Katonai tiszteletadás mellett, az Országzászló felvonásával kezdődött meg a Kossuth-téren az 1848-as forradalomról való megemlékezés-sorozat 2024. március 15-én Debrecenben.
Ezt követően a Petőfi téren folytatódtak az események. Az idei március 15-ei ünnepi megemlékezés középpontjában az 1849. március 15-i debreceni események állnak, hiszen itt ünnepelték először nemzeti ünnepként ezt a napot. A korhű debreceni események rekonstruálásban közreműködtek a Hajdú-Bihar Vármegyei Huszár Hagyományőrző Egyesület, a Szeredás Népzenei Együttes, a Debreceni Népi Együttes, a Debreceni Ady Endre Gimnázium diákjai, a Debreceni Helyőrségi Zenekar, a Sárándi Dalárda, a Debreceni Honvéd Táncegyüttes tagjai.
Ezt követően a szobor talapzatán koszorúkat helyeztek el a megjelent önkormányzati és állami szervek, a fegyveres testületek, valamint a politikai pártok, civil szervezetek és egyesületek képviselői
A Petőfi téri esemény után a Petőfi tértől a Kossuth térig ünnepélyes masírozás indult 1848-49-es indulókra, s közben – a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen művészei és 175 diák közreműködésével – megelevenedtek az 1849-es debreceni események. A Miklós utcánál Kossuth Lajos személyét idézték meg, továbbá diákok szavalása mellett zenés kísérettel érkezett meg a menet a Kossuth téri nagyszínpadhoz.
A Kossuth téren az ünneplők „Ébredjetek! hisz örömünnepünk van” címmel láthattak műsort, melyben közreműködtek a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen színművészei és a város különböző oktatási intézményeiből érkező 175 debreceni diák. Az ünnepi műsort összeállította Dr. Bagossi Edit, az Ady Endre Gimnázium művészeti vezetője.
Papp László március 15-ei beszéde – részletek
Debrecen akkor lépett elő a magyar szabadság őrvárosává, amikor Pestről a Kormánynak menekülnie kellett. És valójában addig volt igazán sikeres a Habsburg birodalom elleni szabadságharcunk – gondoljunk csak a dicsőséges tavaszi hadjáratra – amíg a szabadságharc ügyét innen, Debrecenből irányították. Mert nem lehet elvitatni annak az egységes és bátor kiállásnak az erejét, amely Debrecen polgárainak Kossuth és a szabadságharc iránti mély elkötelezettségében nyilvánult meg. A pesti forradalmi események után, március 19-én már ezrek követelték a városháza előtt a 12 pont helyi bevezetését és Kossuth díszpolgárrá választását, melynek hatására a közgyűlés el is fogadta ezen javaslatokat.
A szabadságharc kormányának Debrecenbe költözése után pedig a cívisváros polgárai minden sorsfordító eseménynél rendkívül határozott támogatást adtak a kossuth-i törekvések megerősítéséhez és elfogadtatásához. Mintha Debrecen népe a kormányban és a nemzetgyűlésben is szavazati joggal bírt volna.
Emlékezzünk csak 1849. április 14-ére, a Habsburg ház trónfosztására. Ha Debrecen népe nincs itt a Nagytemplomban és nem siet a nyilvánosság ereje Kossuth segítségére, szinte biztos, hogy megremeg a döntéshozók keze. De a cívis polgárok nem engedték, hogy a nemzetgyűlés tagjai megremegjenek, jelenlétük volt a garancia a magyar szabadság és függetlenség megszületésére. Legyünk büszkék mi, debreceniek arra, hogy olyan városnak vagyunk a polgárai, amelyik mindig volt elég bátor kiállni a magyar szabadság ügye mellett.
“Talpra, magyarok!” Elindult Magyar Péter kormányváltó projektje
Ezt tették Debrecen polgárai 1956-ban is és ezt tették 1989-ben Sopronban is, a Páneurópai Piknik kezdeményezésével, amelynek óriási szerepe volt a kommunista diktatúra egyik szimbólumának a vasfüggönynek a lebontásában. Büszkeség kimondani, hogy Debrecen népe évszázadok óta az egyik legerősebb támasza a magyar szabadság ügyének.
Meggyőződésem, hogy 1848/49 hőseinek helytállásából ma is erőt meríthetünk. Olyannyira erőt meríthetünk, hogy szükségünk is van erre az erőre, hiszen ma sem lehet nélkülözni a birodalmi fenyegetést. Nem rejthetjük véka alá ugyanis csalódottságunkat, amikor kimondjuk, hogy az európai közösségnek az a szellemisége, amely csatlakozásunk időpontjában jellemző volt, megváltozott.
Amikor döntést hoztunk, hogy csatlakozunk az Európai Unió népes családjához, akkor egyenrangú, szuverén államok közösségéhez csatlakoztunk és nem egy európai birodalom tagállama akartunk lenni. Ma is helyesnek tartom azt a döntést, amellyel részévé váltunk egy egyenrangú államokból álló nagy európai gazdasági és politikai közösségnek, de azt már nem, hogy a belépés után, a megismert feltételek vállalása után, Brüsszelben újra írják a játékszabályokat, úgy hogy egyre inkább hasonlít az Európai Unió egy olyan birodalomra, amely le akarja bontani a nemzetállamokat, megfosztva ezáltal őket szuverenitásuk jelentős részétől.
Mi, magyarok történelmünk során évszázadokat éltünk valamilyen birodalom hatalma alatt. Tudjuk, hogy ez mit jelent. Semmiképpen nem azt, hogy a magyar emberek érdeke az első. Legutóbb 34 évvel ezelőtt mondtunk nemet erre a politikai, gazdasági rendszerre, amikor a szovjet igát levetettük és egy új fejlődési pályára lépve visszaszereztük teljes függetlenségünket.
Meggyőződésem, hogy csak akkor tudunk nemzetünk számára ígéretes jövőt építeni, ha újra és újra nemet mondunk olyan törekvésekre, amelyek idegen érdekeket akarnak a magyar emberek érdekei elé helyezni. Azon pedig már meg sem lepődünk, hogy azok, illetve azok örökösei állnak az Európai Birodalom eszméje mellett, akik 4 évtizeddel ezelőtt még a Szovjetunióért lelkesedtek.
176 évvel ezelőtt egy elsöprő erejű forradalom, majd sok becsületes magyar ember élete kellett a szabadságharc során ahhoz, hogy kifejezzük szabadságvágyunkat, hogy megkíséreljük megszerezni az áhított függetlenséget. Most, 2024-ben elég lesz majd ehhez egy voks, egy szavazat június 9-én.
Mert a kérdés most is az , hogy feladjuk – e függetlenségünket és hagyjuk-e, hogy az Európai Unió, mint egy birodalom irányítsa az életünket vagy megálljt parancsolunk ennek és ragaszkodunk nem is oly régen visszaszerzett szabadságunkhoz, függetlenségünkhöz és a szuverén, egyenjogú nemzetek Európájához.
Nekünk, magyaroknak kell döntenünk saját sorsunkról, saját jövőnkről. Tegyük hozzá, hogy ma egy fokkal jobb a helyzet, mint 176 évvel ezelőtt. Ma nem megszerezni, hanem megvédeni kell a szabadságunkat. Ugyanis Magyarország ma egy független, szuverén ország, amelyre egy politikailag vezérelt birodalmi gépezet akarja rákényszeríteni akaratát.
Meg akarják mondani, hogy kit engedhetünk be a hazánkba, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket és bele akarnak rángatni minket is egy olyan háborúba amelyhez valójában semmi közünk.
Ezeréves történelmünket átszövi folyamatos küzdelmünk a szuverenitásunkért. Ez a harc folyt az Oszmán és a Habsburg birodalom ellen is, de a szovjet megszállás elleni küzdelmünk is erről szólt. De hol vannak ma már ezek a birodalmak, mi magyarok viszont ma is itt vagyunk és ha meg tudjuk védeni szabadságunkat és függetlenségünket 1000 év múlva is itt leszünk! Csak rajtunk múlik!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ma 2024-ben, hasonlóan 1848/49-hez, forradalmi helyzet van. Új világrend van kialakulóban. Világos után is egy új korszak kezdődött az európai történelemben, még akkor is, ha elsőre úgy tűnt, hogy a régi rend győzött és a helyzet még rosszabb, mint korábban volt. A régi rend urai ma is a birodalmi megoldásokhoz nyúlnak, mert veszélyben érzik a hatalmukat, ezért akarják korlátozni az államok szuverenitását és erősíteni a központ, Brüsszel hatalmát.
Úgy deklarálják magukat a demokrácia bajnokainak és védelmezőinek, hogy nem tűrik az eltérő véleményt. A sokszínűség zászlaja alatt globális monokultúra épül. Ha nem értesz egyet a fősodorral, ha nemzeted érdekeit képviseled, akkor antidemokratikus vagy és nacionalista és jön a kötelezettségszegési eljárás, a neked járó források megvonása. És ez a fegyver akkor különösen hatékony, ha itthonról a hazájukat cserben hagyó politikai erőktől még támogatást is kapnak a birodalom katonái, arról nem is beszélve, hogy ezzel még büszkélkedni is lehet, mint ahogy ez az elmúlt a napokban meg is történt. Valószínűleg ezek a politikusok 176 évvel ezelőtt nem Kossuth táborát erősítették volna és minden bizonnyal kerülték volna Debrecen polgáraival a találkozást.
Néha az az érzése az embernek, hogy a bennünket körülvevő világ egy csatatérre hasonlít. Az élet szinte minden területén kíméletlen küzdelem zajlik, így a gazdasági életben, csakúgy, mint a vallások és a kultúrák valamint a politikai szekértáborok között. De ezek a küzdelmek, ezek a forradalmi idők mindig új lehetőségeket is hoznak. A kérdés főként az, hogy ki szerzi meg ezeket az új lehetőségeket?
Ha városunkat nézzük, akkor látva a gazdaság, az oktatás, a tudományos és a kulturális élet fejlődését, akkor kijelenthetjük, hogy Debrecen nagyot merített a lehetőségekből és az évtized végére jó eséllyel a vidéki Magyarország legerősebb, nemzetközi szinten pedig Közép-Európa egyik legerősebb és legfejlettebb városává válhat.
Minden törekvésünk arra irányul, hogy megerősítsük városunk polgáraiban a Debrecen iránti elköteleződést.
