A debreceni atléta sportszerű gesztusa bejárta a világot – interjú Kozák Lucával

Sport

Kozák Luca 13 évesen csöppent bele az atlétika világába, ahol hamar fény derült tehetségére, kimagasló gyorsaságára. Innentől egyenes út vezetett a profi sport világába, ahol számos érmet szerzett a magyar bajnokságban. Kétszer választották a 23 év alattiak között az év atlétájának, és 2020-ban a felnőtteknél is elnyerte ezt a címet.

Több magyar időcsúcsot is döntött gátfutásban 60, illetve 100 méteren is. Idén pedig a nyolc debreceni egyikeként ott lehetett a tokiói olimpián, melyen az elődöntőig jutott, ahol ugyan kiesett, de gesztusának köszönhetően igazán maradandót nyújtott, melyre mindnyájan büszkék lehetünk.

Milyen képességekre van szükség, ahhoz hogy valaki gátfutó legyen? Vagy elég a rengeteg edzés, szorgalom és alázat a sport iránt?

Szükség van egyfajta tehetségre, genetikára, nyilván a gyorsaság fejleszthető az edzések során, de nem a végtelenségig. Egy jó gátfutó alapból gyors, nem véletlen, hogy sprintben is nagyon jók. Szerintem az ügyesség és az erő az, amely jobban fejleszthető, mert nekünk nem csak be kell érni a célba, hanem ott van az a tíz gát is. Pont ezt szeretem benne, hogy egyszerre kell gyorsnak lenni, erősnek és technikásnak. Most azt érzem magam, hogy sokat erősödtem, de ilyenkor a technika meg háttérbe szorul egy kissé. Szóval ezekre kell odafigyelni, hogy ezek megmaradjanak egyensúlyban. De persze nem elég a tehetség, rengeteg szorgalomra is szükség van, tehetségből el lehet jutni valamilyen szintig, de utána már hozzá kell tenni a végtelen munkát. Ezen a szinten, amin én vagyok, itt már nem lehet arról beszélni, hogy tehetséges és még tehetségesebb, mert mindenki mögött több év, akár évtized munkája van. Az atlétika annyira a fizikumról szól, hogy ez nem az a sportág, amelyben a puszta tehetség messzire vinné az embert.

Drámai véget ért a debreceni Kozák Luca olimpiája

Szerinted, ha Tokióban vannak szurkolók, és sportolóinkat magyarok buzdítják, akkor még ennél a 20 éremnél is több sikerülhetett volna? Rád milyen hatással van, ha szurkolnak neked a pálya mellett? 

A többi sportágról nem tudok nyilatkozni, hiszen a szabály szerint csak a sajátunkra mehettünk ki. Az atlétikában az a jó, hogy több versenyszám van, viszonylag sok sportoló kint volt. Nyilván ez egy tízezres stadionban elenyésző, viszont nálunk valamiféle hangulat azért volt, csapattársak, edzőm ott lehetett, ez azért jó érzés volt. A hangulaton dob, hogyha sokan vannak a lelátón, de szerintem ennek csapatsportoknál nagyobb a jelentősége, mint nálunk. Úgy volt, hogy nekem édesanyámék kiutaznak, tavaly karácsonyra meg is vettük nekik a repülőjegyet, nekem ez hiányzott leginkább, hogy a család, a barátom nem lehettek ott. 

Mennyire voltak szigorúak a rátok vonatkozó szabályok Tokióban? Láthattuk, hogy mindenki maszkban volt, szurkolók sem lehettek ugye

Az olimpiát megelőző edzőtáborban közel egy hetet töltöttünk, ott voltak nagyon szigorúak a szabályok, a hotel és az edzőpálya között lehetett mozogni csak. Tokióban is hasonló volt a helyzet, ott is be volt osztva, hogy mikor étkezhetünk, mikor mehetünk ki a pályára, ezeknél éreztem kicsit ilyen katonás rendet. Miután átmentünk a faluba, ott is közel egy hetet töltöttem, erre az időre jó volt, de ha huzamosabb ideig ott kellett volna maradnom, akkor annyira nem élveztem volna. A maszkhasználat kötelező volt, amelyet be is tarttattak szigorúan a faluban is, és a távolságot is tartották, amennyire lehetett. Reggelente mindig PCR-teszttel indult a nap, amely nyálminta alapján történt, hát korán reggel nem volt egyszerű a kellő mennyiségű nyálat kitermelni. Összességében én nem éreztem a faluban, hogy én oda be lennék zárva. Nyilván verseny előtt vagy után egy kis séta Tokióban nem lett volna rossz, de ezt most ki kellett hagyni.

Rád, hogyan hatott az időeltolódás? 

Én nagyon jól átálltam. A repülővel éjszaka érkeztünk meg, átaludtam az egész napot. Inkább az idősebbek, az edzők panaszkodtak, hogy nem tudtak aludni. Készültem én is altatóval, de szerencsére nekem könnyen ment az alkalmazkodás. A harmadik napon volt egy kis hullámvölgyem, bár aznap nagyon meleg is volt, de ezt leszámítva, szerintem az időjárást is egész jól viseltem.

A jamaicai lány meglepődött azon, hogy odamentél felsegíteni?

Én lepődtem meg azon, hogy ilyen szituációban a mentősök szokták megrohamozni azt, aki elesik, még akkor is, ha semmi komolyabb gond nincs, akkor is. Jelen esetben pedig ez nem történt meg. Szegény lány elég rosszul nézett ki ott a földön, én azt hittem, hogy megsérült, de szerencsére neki sem esett baja. Utána még találkoztunk, mert pont egy házban laktunk, meg régről ismerjük egymást. Nyilván megköszönte, hogy felsegítettem és ő is meglepődött, hogy odamentem, legalább annyira, mint én azon, hogy ez ennyire felkapott lett a médiában. Ez számomra egy természetes dolog volt.

Miről beszéltetek Yanique Thompsonnal, miután felsegítetted?

Mondtam neki, hogy nincsen semmi baj, álljon fel. Ahogy említettem ezt ő megköszönte, és megbeszéltük, hogy legközelebb ez jobb lesz.

Ha a sportszerűség olimpiai sportág lenne, a debreceni Kozák Luca nyerné az aranyat

Karriered során mely eredményedre vagy eddig a legbüszkébb? 

A tavaly elért 12.71-es csúcsomra.

Ha jól tudom, a sport mellett tanulmányaid is fontosak számodra, egyetemet is végeztél. Milyen szakon diplomáztál?

Vegyészként végeztem, jelenleg is tanulok, de nem egyszerű az élsporttal egyszerre itt is a maximumot nyújtani.

Tervezel a jövőben a szakmádban dolgozni?

Jelenleg úgy érzem, hogy nem fogok tervezni vele. De egyáltalán nem bánom, hogy elvégeztem, van egy szakmám, amiben elhelyezkedhetek, ha a szükség úgy hozza. Majd szépen az idő kialakítja, hogy mivel fogok foglalkozni a sport után, ötleteim vannak, én nem féltem magamat, elég talpraesett vagyok. Van, amikor úgy érzem, hogy a sportban maradnék karrierem után is, nem edzőként, hanem valamilyen háttérmunkában inkább, de van olyan is, amikor úgy érzem, hogyha én ezt befejezem, akkor ezt le is zárom. Majd eldől, ha ott lesz az ideje, de addig még jó néhány év áll előttem.

Mennyi szabadidőd van ilyen tartalmas és eredményes élet mellett, és mit szeretsz olyankor csinálni? 

Egy évben kb. két hét van, amikor nincs edzés egyáltalán, egész évben összesen olyan 4-6 hét. Mondhatnám, hogy minden vasárnapom pihenőnap, de az azért nem ugyanaz. Ilyenkor a barátommal, a családommal töltöm az időm nagy részét. De én élvezem ezt az életet, nem teherként élem meg, hogy nincs sok szabadidőm, ezért is éltem meg nehezen ezt a koronavírusos időszakot, hogy pont ezt a pörgős életet vették el, amit annyira szeretek.

Hogyan zajlik egy átlagos napod vagy heted? Mennyit edzel? 

Ez időszaktól függ. Alapozós időszakban kb. heti tíz edzés van, hétfőtől szombatig. Ahogy közeledik a szezon, úgy nő az edzések minősége, a mennyisége pedig csökken. Még van pár versenyem hátra, közben próbálom magamat utolérni, hogy három hétig nem voltam itthon. Egyébként nagyon sokat utazok, edzőtáborba külföldre szoktunk járni, és versenyek is gyakran külföldön vannak. Nincs egy fix napirendem. Alapozáskor nyilván unalmasabb, hogy edzés-otthon, edzés-otthon, azt annyira nem szeretem.

Van e valamilyen megszabott étrended? 

Nincs fix étrend, amit követek, dolgoztam dietetikussal, nagyjából kitapasztaltam, hogy mi az, ami bevált nekem. Azt szoktam mondani, hogy olyan 80-20 vagy 90-10%-ban oda figyelek arra, hogy mit eszem. Verseny előtt még jobban odafigyelek, szezonban meg főleg, amikor a súlyra is oda kell figyelni. Az évek alatt kialakult, hogy mi az, ami nekem így jó. Verseny előtt inkább a szénhidrátbevitelt szoktam növelni, a fehérjét csökkenteni, de olyan, hogy számolgatom a kalóriákat, olyat nem szoktam csinálni.

Kozák Luca az év sportolója

Van e példaképed?

A sportban nincs igazán. Nagyon sok olyan ember van, akikre felnézek. Az életben a szüleim a példaképeim, nagyon szépen felneveltek engemet és a testvéreimet, szép családunk van, támogattak minket mindig, nagyon jó kapcsolatunk van, úgyhogy ők a példaképeim számomra.

Mi lenne az az eredmény karriered során, amelyre azt mondanád, hogy elérted, amit lehetett, amit kitűztél célnak? 

Ha világbajnokságon vagy olimpián döntőzni tudnék, azzal elégedett lennék. Időeredményben, ha két évvel ez előtt kérdeztél volna meg, akkor a 12:71-et vagy a körüli időt, de nyilván, hogy ezt már megfutottam, így minél jobbat akar az ember. Időben jelenleg nincs célom, stabilan szeretnék futni és egy vb- vagy olimpiai döntőt elérni. Persze, ha ezeket elérném, utána még többet akarnék.

Hol láthatunk következőnek, milyen versenyen?

E hónap 24-én az MTK pályán fogok futni, az az első verseny, utána szeptember negyedikén a Szuperliga, majd egy héttel rá a csb és valószínűleg 14-én Zágrábban fogok zárni.

– Arany Balázs –