Debreceni költőnek állítottak szobrot Kisújszálláson

Kultúra

2015. október 23-án Kisújszálláson avatták fel Debrecen kiváló tanára, Kiss Tamás költő szobrát, akinek költői, írói, műfordítói és tanári pályája Debrecenben teljesedett ki.

Ne maradj le a debreceni és országos hírekről! Kövesd a Debreceni Napot a Facebookon >>
A legfrissebb hírekért kövess minket a Google News-on is

Kiss Tamás az egyik legismertebb 20. századi magyar költőnk, akinek ha műveit nem is, de nevét és irodalmi hatását hazánkban mindenütt ismerik. 1912. szeptember 5-én született Kisújszálláson, majd az 1932-ben megszerzett érettségi bizonyítvánnyal a Debreceni Református Teológiára felvételizett. Történelem és magyar szakos tanári oklevele megszerzése után családjával végleg Debrecenben talált otthonra.

A debreceniek számára Kiss Tamás nem csak a nagyszerű költőt jelenti, hanem a felejthetetlen tanáregyéniséget is. A Dóczi Református Leánynevelő Intézet tanítóképzőjében vallástanár lett, majd az iskola államosítása után 1952-től a Közgazdasági Szakközépiskola jogelőd intézményében tanított. Ezt követően a gyakorlóiskola jelleggel működő Fazekas Mihály Gimnázium, a volt „Reál”, majd a Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium vezetőtanára volt. Tanítványai visszaemlékezései szerint a gyerekszeretet, alapos tárgyi ismeret, a tanulókkal szembeni megértés jellemezte.

Kiss Tamás végig jelen volt Debrecen kulturális közéletében is. Az Alföld folyóirat névadója és szerkesztője zsinórmértékként szolgált az irodalom művelőinek és kedvelőinek egyaránt.
Debrecen városa Csokonai-díjjal, Pro Urbe-díjjal, 80. születésnapján pedig díszpolgári címmel ismerte el, majd a 85. születésnapján kiadta összegyűjtött verseit, Árnyékos út címen. 2003-ban halt meg, Debrecen városa díszsírhellyel tisztelte meg. A kisújszállási szobor Pintér Attila szobrászművész alkotása.

„Én azt a Debrecent szerettem meg, amelynek címerében máig ott áll lángokban a Napba néző főnixmadár: két szárnya tájakat köt össze, Keletet Nyugattal, eget a földdel. A tüzekben sokszor elhamvadt civitást, amely mindig tudott újrakezdeni… Nem itt születtem, de az ő szellemi gyermeke vagyok…”  Kiss Tamás