Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc 70., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 37. évfordulója tiszteletére 2026. október 23-án megemlékezést és koszorúzásokat rendezett – közölte az önkormányzat.
Az eseménysorozat a Kossuth téren az Országzászló katonai tiszteletadással történő felvonásával kezdődött, majd az Egyetem téri ’56-os emlékműnél folytatódott, ahol Papp László polgármester mondott beszédet.
– Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak – ez volt a jelmondata 2016-ban az ‘56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának. Büszkén mondhatjuk, hogy mi magyarok nem feledtük a hőseinket, akik újra és újra arra inspiráltak bennünket, hogy a magyar szabadság szent ügye soha ne menjen feledésbe, soha ne legyen alku tárgya. És a magyar szabadság ügye valami különleges oknál fogva évszázadok óta országunk ezen szegletében talál oltalomra és támogatásra. Hőseink: Bocskai hajdúi, Rákóczi kurucai, 1849 trónfosztó cívisei, 56’ első forradalmárai és áldozatai mind-mind azt üzenik, hogy a szabadságért vívott küzdelem lángja itt lobog Debrecenben és soha nem huny ki, de különösen nem vész a múlt homályába – kezdte ünnepi beszédét a polgármester.
A városvezető kiemelte, hogy vannak napok a történelemben, amelyek, soha de soha nem vesznek a múlt homályába. Évtizedek, akár századok telhetnek el, generációk válthatják egymást, utcákat és tereket nevezhetnek át, vagy államformák változhatnak meg, rendszerek dőlhetnek össze, de ezek a dicsőséges napok generációról generációra tovább élnek a nemzet emlékezetében. Bizonyítják, hogy a történelem legnehezebb pillanataiban is vannak emberek, akik képesek mindent odaadni a szabadságért, a méltóságért és a nemzet egységéért. Mint mondta: nekünk, magyaroknak 1956. október 23-a pontosan ilyen nap.
– 2026-ban, hetven évvel a forradalom és szabadságharc után egyfelől még mindig kérdés, hogy magunk alakítjuk-e saját nemzeti közösségünk sorsát.
Vagy éppen: megint kiszolgáltatjuk hazánkat, valamint a határainkon innen és túl élő magyarságot idegen érdekeknek. (Hogy kik lehetnek ezek az idegen érdekek, azt Papp ezúttal is olvasóink és hallgatósága fantáziájára bízta – a szerk.)
Másrészt pedig azzal a belső kihívással kell szembenéznünk, hogy egy újabb történelmi széthúzással – mi, „civódó magyarok” – ismét elrettentő példát mutatunk arra, hogy egy nemzetet viszonylagos béke idején is el lehet veszíteni. Vagy éppen: végre képesek leszünk félretenni a rosszindulatot, a bosszúvágyat, a másik ellehetetlenítését és megalázását, és kölcsönös megbocsátással, együtt, összefogva szolgálni szeretett nemzetünket. Jó lenne egyszer elérni, hogy nemzetünk sorsának alakítására hivatott emberek leüljenek egymással, egymás szemébe nézzenek és kimondják, hogy vannak ügyek, amelyek olyan jelentőségűek nemzetünk számára, hogy képesek vagyunk egyetérteni. És ez az egyetértés így lesz egyszer s mindenkorra és ezen semmi és senki nem változtathat – fogalmazott. Hozzátette: Szükségünk van arra, hogy végre 36 évvel a rendszerváltás után lefektessük azokat a nemzeti összetartozást garantáló alapelveket, amelyek hosszútávon tudják biztosítani a nemzeti egységet, szellemi és lelki fejlődésünket.
Ezt követően Papp László arról beszélt, hogy a mai széthúzások és ellenségeskedések idején legyen számunkra is követendő példa a közmegegyezéshez vezető rögös úton 1956 eszménye. Így lehetünk méltók a hetven évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc örökségéhez. Ennek az örökségnek a felvállalása, sajátunkká tétele és továbbadása már a mi feladatunk, sőt, küldetésünk. Küldetésünk, hogy végre legyenek olyan alapelvek, amelyeket 20 évente nem tagadunk meg. Legyenek olyan nemzeti alapvetések, amelyek mindannyiunk számára olyanok, mint a tiszta levegő, csak velük lehet élni és fejlődni, nélkülük nem.
– Az 1956-os forradalmárok bátorsága, szabadságvágya a későbbi nemzedékek számára példával szolgál. A hősök emléke a múlthoz kötődik, de hőstetteik hatása mindig a jövőbe mutat. Az emlékezés nem pusztán tisztelgés, hanem annak lehetősége is, hogy a bátorság újra és újra megszülessen. Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak. Mi debreceniek sohasem feledjük hőseinket. Büszkeséggel tekintünk vissza a bátor debreceni forradalmárokra, városi polgárokra, munkásokra, akik a hatalommal, a diktatúrával szemben – mindent kockára téve – képesek voltak erőt és ellenállást mutatni – jelentette ki.
Kiemelte: a mai napon, hetven esztendő távlatából fejet hajtunk a forradalom hősei, a Kossuth utcai sortűz áldozatai, Ács Zoltán és Gorzsás András előtt. Mint mondta, emlékezzünk arra, hogy a magyar nép az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban – itt, a cívisváros utcáin is vérét adva – egységes nemzetté emelkedett.
– Őrizzük ezt a lángot méltó módon, a hősök tiszteletére, a jövőnkbe vetett hittel és töretlen akarattal. Városunk nem véletlenül viseli, és nem is jogtalanul birtokolja a szabadság őrvárosa címet. Ez a megnevezés nem csupán egy Kossuth-i anekdota, nem egy üres hangzatos titulus, nem egy poros múzeumi felirat, nem egy homályos emlék a régmúltból, hanem a debreceni lélek legmélyebb, kitörölhetetlen identitásának része. Őrváros vagyunk, mert a magyar történelem legfontosabb, legsorsfordítóbb pillanataiban a mi közösségünk tudott menedéket, hitet és új erőt adni az egész nemzetnek. Ezért 1956 debreceni öröksége arra kötelez bennünket, hogy mindig emeljük fel szavunkat a szabadság és szuverenitás érdekében, de egyúttal emberibb, szolidárisabb és összetartóbb közösséget teremtsünk.
Szeretném, ha minden debreceni fiatal tudná: ez a város nem csupán elszenvedője volt a történelemnek, hanem alakítója is. Itt 70 évvel ezelőtt hozzájuk hasonló fiatalok álltak ki a hitük és meggyőződésük mellett. Itt fogalmazódtak meg a szabadság iránti vágy máig érvényes gondolatai. Debrecen felelőssége, hogy ‘56 értékét továbbadja. Emlékezünk azokra, akik életüket adták a szabadságért. Azokra, akiknek bátorságából egy egész nemzet merített erőt. Azokra, akik a megtorlás éveiben is őrizték magukban a történtek igazságát. És azokra is, akik hosszú évtizedeken át csak csendben, otthon, a családjuk körében beszélhettek arról, amit átéltek. Őrizzük meg a neveket, a történeteket, az igazságot és az emberi méltóság tiszteletét. És őrizzük meg azt a hitet, hogy egy közösség ereje végső soron az összetartozásban rejlik és nincs az a félelem, ami úrrá tudna lenni rajta. Ez Debrecen üzenete az 1956-os forradalom és szabadságharc 70-ik évfordulóján!Tisztelet az ’56-os forradalom és szabadságharc hőseinek! Tisztelet a debreceni áldozatok emlékének! – zárta ünnepi beszédét.
Az ünnepségsorozat a kora esti órákban a Kossuth utca 8. szám alatt található ÁVH-s sortűz áldozatainak emléktáblájának koszorúzásával, valamint az ünnepélyes zászlólevonással folytatódik, majd a Kossuth utcai ’56-os emlékműnél mécsesgyújtással zárul.
Fotó: debrecen.hu
Soros, migráncs, gyíkemberek?
