“Kaptam egy világot” címmel új kötete jelent meg Zsákai Piroskának.
Zsákai Piroska kisgyermekként került egyik napról a másikba szeretett polgári otthonukból egy hortobágyi birkahodályba a kommunista diktatúra által osztályidegennek kikiáltott szüleivel. A pusztaságban nyomorúságos körülmények között eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul. A sok szenvedés között is felsejlik azonban a szerző hite és annak megtartó ereje, amely hozzásegítette ahhoz, hogy sok más kitelepített sorstársával együtt újra tudja építeni életét egy olyan világban, amely megbélyegzett mindenkit, aki valami miatt nem állt be a sorba és nem akart a rendszer rabszolgája vagy kiszolgálója lenni. Egy tragikus sors mindennapjaiba enged bepillantást a könyv, amelynek visszásságait még inkább kiemeli a szerző kedélyes derűje és humora, amely felsejlik még abban az embertelen és groteszk valóságban is.
“Éjszaka iszonyatos vihar jött, a pajta tetejét felkapta, és mi ott áztunk Isten szabad ege alatt. Másnap reggel anyut elvitték a rizstelepre dolgozni. Lacika zokogott, anyám úgyszintén. Ottmaradtam a bőgőmasinával, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Az U-alakú birkahodályt kézzel kiganajolták, ott alakítottak ki fekhelyeket. Szorosan egymás mellé állítottak minket, és szalmát szórtak a földre. – Hotel Rákosi – szellemeskedett valaki. – Arany Bárány Szálló – válaszolt egy másik. Itt fogunk lakni. Így mondták: lakni. A dühös patkányok éjszaka csapatosan támadtak, nem akarták feladni a területüket. Nappal a lapos, nagy legyek falatoztak belőlünk. Három napig nem ettünk semmit. Vizet a lajtban hoztak, de másnapra ihatatlan volt. A hodályba észrevétlenül mellénk költözött az Isten.”
