Udvaros Dorottya színművésznő a Debreceni Napnak adott interjút, amelyben az Ady Endre és Pilinszky János költészetére épülő nagytemplomi előadóestjéről mesélt. A beszélgetés során szó esett az előadás keletkezésének körülményeiről, a versekhez fűződő viszonyáról és arról, milyen színpadi technikával teszi még átélhetőbbé az előadást.
Egy baráti összejövetelből született előadás
Udvaros Dorottya elárulta, hogy az Ady és Pilinszky est eredetileg egy baráti összejövetelre készült. Egy festő ismerősük műteremlakásában gyűltek össze zenészek, barátok, borászok, és a kötetlen este során valahogy természetesen adódott a versek felolvasása.
– „Egy egyszeri alkalomra készült, nem terveztük, hogy tovább visszük. De olyan sikeres volt, hogy Cseres Tamás rendezővel úgy döntöttünk, adunk neki egy formát.”
Nem sokkal később érkezett a felkérés, hogy a Várkert Bazárban is adják elő az estet. Itt merült fel az ötlet, hogy kiegészítsék a műsort vetítéssel, zenével, valamint díszletelemekkel, és innen indult el az előadás színházi sorozata.
Miért éppen Ady és Pilinszky?
A két költő társítása nem tudatos döntés volt, inkább a véletlen műve, ám utólag visszatekintve mégis természetesnek tűnik.
– „Két markánsan különböző világ, mégis vannak közös szálaik: a hit keresése, a világra való reflexió, a szenvedély és a kétségbeesés. Ady lángoló, Pilinszky visszafogottabb, csöndesebb – de mégis mindkettő elementáris erejű.”
Arra a kérdésre, hogy más költők műveivel is tervez-e hasonló estet, a művésznő egyelőre nemmel felelt.
– „Már nem is tudom, hányadik előadásnál tartunk, és még mindig nagyon közel állnak hozzám ezek a versek. Nehéz lenne tőlük elszakadni.”
A színészi technika: nem szaval, hanem él
Udvaros Dorottya különösen fontosnak tartja, hogy a verseket ne hagyományos szavalásként adja elő, hanem történetként élje meg a színpadon.
– „Azt gondolom magamról, hogy nem tudok szavalni. Egyszer próbáltam egy József Attila-estet összeállítani, de rájöttem, hogy ez nem az én utam. Nem minden színész tud verset mondani. Nekem az segít, ha mozgásba hozom a verseket – ha nemcsak állok és mondom, hanem beleélem magam a történetekbe.”
A színpadon ezért különböző mozdulatokat használ, leül egy kanapéra, sétál, vagy éppen a zenével együtt lélegzik.
– „A versek nagyon nehezek. Az a célom, hogy belesétáljak a sorokba, és ezzel magammal hívjam a nézőket is. Hogy együtt menjünk végig ezeken a gondolatokon.”
Jobb olvasni, mint hallgatni?
A beszélgetés végén a művésznő elárulta, hogy személyesen ritkán hallgat versmondást, mert számára a versolvasás az intimebb élmény.
– „Vannak persze kivételek, például Latinovits Zoltán vagy Jancsó Adrienn, akiknek a versmondása olyan mélységű volt, hogy nem mertem volna utánuk csinálni. Én prózai színész vagyok, ott érzem magam igazán otthon.”
Bár a klasszikus versmondás nem az ő világa, a saját technikájával mégis közel tudja hozni a közönséghez a magyar irodalom legnagyobb alkotásait – nem pusztán előadja, hanem meg is éli őket.
– N. Nagy Sándor –
