30Y: kicsit „gettókultúra” a magyar kultúra

Kultúra

Nehezen érthető a legtöbb külföldi számára a magyar kultúra a Közép-Európai történelmi-kulturális sajátosságok miatt. Ezért kicsi az esély, hogy nemzetközileg is sikeres legyen egy hazai zenekar – véli a 30Y együttes frontembere.

A csapat mégis büszkélkedhet nemzetközi elismeréssel, igaz nem a zene, hanem a természetvédelem területén. Ezekről is beszélt Beck Zoltán, a 30Y énekese, a debreceni Campus Fesztiválon adott koncert után.

-Mi jut eszedbe elsőként Debrecenről?

-Beck Zoltán: Egy kedves történet. Volt egy nagyszerű hangmérnökünk, Dávid, aki sajnos fiatalon elhunyt. Egyszer, amikor épp Debrecenben játszottunk, eléggé kiütötte magát. A koncert után a zenekar elment az egyik étterembe kajálni, és bár Dávid gyomra is korgott, de olyan rossz állapotban volt, hogy nem tudott velünk tartani. Ezért amikor elmentünk enni, neki is rendeltünk kaját, amit egy kis dobozban elvittük neki. Így végül mindenki jól lakott. A másnapokat egyébként Debrecenben úgy töltjük, hogy az öcsémmel mindig keresünk egy kellemes teraszt a belvárosban. Korábban az Arany Bika Szálloda teraszára ültünk ki kávézni, mostanában pedig a környékbeli helyekre. Az öcsém és én ugyanis mindig korán kelünk, ha kell, ha nem. Mindkettőnknek gyerekei vannak, akik ébresztenek. Én például reggel 8-ra viszem a lányomat az iskolába, így legkésőbb 7 órakor felkelek. Ez a berögződés pedig a turnékon is működik, és Zaza öcsém is ugyanígy van vele. Szóval a koncertek másnapján is korán kelünk, és elindulunk kávézni. A délelőttjeinket egy ilyen furcsa, kissé kómás, szürreális élményben töltjük. Egy-másfél órát kávézgatunk, közben süteményt is kérünk, és annyira rendesek az egyik debreceni kávéházban, hogy bár nekik nincs sütijük, de a közeli cukrászdából áthozzák a kedvünkért. Szóval Debrecen egy igazi hedonista élmény számunkra.

-Ha jól tudom, akkor nemcsak Debecenhez, hanem a közeli Hortobágyhoz is fűződnek kapcsolataitok.

– Beck Zoltán: Igen, a Hortobágyi Nemzeti Parkkal és a Fürge Diák Iskolaszövetkezettel 2013-ban elindítottunk egy egész éves programot, „Y Triász” néven. Ennek az volt a célja, hogy az „Y-generációt” bevonjuk a természet védelmét szolgáló eseményekbe, és népszerűsítsük körükben a környezettudatos gondolkodást. A program egyik eleme volt az „Ifjú Kócsagőr” felhívás, amelynek keretében 19-22 éves fiatalok jelentkezhettek kócsagőrnek. Természetesen nemcsak a védett madárnak számító kócsag, hanem más állatok őrzéséről is tanultak, így kvázi természetvédelmi őrökké képezték őket. Az egész úgy indult, hogy sok év után kiderült, hogy a  Hortobágyi Nemzeti Park igazgatójának lányai 30Y rajongók, így találkoztunk végül az izgazgatóval. Felajánlottuk neki, hogy indítsunk egy közös programot, és megkérdeztük, mit tudnánk mi, mint egy nem épp környezetbarát zenekar a környezetvédelem ügyéért tenni. Így indult a program, amelynek kidolgozásában és a népszerűsítésében is részt vettünk.  A nyertes Ifjú Kócsagőr, valamint az őt felkészítő természetvédelmi őr egy Wales-i nemzeti parkba nyert tanulmányutat. A kezdeményezés olyan sikeres volt, hogy tudomásom szerint idén már az összes európai nemzeti park átvette, és mindenütt bevonják az adott ország egy-egy helyi underground zenekarát is.

-Nemcsak a környezetvédelemben, hanem zenei téren is megpróbáltatok nemzetközi szintre lépni, hiszen korábban voltak angol nyelvű dalaitok, és játszottatok Ausztriában is a linzi Pflasterspektakel fesztiválon. Hogy áll most ez a projekt?

– Beck Zoltán: Röviden szólva: sehogy. Leállt. Úgy érzem, hogy egy olyan kultúra, mint a magyar, kicsit „gettókultúra” abban a tekintetben, hogy sok olyan jelenség van, ami nem értelmezhető egy nem ide valósi számára. Szegedy Maszák Mihály irodalomtörténész vetette fel, hogy hogyan lehet egy külföldinek lefordítani azt, hogy „Több is veszett Mohácsnál”. Sehogy, mert nem univerzálisak azok a kulturális-történeti sorsélmények, amiket a magyar nép átélt. A nyelvi kifejezési formák sem univerzálisak ebben a tekintetben. Beszéltem egyszer az egyik román nemzeti park igazgatójával, aki sok pálinka után elmondta: az anyja szerb volt, az apja román, egy főként magyarok lakta faluban nőtt fel, a környéken pedig német ajkú szászok is laktak. Az apját besorozta a német hadsereg, az anyja családjában pedig partizánok is voltak. Ő maga beszél románul, magyarul, szerbül, angolul és németül. És végül megkérdezte: Hogy magyarázza el ezt az egészet valakinek, aki nem Közép-Európában nőtt fel? Ez a fajta keveredés, a mi kulturális sajátosságaink kifejezetten Közép-Európára jellemzőek. Van egy magyar nyelvhez között kulturális kódunk, amit nagyon nehéz átrakni más nyelvbe, és van egy Közép-Európai kulturális kódunk, amit ezen a területen kívül nagyon nehezen értenek meg. Ezért szinte lehetetlennek tartom, hogy egy ízig-vérig magyar zenekar nemzetközi karriert fusson be.

-De azért csak vannak külföldi fellépéseitek. Hol szoktatok koncertezni határon túl?

-Beck Zoltán:  A magyar zenekarok külföldön is csak az ottani magyarok között népszerűek. De mivel annyi magyar él szerte a világon, gyakorlatilag bárhol klubokat tudunk megtölteni. A Városi ember lemez bemutatója például Londonban volt, Camden Town-ban, a legendás Dingo’s Klubban. De fellépünk Szlovákiában, Romániában, Ausztirában és Belgiumban is. Ausztriában, Linzben kétszer is meghívtak több koncertre, ahol nem csak magyarok voltak. Vicces volt, hogy az egyik alkalommal az osztrákok úgy konferáltak fel minket, hogy mi vagyunk a „3 oy” együttes. Mondtuk nekik, hogy nem, mi a 30 Y vagyunk. Amikor pedig Szerbiában játszottunk egy turnén, egészen Krusevacig lementünk, amely Belgrádtól 200 km-re délre található, távol a magyarlakta vidékektől. Kiálltunk a fesztivál színpadára, ahol utánunk az Elektricski Orgazm nevű szerb rockegyüttes következett főzenekarként. Ők a magyar Tankcsapdához hasonló népszerűségű csapat. Nyilván nem minket várt a szerb közönség, főleg nem magyarokat, hanem őket. Így az első 3-4 dalunk alatt jéghideg volt a hangulat. De korábban megkértem az ottani segítőnket, hogy tanítson meg nekünk egy-két dolgot szerbül. Így azt mondtam a közönségnek: „Kedves emberek, nagyon örülünk, hogy játszhatunk nektek. Higgyetek abban, hogy minden, ami megoszt minket az csak politika, és minden, ami összetart, az a rock and roll nemzetközi nyelve. Az ötödik daltól az emberek elfelejtették a nyelvet, élvezték a zenét, és végül visszatapsoltak minket.

-Mire számíthatunk tőletek még az idei évben?

– Beck Zoltán: Idén EP-ket készítünk, amiket igyekszünk gyorsan a közönség elé tárni. Hiszek abban, hogy az emberek akkor tudják, hogy kik vagyunk, ha nagyon szinkronban vannak velünk. Ehhez az kell, hogy amit gondolunk és elmondunk a zene nyelvén, azt rögtön hallják is. Ezért 4-5 dalos EP-k jelentek meg. Ugyanakkor szakítottunk a hagyományos kiadói struktúrával is, egy digitális terjesztőnk van, és a dalaink ingyen elérhetőek a zenekar honlapjáról. Szeptember elején jövünk egy új videoklippel, de még titok, melyik dalhoz készül majd. Ősszel pedig újabb EP kiadását tervezzük, és indul a klubturné.

Kenyeres Attila

https://www.youtube.com/watch?v=NYMJly9kBb8

https://www.youtube.com/watch?v=DeiCQWqAmG4

https://www.youtube.com/watch?v=9Q2miZ_LM0Q

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.