A debreceni szépirodalmat kedvelő Domonkos László író arra vállalkozik, hogy leltárba vegye az Aczél-korszak, majd az ezt követő időszak kultúrtörténetét.
A “harmadik utat” járó irodalomtörténész úgy tekinti példaképének Szerb Antalt, mint Németh Lászlót és ugyanúgy nem akar megfeledkezni Csengey Dénesről, ahogy Mocsári Gáborról.
A Méliuszban Dr. Petrányi-Szöőr Anna jogász beszélget a szerzővel. Közreműködik Baranyi W. Krisztina, a budapesti IdőJel kiadó vezetője.
