Feldolgozóórával bővült a Csokonai Színház elmúlt évadban bemutatott Szívlapát című előadása, amely a kortárs versek világába vezeti be a kamasz korosztályt. A társulat öt tagja − négy színművész, egy táncos-koreográfus – az azonos című versantológiában szereplő százötven vers közül a számukra legkedvesebb húsz művet választották ki tavaly, az Irodalmi Napokra készített produkcióban. Valódi összművészeti előadásként egyes versek megzenésítve, mások mozgással kísérve hangzanak el, a produkció vizuális terét pedig a versantológia illusztrátorának, Dániel Andrásnak a grafikái teszik különlegessé. Az előadás sikere okán a Szívlapátot a színház ebben az évadban is műsoron tartotta, nemrég pedig elkészült a feldolgozóóra is. A produkcióban elhangzó húsz vers mellé a művészek még egyet kiválasztanak, amelynek színházi előadását a résztvevő fiatalokkal együtt alkotják meg: némi elemzés, együtt gondolkodás után a fiatalok döntik el, hogy a színész – Mercs János – hogyan mondja el a verset, milyen zenei aláfestés, fény- és hangtechnika kísérje a szavalatot.
A kötet darabjait korábban megjelent, felnőtteknek szóló versekből válogatta a szerkesztő, Péczely Dóra. A válogatás egyik fő szempontja az lett, hogy olyan szövegek alkossák a Szívlapát című antológiát, melyek utat találhatnak a fiatal olvasókhoz, akik elsősorban József Attilát, Pilinszkyt, a nyugatosokat, Petrit és persze néhány kortárs költőt szeretnek. De talán többen lennének, ha látnák, milyen sokszínű a kortárs költészet, és hogy ezekben a versekben az élet nagy kérdései gyakran egészen más módon jelennek meg, mint a száz évvel ezelőttiekben. Ehhez a gondolathoz társultak a Csokonai Színház művészei is: saját válogatásuk és a feldolgozott vers is témájukban, műfajukban vagy játékosságukkal elérhetnek egy tizenéveshez is. A Szívlapát antológia öt ciklusra oszlik, ezek mindegyikéből válogat az előadás. Az első ciklusba a hagyományosan szerelmes versnek nevezett költemények kerültek, a második ciklus darabjai a születésről, elmúlásról szólnak, középre kerültek az istenkereső, létről és nemlétről szóló, azaz a babitsi „miért nő a fű, hogyha majd leszárad?” típusú kérdéseket boncolgató versek. Ezt követik ars poetica jellegű költemények magáról a költészetről, művészetről. Az utolsó ciklus történelmi és közéleti témájú versek gyűjteménye.
A Szívlapát elődás és feldolgozóóra legközelebb december 6-án 15 órától és december 7-én 10 órától várja a fiatal közönséget a Horváth Árpád Stúdiószínházba. A délelőtti előadásra osztályok jelentkezését is fogadja a színház.
