Sokszínű repertoár megszólalásának lehettek fültanúi a Zenés esték a Nagyerdőn hangversenysorozat résztvevői.
Július 16-án egy fiatal hangszer került az este középpontjába: a szaxofon. A hangverseny egyik főszereplője Hans de Jong, az Antwerpeni Királyi Akadémia szaxofon professzora. Sokat utazik és számos mesterkurzust tartott, mert fontosnak tartja, hogy átadja a tudását. Ám ez tanulás is egyben, hiszen mindig újabb élményekkel, benyomásokkal és tapasztalatokkal gazdagodik ezeken az alkalmakon. A műsorválasztás páratlan különlegességeket hozott az érdeklődők elé. Puskás Levente a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának docense a hangszer finom, puha hangszínét érzékeltette a közönséggel César Frank Á-dúr szonátájának bemutatásával, melyben kamarapartnere Váradi Judit volt. Ezeket a meghitt pillanatokat és hangulatokat vastapssal jutalmazta a hallgatóság. Majd Adriaan Valk: Learned from a Clown különleges hangzásvilágú és zenei vicceket nem nélkülöző darabjából mutatott be részleteket a két szaxofonművész. Ezután Paul Bonneau könnyed hangulatú, jazz darabját hallhattuk Puskás Levente és Váradi Judit bravúros teljesítményű előadásában. Igazi csemegét jelentett Kees van Unen: JOUNK című darabja, amelynek első magyarországi bemutatóját láthattuk. Nemcsak a kortárs zene különleges effektjei lepték meg a közönséget, hanem a zenei aláfestéssel elkészített videó is, amely tovább színesítette az előadást. Ahogy Hans de Jong elmesélte, ez a darab sohasem hangzik el kétszer ugyanúgy. Nemcsak az improvizációs lehetőségek miatt, hanem azért is, mert a mű egyes részeit szabadon cserélheti. Ez különleges eladói szabadságot ad a művészeknek. Az este záró darabja Paul Arma Bartókot, Ligetit idéző hangulatú duója volt.
Július 17-én az oboa és a hegedű játszott főszerepet. Először Sanja Romić oboajátékában gyönyörködhettünk. Clara Schumann 3 románc op.22 és Claude Debussy: Album of Five Pieces kellemes hangulatú darabjait hallhattuk. Az est második felében a hegedű vette át a szót Zs. Szabó Mária tolmácsolásában. Jean-Marie Leclair g-moll szonátája és J. S. Bach h-moll hegedű-zongora szonátája BWV 1014 csendült fel Sarkady Katalin zongoraművész közreműködésével, amelyet a közönség vastapssal ismert el.
Július 18-án gordonka- és trombitaszótól zengett a Liszt terem. Sok meglepetést tartogatott az este. J. S. Bach Szvit No. 1-vel indult a hangverseny, amelyet Jozef Lupták adott elő nagy átéléssel. Ezután a trombita kapott szót Pálfalvi Tamás színpadra lépésével, ám nem a megszokott érces zengésű előadással. Robert Erikson: Kryl című darabjában meghökkentő, váratlan és szokatlan effektusokat és hangszíneket írt az előadó számára. Jozef Lupták 3 Solo darabja szintén meglepő fordulatokat hozott, amikor az előadó – aki maga a szerző – egyszemélyes zenekarként játszott a gordonkán, dúdolt és szájdobolt egyszerre. Bartók Béla Román népi táncok darabját Pálfalvi Tamás és Váradi Judit előadásában az eltérő szordínók különböző karakterekhez való alkalmazása tette különlegessé. Hindemith Szonátájának első tételét, amelyet a zongora drámai kitörései tesznek nyugtalanná
Horváth Bence és Váradi Judit előadásában hallhattuk. Ezután Dvořák Klid (Silent Woods) op.68 és Rondó for Cello and Piano műveinek finom hangulatai varázsolták el a hallgatókat. A koncert zárása igazi kamarazene volt Vivaldi g-moll kettősversenyének két trombitával, gordonkával és zongorával történő előadásával. A virtuóz játékot és a szép hangszíneket nagy vastapssal értékelte a közönség.
