Az elmúlt hétvégén a Ferencváros otthonában mondhatni papírforma vereséget szenvedett a Debrecen. A mérkőzés lefújása után az általános vélekedés az volt a szurkolói körökben, hogy az Újpest ellen legyen meg a három pont, az a leglényegesebb, így az a pesti mérkőzést úgymond járulékos veszteségként lehet felfogni. Srdjan Blagojevic csapata rendkívül fontos találkozó előtt állt, amelyet végül a népes szurkolótábor legnagyobb örömére sikerült megnyerni. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, hanem beszéljünk a mérkőzésről.
Gyakorlatilag minden adott volt egy jó találkozóhoz. Nagyon kellemes, és az igazi futballra alkalmas időjárás csalt ki jelentős tömegeket a Nagyerdőre, ami a nézőszámban megmutatkozott. Előzetesen jó negyedházat tippeltem, de később kiderült, 6114 fő tisztelte meg jelenlétével a kora délutáni eseményt, ami kifejezetten jónak mondható. Ezúttal némi csúszással érkeztem a tetthelyre, ugyanis mire parkolót találtunk egy ilyen rangadó előtt az bizony belekerült néhány percbe. Így aztán Antal Péter sporttárs kezdő sípszavát, a bevonulást, és az első komolyabb újpesti helyzetet, valamint Gróf védését sem láthattuk.
Pazar kilátás, és jött is a Loki-gól
A zsúfoltság elkerülése érdekében aztán jobbnak láttuk elfoglalni a helyünket a legmagasabb ponton, amiért cserébe pazar panoráma tárult elénk, és láthattuk a 18. percben, mikor az B-közép ünnepelte a vezető gólunkat. Dzsudzsák Balázs egy remek csellel csinált bohócot Diabyból, aki zavarában kiesett a pályáról, majd ezt követően a debreceni kapitány védhetetlenül tekert Nikolic kapujába. A gól után aztán kissé gyengélkedni kezdett a Loki, az UTE pedig eléggé beszorította a hajdúságiakat. A 31. percben Simon egy Ferenczinek kiosztott kötény és némi „grófi” segítséggel egyenlített, majd következett egy újabb lila gól, de azt végül szabálytalanság miatt a VAR segítségével annulálta a spori. Ekkor nagyot fújtattunk, és vélhetően hozzánk hasonlóan minden hazai szimpatizánsnak is mázsás kövek estek le a szívéről, miután véget ért ez az első játékrész. A hazai szurkolókra ezúttal sem lehetett panasz, remek atmoszférát varázsoltak, és hosszú idő után előkerült még az aranyidőkben az Oláh Gábor utcán alkalmazott „sztereós szurkolás” is, ami a Hajrá, Debrecen szavak felelgetéséből állt, így az oldallelátók is be lettek vonva a drukkolásba. Szünetben aztán a megszokott büfélátogatás, sörivás és latolgatás helyett ezúttal a keménymag becsületkasszás vásárfiáit kutatták többen is a szektorban, ahol szurkolói relikviákat (matrica, póló, kulcstartó) lehetett megkaparintani. Ezekből szerencsére nekem is jutott.
Jó pillanatokban találtunk be
Fordulást követően aztán érezhetően eggyel nagyobb fokozatra kapcsolt a piros-fehér alakulat, aminek meg is lett az eredménye Blagojevic mester két remek cseréjének (Bódi és Sós) köszönhetően az 58.percben. Egy bedobás után eléggé elméláztak a vendégek, így a Maki becenévre hallgató középpályás betört a tizenhatoson belülre, és remekül tálalt Sós elé, akinek nem volt nehéz dolga, és az üresen tátongó kapuba emelte a játékszert. A videóbíró még vizsgálódott, ennek finoman szólva sem örültek a hazai szurkolók és egy pár baráti rigmust is elskandáltak ezzel kapcsolatban, de végül alapos mérlegelés után a sípmester megadta a gólt. Remek pillanatban találtak be a lokisták, ugyanis ebben a periódusban a lila-fehérek voltak a kezdeményezőbbek, így még inkább értékes volt ez a mozdulatsor. Majd némi mezőnymunka és cserék után, közeledve a hajrához a 77.percben Dzsudzsák szögletrúgása után Varga Józsi fejelt gólt ellenmondást tűrően, a keresztlécet is segítségül hívva.
Ezután az Újpest is megvillant, de Gróf nagy bravúrral a kapufára tolta Tallo fejesét, és megkaparintotta a lecsorgó bőrgolyót is, így gyakorlatilag jóvátette az első félidei hibáját. Két perc elteltével lecserélte a hazai szakmai stáb Dzsudzsákot, akit a hazai szurkolók vastapssal, és nevének skandálásával jutalmaztak ihletett formájáért. Aztán a négyperces hosszabbítás elején a kitámadó fővárosiak megkapták a negyedik gombócot is, amikor is Szécsi pazar sarkazását követően Baráth lőtte ki a jobb alsót. Ezzel méltó módon vágtak vissza a fiúk a márciusi csúfos születésnapi vereségért, és nem maradhatott el a fricska sem a vendégtábor felé: szólt a „Hosszú út a semmiért” klasszikus.
Ezzel a sikerrel a DVSC a negyedik kerületi gárdát megelőzve fellépett a tabella 7. helyére. Egyúttal megállapítható, hogy hazai környezetben ismét négy góllal terhelte ellenfele ketrecét a Lokomotív, a Honvéd után az Újpest védelme is ennyiszer kapitulált. Ezzel pedig igen magasra tették a lécet a srácok, és ha a jövő hétfőn a negyedik helyezett Kisvárdának is ennyit tudnának lőni, az már komoly fegyvertény lenne.
Vége van tehát az első tizenegy meccses körnek és úgy tűnik, hogy valami elindult a csapatnál… Maradjunk továbbra is ezen az úton. Abból nagy baj nem lehet.
– FaragóLászló –
