Nem túlzás ez cím, hiszen az alsóházban igen nagy a versenyfutás tavasszal, aminek részünkről nem kevesebb a tétje, mint a DVSC élvonalbeli tagságának megőrzése. A projekt eddig jó úton halad. Legutóbb például Dorian Babunski duplájának is köszönhetően Felcsútról tért haza három ponttal Joan Carillo csapata. Ettől függetlenül van egy olyan általános vélekedés a csapatsportokban, hogy egy bravúrgyőzelem úgy ér a legtöbbet, ha a mondhatni kötelező hazait is behúzzuk mellé.
Ez a vasárnapi kilencven perc pedig ilyen, hiszen ez a végelszámolást is komolyan befolyásoló csörte volt. Plusz ellenfélként a téli nagybevásárláson átesett, és eddig bravúrpontokat is csipegető sereghajtó érkezett a Nagyerdei Stadionba. És hogy tényleg izgalmas legyen a szitu, az egészséges drukkon felül a kezdés előtt már tudni lehetett, hogy az elég intenzíven menekülő UTE hazai pályán 3-1-re legyőzte a két hete minket lesimázó Mezőkövesdet, és ennek tetejében a megtáltosodó Gyirmót a Ferencvárostól is elcsent egy pontot. Egy szó, mint száz: minimum pontot kellett szerezni az MTK-tól!
Berke Balázs sípszava után azt konstatálhattuk, hogy a vezetőedzőnk nem változtatott a felcsúti bravúrt végrehajtó csapatán, így hasonlóan masszív védekezésre lehetett számítani a kék-fehérek ellen is, bízva egy pontrúgásban, vagy egy egyéni villanásban, amely felénk billentheti a mérleg nyelvét. Látszott is az elején, hogy okulva a Kövesd elleni hazai fiaskóból, nem ugrottunk neki az ellenfélnek, akik nem is nagyon tudtak mit kezdeni ezzel, és leginkább Futács jeleskedett abban, hogy féltucatszor lesre futott az első félidőben, így tehát működőképes volt a lescsapdánk.
Aztán a 17. percben megunta a tétlenséget az idősebb Babunski, David, és remek tekeréssel vétette észre magát, amely ezúttal is egy kicsit pontatlan volt. Itt jegyezném meg, előbb-utóbb, ha jól fog szállni az a bőrgolyó egy ilyen lövés után, az bizony nagy gól lehet a jövőben. Majd legközelebb! Hasonlóképpen gondolhatta ezt Gróf Dávid is, aki lehúzta a rolót a vendégek előtt, hiszen az első félidő 20. percétől kezdve többször is nagyot védett, és meccsben tartotta a Lokit. A kimaradt vendéghelyzetek pedig bizony megbosszulták magukat, hiszen a 26. percben egy szöglet után Dzsudzsák beívelését Deslandes fejelte középre Szépe szorításában, és a középen üresen érkező Pávkovics egy csukafejessel bevette Mitrovic kapuját. (A vendégek vezetőedzője szerint ez egy szabálytalan gól volt.)
Bevallom őszintén egy pillanatra felidéződött bennem a debreceni futball aranyéveiben esett Hajduk Split elleni csodagólunk, amit Szatmári-Dombi és Kerekes hoztak össze az Oláh Gábor utcán. Ez ugyan nem volt olyan szép, de legalább olyan kedves marad számomra, az biztos. A félidő lefújásáig próbált az MTK dominálni, de a cívisvárosiak védekezése nagyon jól működött, és egymást segítve hősien állták a Futács Márkó fémjelezte testgyakorlós rohamokat.
„Amit szabad Jupiternek…” A Lokit sújtó büntetések margójára – vélemény
Szünetben azt tapasztalhattuk, hogy a büfében némileg gyorsabb volt a kiszolgálás, a stadionba kilátogató majdnem háromezer ember dacára, habár az igazi próba majd a következő hazai mérkőzésünk alkalmával lesz egy vérbeli rangadón, az Újpest ellen. A mosdók egyébként teljes kihasználtsággal működtek, és milyen jó volt, hogy annak idején csináltak két ajtót is a minél gyorsabb áteresztés érdekében.
Vissza a meccshez. Márton Gábor kettőt is cserélt a második felvonásra, ami nem épp az elégedettségének szólt. Úgy tűnt, ezáltal kicsit jobban ráléptek a gázra a fiai, de a kapunkban az a Gróf Dávid volt, akinek ezen a napon egyszerűen nem lehetett gólt lőni. Voltak olyan periódusok, amikor a középpályára tevődött a játék, és a nagyon sokat melózó Baráth és David Babunski sok labdát szerzett, és jól is játszotta meg azokat. Több veszélyes támadást is prezentált a vasutas csapat, és a vendégek cerberusának is dolga akadt, mint például a 66.percben, amikor Poór beadásából Szécsi lőtt estében kapura, de elmaradt a második hajdúsági találat. Miképpen a 72. percben is, amikor az ifjabb észak-macedón játékosunk, Dorian felvágásért megítélt büntető lett visszavonva, videó bírós vizsgálat és a lesállás miatt, ami a helyszínen jelen lévő keménymagnak nem igazán tetszett.
A hajrára fordulva egyébként igencsak paprikás lett a hangulat a gyepen, és emiatt bőszen osztogatta is a lapokat a játékvezető. Összesen egyébként kilenc büntetőcédulát emelt magasba a felek számára roppant fontos összecsapáson Berke sporttárs. Végül aztán ebben a különversenyben és rúgott gólok számában is sikerült felülmúlnunk az MTK-t, akik ezzel igencsak nehéz helyzetbe kerültek, hiszen már négy pont a lemaradásuk a többi üldözővel szemben. Hátradőlni azonban még nem lehet, mivel ugyanilyen koncentrációval kell játszani március első hétvégéjén a Budapest Honvéd otthonában, majd a DVSC 120. születésnapján esedékes Újpest elleni fellépésünk alkalmával is.
Azt gondolom, hogy a döntetlent előzetesen a legtöbb mérkőzésre kilátogató drukker aláírta volna. Hogy aztán végül három pont lett belőle, az több volt számomra, mint pozitív csalódás, hiszen úgy kellett ez a siker nekünk, mint egy falat kenyér. Ezzel egyébként a pillanatnyi megnyugváson túl nagyot ugrott előre a tabellán a Lokomotív, mert immáron a hetedik pozícióban, azaz a középmezőnyben helyezkedik el a DVSC. Csak emlékeztetésül legutóbb a még a hatodik fordulóban voltunk ennek helyezésnek a környékén. Csak így tovább!
– Faragó László –
