Szerintem nincs olyan ember Magyarországon, aki ne tudná, hogy kihez köthető ez a már-már ikonikusnak mondható idézet. Ez a Sylvester Stallone, vagyis az Oscar című filmben szereplő Franco Provolone szájából elhangzó mondat írja le a legjobban a DVSC-Mezőkövesd (1-4) mérkőzés summázatát, hiszen a találkozót megelőző napokban volt egy olyan déjá vu érzésem, hogy ez a meccs bizony nem lesz egy könnyed sétagalopp.
Tettem ezt úgy, hogy a baljós előjelek (pocsék őszi védőmunka) és a transzferidőszakban tapasztalható „indokolatlan” vegetálás ellenére úgy festett, ha repülőrajtot nem is, de egy jónak mondható tavaszi kezdést produkált a Loki, hiszen legutóbb a pocsék formában futballozó Videoton otthonából hozta el mindhárom pontot a Carillo-legénység.
Ahogy aztán ilyenkor lenni szokott, jó magyar szokás szerint elbizakodottak lettek a csapat drukkerei, és tisztelet a kivételnek, szemellenzőt viselve tudomást sem vettek arról, hogy eddig bizony bőven fogta a csapat kezét Fortuna Istenasszony. A Kisvárda elleni mérkőzésen is jókora mázli árán maradt érintetlen az amúgy jól védő Hrabina Alex kapuja, ezen az estén viszont a Mezőkövesd ellen a csillagok szerencsés állása sem akadályozhatta volna meg azt, hogy szembesüljünk a rideg valósággal. Ennyire azonban ne rohanjunk előre.
A mérkőzés képe is olyan volt már az elején, mint az időjárás, hiszen kellemes tavaszias időben indultam el, hogy aztán a Nagyerdőn majd arcomra fagyjon a mosoly. A stadionhoz érve azzal szembesültem, hogy a Red and White közül csak utóbbi volt nyitva, így ott és a Loki Shopban is igen nagy volt a tumultus, ami nem szegte kedvét a későn érkezőknek sem. A kezdés előtt elvegyülve a tömegben szinte kivétel nélkül bizakodó hangokat hallottam, amit az előző fordulóban aratott bravúrgyőzelemre alapoztak a legtöbben. Igaz, egy kötelező hazaira bizony szükség is lett volna, hiszen a Gyirmót nagy meglepetésre megverte az előző fordulóban a Ferencvárost legyőző Paksot.
Hoppá! Mi ez, ha nem meglepetés?! Így ennek a plusz motivációnak is beillő eredménynek tudatában léptek pályára a fiúk a Nagyerdei Stadionban. Ezt a bevonulást sajnálatos módon csak a büfében ácsorogva láttam, hiszen a kiszolgálás annak ellenére, hogy a kivetítőn 2850 főt tüntettek fel, meglehetősen lassan zajlott. Csak az 5. perc környékén tudtam elfoglalni a helyemet.
Ez egyébként még mindig komoly kritika a büfével kapcsolatban, hiszen a múltban egy komolyabb rangadón (UTE, FTC) még ennél is elkeserítőbb tapasztalataim voltak a várakozási idővel kapcsolatban.
Bognár Tamás sípjele után aztán az elején leadott Ugrai lövés és azt követő kapufa után jöttek a Mezőkövesd percei, akik előbb a spori asszisztálása mellett több igencsak lapot érő csomagot is elhelyeztek büntetlenül a hazai játékosoknak, aminek végén csak két játékosuk sárgult be. A 18. percben egy szöglet után jött egy védelemi rövidzárlat, és a hírek szerint a Távol-Keletre kacsingató Jurina lehet, hogy búcsúajándékként lőtt gólt Hrabinának. Ez a lelátón helyet foglaló szurkolóknak is egy jókora gyomrossal ért fel, de nagyobb baj, hogy a csapatot is hasonlóan rosszul érintette.
Ez az állapot tartott körülbelül a 42.percig, amikor szinte a semmiből, könnyű síppal befújt büntetőt kapott a Loki, amit Dzsudzsák könyörtelenül értékesített. Ez szó szerint felhozta a csapatot, a lefújásig Ugrai és Dorian Babunski révén könnyen kétgólos előnyt is kiépíthetett volna a piros mezes alakulat. Szünetben is megmaradt a bizakodás a szurkolók részéről, akik azt hangoztatták egybehangzóan: „Csak behúzzuk ezt a meccset, hogy utána megnyugodjunk a tavasz hátralévő részére.”
Ez azonban nem következett be, és a térfélcsere után a kihagyott helyzetek és eladott labdák meg is bosszulták magukat. A Mezőkövesd okosan játszva az egyik régóta fájó pontunkon. a balhátvéd pozícióját eredménytelenül eljátszó Ferenczi oldalán háromszor is megbontotta a védelmünket, és eldöntötte az összecsapást. Góljaikat az exlokista Vadnai, valamint Besirovic és Jurina szerezte, és felettébb kínos, de a DVSC-re nézve még így is hízelgő eredmény született. Mindent elmond említett balhátvédünk hozzáállásáról, hogy túl azon, hogy posztidegen módon mozgott már nem először a balszélen, számtalanszor úgy tartotta a másfél méteres távolságot a rá bízott emberétől, mintha félne a koronavírustól. Ennek pedig intő jelnek kellene lenni a szakmai stáb felé, hogy a középpályán talán nagyobb hasznát lehetne venni, és jobban ki lehetne használni például a lövőtechnikáját.
Nem szeretném a vereség miatt egyedül csak a sportigazgatónkat elővenni, ahogyan azt tette a stadion közönsége a lefújás után, de évek óta tudvalevő, hogy ebben a pozícióban is komoly gondjaink vannak. Ennek ellenére semmilyen törekvés nincs a klub részéről, hogy legalább ezt a posztot megerősítse, hiszen legutóbb éppen pont a gólszerző Vadnai, vagy a mostanában erőteljes formahanyatláson áteső Korhut nyújtott megfelelő teljesítményt balhátvédként. Előbbi bombagóljánál keserédesen jegyeztem meg, hogy milyen jó lenne most egy ilyen játékos a balszélre. Hazaérésem után pedig azt konstatálhattam, hogy a másik kiesési riválisunk, az MTK is nyerni tudott idegenben a listavezető Puskás Akadémia ellen. Ezzel mi lettünk alighanem a forduló vesztesei.
Ez a pofon pedig így duplán volt fájdalmas, de remélhetőleg még időben jött minden elbizakodott szimpatizánsnak és a keretet túlbecsülő vezetőségnek. Ebből az eredményből is látszik, hogy bőven vannak korlátaink, és lehetne erősíteni ezt a garnitúrát. Ha nem változik a teljesítmény és a játékunk minősége hosszú távon, akkor nem lesz kétség afelől, hogy nem fogunk kőkemény harcot fogunk vívni a kiesés ellen, mert ki fogunk esni. Körülbelül két éve ugyanis az első tavaszi meccset sikerült idegenben megnyerni a jó erőkből álló DVTK ellen, majd aztán jött a hurráoptimizmus, és a végét mindenki tudja. Remélem, hogy nem leszek jó próféta. Tanulság: Nyugtával dicsérd a napot!
OTP Bank Liga, 20. forduló:
Budapest Honvéd-MOL Fehérvár FC 3-1
Zalaegerszeg-Ferencvárosi TC 1-3
szombaton játszották:
Paksi FC-Gyirmót FC Győr 2-3
Debreceni VSC-Mezőkövesd Zsóry FC 1-4
Puskás Akadémia FC-MTK Budapest 1-2
pénteken játszották:
Újpest FC-Kisvárda Master Good 0-0
A tabella:
1. Ferencváros 20 13 2 5 36-17 41 pont
2. Puskás Akadémia FC 20 12 4 4 30-21 40
3. Kisvárda Master Good 20 11 6 3 34-19 39
4. MOL Fehérvár FC 20 8 5 7 25-24 29
5. Paksi FC 20 8 3 9 50-41 27
6. Mezőkövesd Zsóry FC 20 7 5 8 25-31 26
7. ZTE FC 20 7 5 8 30-39 26
8. Budapest Honvéd 20 7 2 11 35-37 23
9. Gyirmót FC Győr 20 6 5 9 22-30 23
10. Debreceni VSC 20 5 7 8 33-34 22
11. MTK Budapest 20 5 4 11 16-35 19
12. Újpest FC 20 4 6 10 24-32 18
Fotók: a szerző felvételei.
– Faragó László –
