Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter pénteki Facebook-videójában állt ki a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) főigazgatói posztjára jelölt Szuvák Attila mellett, a HVG jelöléssel kapcsolatos cikkeire pedig „régi NER-stílusként” reagált.
A lap korábban arról írt, hogy a KNBSZ állományában döbbenetet váltott ki a jelölés, mivel Szuvák a források szerint nem rendelkezik a megfelelő vezetői tapasztalattal és szakmai kompetenciával, ami miatt a Sándor-palota sem volt hajlandó megerősíteni a tábornoki kinevezését.
Ruszin-Szendi a videóban úgy fogalmazott:
“Bizonyos újságírók, illetve magukat mértéktartónak tartó médialapok újra elővették a régi NER-stílust. Kedves újságírók, vagy magukat oknyomozónak nevező újságírók! Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy én a Magyar Honvédségnél és a KNBSZ-nél nem észleltem semmilyen szivárgást.”
Hozzátette: azok, akik elégedetlenek a kinevezéssel, “a NER-t szolgálták, és természetesen elkövetnek mindent régi NER-es módszerrel, hogy befeketítsenek bárkit”.
Panyi Szabolcs csütörtöki beszámolójára – amely szerint a szolgálat a források után kutatva húsz aktív és volt állományi tagról gyűjthet információt bírói vagy miniszteri engedély nélkül – a miniszter nem tért ki.
A bejegyzéshez Hadházy Ákos is hozzászólt – szúrta ki a 444.hu. A volt képviselő bírálta a tárcavezetőt korábbi ügyei és a sajtóval szembeni hangneme miatt. Hadházy így kommentálta az esetet:
“Ha valaki nekem 2013-ban elmondja, hogy a Fidesz bukása után Orbán egyik korrupt tábornoka (…) miniszterré menti át magát, kinevetem”
Majd így folytatta:
“De ha azt is elmondták volna, hogy lesz képe az Orbán rendszere ellen küzdő független újságírókról ilyen hangnemben beszélni, akkor lehet, hogy soha nem kezdek bele az Orbán-rendszer elleni küzdelembe.”
A volt képviselő kiemelte: amennyiben igazak a megfigyelési hírek, az épp azt idézi, hogy a régi rendszer valójában nem tűnt el.
Panyi Szabolcs válasza
Az oknyomozó újságíró szerint Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter ahelyett, hogy érdemben válaszolna arra, valóban megpróbálták-e titkosszolgálati eszközökkel felderíteni a KNBSZ új vezetőjéről szóló HVG-cikkek forrásait, lényegében maga erősítette meg, hogy történt ilyen vizsgálódás.
Panyi felidézi, korábban arról számolt be: a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) titkosszolgálati erőforrásokat is felhasználhatott annak kiderítésére, hogy körülbelül húsz aktív vagy korábbi tiszt közül kik szolgáltathattak információkat a HVG-nek Szuvák Attiláról, a szervezet ideiglenes vezetőjéről. A minisztérium erre nem adott egyértelmű cáfolatot.
Ruszin-Szendi most közzétett videójában ugyan nem nevezi meg Panyit és a HVG-t, de egyértelműen reagál az ügyre. Azt állítja, hogy Szuvák Attilát igazságtalanul próbálják lejáratni, és “NER-es módszerekről” beszél. Szerinte a honvédségnél és a KNBSZ-nél nem történt információszivárgás, majd azt mondja, hogy a cikkek mögött akár olyan korábbi tisztek állhatnak, akik korábban a NER-t szolgálták, és akiknek szerinte nincs helyük egy jövőbeli Tisza-kormány rendszerében.
Panyi szerint ez azért különösen beszédes, mert Ruszin-Szendi olyan részleteket közöl arról, hogy kik lehettek és kik nem lehettek a cikkek forrásai, amelyekhez elvileg csak akkor férhetett hozzá, ha valamilyen módon vizsgálták a források kilétét. Vagyis miközben a miniszter nem válaszol arra, történt-e forrásfelderítés, saját nyilatkozatával Panyi szerint tulajdonképpen elárulja, hogy tudomásuk van a lehetséges forrásokról.
Panyi hangsúlyozza, hogy két külön kérdésről van szó. Az egyik az, hogy a HVG állításai igazak-e Szuvák Attilával kapcsolatban. A másik pedig az, hogy a katonai titkosszolgálat megpróbálta-e felderíteni az újságírók forrásait. Szerinte Ruszin-Szendi az előbbire koncentrál, miközben az utóbbi, sokkal súlyosabb kérdést kerüli.
Az újságíró négy fő problémát emel ki:
- Az újságírás feladata a hatalom ellenőrzése és a közérdekű információk feltárása, így egy fontos állami pozícióra jelölt személy múltjának és esetleges problémáinak vizsgálata is legitim újságírói feladat.
- A forrásvédelem az újságírás egyik alapvető garanciája. Az informátorok azért vállalnak kapcsolatot újságírókkal, mert bízhatnak abban, hogy személyazonosságukat megvédik, és nem éri őket retorzió.
- Panyi szerint az újságírók ellenségként való kezelése és a források titkosszolgálati eszközökkel történő felkutatása az Orbán-rendszer korábbi gyakorlatát idézi, ezért különösen visszás, ha ugyanez egy magát ettől eltérő politikai rendszerként bemutató oldal részéről történik.
- Végül azt kifogásolja, hogy a katonai titkosszolgálat erőforrásait szerinte újságírói források felderítésére használhatják, miközben ezeknek a szerveknek elsősorban valódi nemzetbiztonsági fenyegetésekkel – például Oroszországgal, Iránnal, terrorizmussal és szervezett bűnözéssel – kellene foglalkozniuk.
Panyi a végén személyes megjegyzést is tesz: korábban, amikor az Orbán-rendszer szereplői ukrán ügynöknek vagy kémnek nevezték, azt nem tartotta különösebben sértőnek. Azt viszont kifejezetten visszautasítja, hogy őt vagy munkáját „NER-es módszerekkel” hozzák összefüggésbe, mert szerinte újságíróként éppen ezekkel a módszerekkel szemben próbál fellépni.
