőzésen egyébként a diósgyőri szurkolók is tiszteletüket tették, erősítve a két tábor jó viszonyát.
Gól nélküli dominancia
Útközben a kezdőcsapatunkat böngészve láttuk, hogy a felépült Megyeri visszatért a kapuba, Lagator a középpályára került Varga és Manrique sérülése miatt, a csatársorban pedig maradt a Vasas ellen nagy gólt ragasztó Mance. Andó-Szabó kezdő sípjele után rögtön Kusnyír előtt adódott helyzet, majd a hazaiak részéről a 12. percben Molnár Gábor fejelt mellé. Az első negyedóra után a Loki egyre inkább kezdte átvenni az irányítást, amit egy 17. perces Dzsudzsák-lövéssel igyekezett nyomatékosítani a hajdúsági egylet. A 21. percben Szécsit felvágták a büntetőterületen belül, de mindezt leshelyzet előzte meg, így elmaradt a tizenegyes. Az első játékrészben egyébként kifejezetten otthonosan mozogtak a piros-fehérek a gyepen, 55% -os labdabirtoklást és több ígéretes helyzetet tudtak felmutatni, de a hazaiak talján kapuvédője, Piscitelli vagy útját állta ezeknek a próbálkozásoknak, vagy kiimádkozta a labdát a kapujából, mint például Loncar kapufát súroló lövésénél. A hajrában Mance révén veszélyeztetett a Loki, de a horvát csatár bólintását kitornászta a hazaiak olasz kapusa. A félidő krónikájához még hozzátartozik, hogy Lagator sárgát kapott a 37. percben.
A szünetben megszokott eszmecsere során arra jutottunk, ha folytatjuk ezt a domináns játékunkat, akkor valószínűleg egy gól dönthet majd a mérkőzésen a mi javunkra.
Jött Dreskovic, és így is lett
Én személy szerint egy kisvárdaihoz hasonló gyors vezető gólt vizionáltam a fordulás után, ami majdnem össze is jött csak éppen a hazaiaknak. Molnár 46. percben eleresztett lövését ugyanis elcsípte Megyeri, így szerencsére elmaradt a hidegzuhany. Ezt követően viszont jobbára csak Lokomotív-lehetőségeket lehetett feljegyezni. Az 50.percben Dzsudzsák beívelése után Dreskovic mozdulata után flipperezett a labda alig mellé, majd egy tömegjelenetet követően nagy mázlival, de felszabadítottak a kövesdiek. Az 54.percben aztán már nem volt kegyelem, amikor is Dzsudzsák szögletét Lagator nagyon okosan átlépte, így a felpattanó labdába Dreskovic fejjel belestukkolt, így lett az védhetetlen. 0-1.
Ezzel a montenegrói válogatott védő második fontos gólját szerezte a Lokiban. A 62.percben aztán Lagator némileg balszerencsésen elcsúszott a vizes füvön, és eltalálta a hazaiak játékosát, aki – ahogy azt egy dörzsölt focistától elvárják – eljátszotta a nagy halált. Csapattársai pedig – nincs jobb szó erre -, de kidumálták a spori zsebéből a második sárgát, így egy jó fél órára megfogyatkoztunk. Blagojevic mester ezt egy Dzsudzsák-Ojediran cserével reagálta le, és köszönhetően a nigériai játékos teljesítményének is, ezzel az előnnyel nem tudtak mit kezdeni Kuttor Attila fiai. Ellenben a Loki játéka 10 emberrel sem volt rosszabb, sőt többet volt a bőrgolyó a cívisvárosiaknál, akik a 70.percben Mance révén majdnem újabb gólt lőttek, de Piscitellinek minden tudását bevetve ismét hárítani tudott. Beállt még a Lokiba Sós és Dorian Babunszki is, aki testvérének, Davidnak a lecserélése után lépett a pályára, így elmaradt a tesó-tusa a gyepen. A ráadásban még Bévárdi is lehetőséget kapott, és nem sok kellett, hogy első labdaérintései után gólpasszt adjon, de ez is belefért, hiszen három perc ráadás után lefújták az összecsapást.
Ezzel a nagypénteki sikerrel a Lokomotív ismét a harmadik vágányon halad tovább, és átlépte a 40 pontos „álomhatárt” hét fordulóval a vége előtt, így még kifejezetten izgalmas végjáték várható a továbbiakban. Hazafelé tartva egyik ismerősöm elküldte a Blagojevic éra alatti tabellát, ahol 11 győzelem 3 döntetlen és 6 vereséggel, a Ferencvárossal holtversenyben vezetjük a képzeletbeli tabellát .
Okkal merül fel a kérdés: mi lett volna, ha már a szerb mesterrel kezdjük meg a nyári felkészülésünket is?
– Faragó László –
