„Boldogulni Debrecenben” című rovatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik közöttünk élnek, dolgoznak, sokunk személyesen is ismerheti őket, vagy legalábbis hallott már róluk. Őszintén mesélnek magukról, az életükről, és arról is, hogyan lehet megélni és érvényesülni a cívisvárosban. Ezúttal Magyar Zita debreceni fazekas népi iparművész, a Kerámiakuckó megalkotójának életébe tekintettünk be.
Hogyan kerültél kapcsolatba a fazekas mesterséggel?
Gyermekként Kovács Margit volt rám nagy hatással, akinek a munkásságát mind a mai napig nagyon szeretem. Miatta döntöttem el, hogy én is keramikus szeretnék lenni. Később, érettségi után megszereztem a fazekas szakmunkás bizonyítványt, ettől kezdve a magyar néphagyományt tekintem kiindulási alapnak. A magyar népi fazekasmunkák arányai ámulatba ejtenek, a funkció-forma-díszítés hármas egységét követendő példának tekintem. Az első években múzeumi műtárgyakat igyekeztem másolni, elsősorban az áttört, zöld mázas kerámiák illetve a barcasági fehér alapon kék írókás edények álltak közel hozzám.
Ebből sokat tanultam, és egy idő után már saját képemre formáltam az edényeket. Három év folyamatos zsűriztetés után én is megpályáztam a népi iparművész címet, amit 1998-ban meg is kaptam. Magyarországon széles skálán mozognak a fazekas- és a keramikus munkák. Amikor megkérdezik tőlem, hogy mivel foglalkozom, azt szoktam válaszolni, hogy korongozott edényeim vagy rátétesek, áttörtek, vagy írókázottak, egy kis szecessziós hatás is fellelhető rajtuk, mert ennek a korszaknak szerelmese vagyok. Pár éve pedig egyre több képet és plasztikát készítek, amik között vannak érmek és címerek is. Fontos, hogy üzenetük legyen a tárgyaknak és hogy lássák rajtuk, hogy azok magyar alkotók munkái. Nem is a kategória a lényeg, hanem a kreatív, egyedi látásmód.
Mióta létezik a Kerámiakuckó?
Hat évvel ezelőtt jött a gondolat – igazából néhány ismerős hatására -, hogy a műhelyben fogadjam a fazekasság iránt érdeklődő embereket. A cél a szabad alkotás volt már a kezdetektől fogva és ez ma sem változott meg. Itt mindenki a kedve szerint alkot, és önálló tempóban halad. Én „csak” ötleteket adok, és megmutatom, hogyan kell egy munkát elkészíteni, és segítek benne. Kikeverjük együtt a festéket és a mázat, korongozunk, fülezünk, esztergálunk. Fontos, hogy alkotás közben jól érezzék magukat a kuckólátogatók. De bevallom, amikor a Facebookon létrehoztam a Kerámiakuckót, akkor eléggé zakatolt a szívem, hogy milyen lesz majd a fogadtatás.
Akkor tudatosult benned, hogy valóságos lesz?
Igen, mert lett egy külön munkahelyem. Ugyanaz a műhely adott helyet a saját munkáimnak, megrendeléseimnek és azoknak az embereknek is, akik tanulni, kikapcsolódni jöttek hozzám. De nagyon jól kialakult a rendszer. Szerdánként felnőtteknek szóló szakkört vezetek, egy hónapban két szombaton pedig két alkalmas foglalkozásra lehet jelentkezni bárkinek, aki alkotni szeretne 2×3 órában.
Milyen korosztály jár hozzád?
A hétvégi kétalkalmas foglalkozások alsó korhatára hat év. Az első alkalommal agyagból formázunk és korongozunk. A második alkalommal a már kiégetett tárgyat festjük, mázoljuk, amit majd újra kiégetek, és csak utána lehet elvinni. Ha már másodjára jönnek, ismerősként köszöntik egymást. A szakkörösökkel karácsony táján társasjátékos-beszélgetős évzáró találkozót is tartunk. Nem ritka az sem, hogy testvérek vagy anya és lánya együtt, családi programként jönnek el, de csapatépítő tréning és szülinapi parti helyszíne is volt már a Kerámiakuckó.
Ez már a főállásod?
Igen, mindig is az volt. Hál’Istennek mindig volt annyi munkám, hogy emellett ne keressek mást. A függetlenség fontos számomra. Emellett részt veszek a Bihari Népművészeti Egyesület és a Kézműves Alapítvány munkájában is.
Mit érdemes tudni az egyesületről és az alapítványról? Te milyen feladatokat látsz el benne?
Az idén harminc éves egyesületünk jelenleg több mint húsz településről, több mint százötven fős tagságot számlál. Az alkotók főleg Berettyóújfaluból és más bihari kistelepülésekről jöttek, de vannak tagjaink Debrecenből, Albertirsáról, Budapestről és Erdélyből is. Az alkotók tizennyolc féle mesterséget művelnek, és az egyesület célja a bihari térség népi kultúrájának, kézműves hagyományainak, szellemi és tárgyi emlékeinek felelevenítése, megőrzése és továbbéltetése. Ezen felül lehetőséget biztosítani a mestereknek a bemutatkozásra, kiállításokon, bemutatókon Berettyóújfaluban, Biharban és szerte az országban.
A Bihari Népművészeti Egyesület megalakulása óta tagja a Népművészeti Egyesületek Szövetségének. Így egyesületünk tagjai részt vehetnek a NESZ országos rendezvényein, bemutatóin és kiállításain. Alkotóink nemcsak tanulnak, hanem tanítanak is. Mestereink átadják a tudásukat az érdeklődő felnőtteknek, a felnövekvő nemzedékeknek. Kiállításokat szervezünk országszerte, és kétévente rendezzük meg a „Kitesszük a szűrét” című országos pályázatot és konferenciát, amelynek szervezésében és a kiállítás rendezésében is részt veszek. A Kézműves Alapítvány fennállásának több mint harminc éve alatt eredményesen szolgálta és segítette a magyar, a tiszántúli, illetve a debreceni kézműves hagyományok megismertetését, átörökítését a fiatalok körében.
Többek között hagyományos országos rendezvénnyé tette társszervezőkkel együttműködve a 16-25 éves fiatalok számára az Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázatot, az Ifjú Kézművesek Országos Kiállítását és a hozzá kapcsolódó Vándorlegény Konferenciát. A díjazott alkotásokat tartalmazó katalógusokat több ezer fiatalhoz juttatta el. Kezdeményezője volt, és több mint húsz évig társszervezője a debreceni polgármesteri hivatal épületében megrendezett karácsonyi kézműves ünnepnek, illetve vásárnak is. Ezeken a rendezvényeken alkalmanként több mint negyven kézműves, népiiparművész mutatta be munkáit, és mintegy háromezer látogató vett részt. A legfőbb feladatom, hogy részt vegyek a szervező munkában, pályázatírásban és a programok lebonyolításában.
Nyitott az átörökítésre a mai fiatalság?
Vannak nálunk olyan fiatalok, akik mostanában végeztek a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolában és a tagjaink lettek. Nagyon elhivatottak, és reméljük, hogy az egyesületünk folyamatosan tudja majd segíteni őket, hogy kitartsanak a választott hivatásuk mellett.
Minden alkotó kicsit más. Te miben vagy eltérő, mint a többi népi iparművész?
Minden embernek más a személyisége és mást tart fontosnak, így eltérő stílusban alkot. Már sokan megismerik azokat a tárgyakat, amiket én készítettem, és ez egy hatalmas érzés, mert azt jelenti, hogy van benne valami egyedi. Amikor figyelem mások munkáit, akkor én is az egyediséget, a kreativitást értékelem, a valami meg nem magyarázható pluszt.
Meg lehet élni ebből? Tudsz boldogulni Debrecenben?
Sok munkával igen. Most, hogy már jóval többen ismernek, könnyebben eladom a munkáimat. De emögött majd harminc év tapasztalata van.
Nem lehet azt mondani, hogy egyhangú lenne, amit létrehoztál.
Tényleg nem az, mert mindig vannak benne kihívások, nincs két egyforma nap és tárgy sem. Kézzel vagy korongon készítem a munkáimat, és szeretem a plasztikai feladatokat is. Például hetedik éve annak, hogy én készítem a 3×3-as kosárlabda, harmadik éve az 5×5-ös világbajnokságra az érmeket. Ez nagyon klassz feladat, mert én tervezhetem meg a dizájnt is.
Milyen élményeket, pluszt ad a fazekasság annak, aki eljön és kipróbálja?
A teljes kikapcsolódást. A saját ötletek megvalósítását, új technikák, eszközök, szerszámok kipróbálását és ismerkedést más emberekkel. Erős koncentrációt, hogy pontosan, ügyesen dolgozzanak a munkájukon. Egyfajta kapcsolatot egy természetes anyaggal, magával az agyaggal. Az embereknek ez egy új érzés, mert kiszakadnak a számítógépes világból. Bár az első alkalommal kicsit bátortalanok, de néhány foglalkozás után már meglepődnek az általuk készített tárgyak láttán, hogy ezt ők készítették. Nekem is nagy öröm látni ilyenkor az ő boldogságukat.
Ha már boldogulni Debrecenben, te boldog embernek tartod magad?
Igen. Még ha ezek pillanatok is, de tudatosan figyelek rá, hogy minél több ilyen legyen nekem és a velem, körülöttem élőknek is. Ehhez persze hozzátesz az általunk teremtett miliő is, ami szinte burokként véd minket. Aki idejön hozzám, az azt gondolja, hogy itt könnyű, itt csak boldogan lehet élni. De ez mindig van így, mert tudatosan vigyáznunk kell arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt ebben a furcsa világban. Nekem fontos az is, hogy sok szépség vegyen körbe, ami éppen virág, egy szép bútor vagy egy kerámiatárgy.
Mivel lettél másabb ember, hogy ezt a művészeti irányzatot választottad, amit képviselsz?
Számomra az agyaggal-agyagból alkotás olyan, mintha levegőt vennék és teljesen természetes számomra. Nem is tudom már, hogy milyen lenne nélküle. Így fejezem ki magam, és sokkal könnyebben megy, mint a szóban történő megnyilatkozás. Harmóniát és biztonságot ad ez a világ. A visszajelzésekből pedig azt látom, hogy örömet szerzek a munkáimmal másoknak is. Ahogy telnek az évek, letisztulunk, megnyugszunk, és másképp nézünk a világ dolgaira, más dolgok lesznek fontosak, mint a fiatalabb éveinkben. Én egy maximalista, önmagával szigorú ember voltam, de most már lassultam, pontosan érzem, hová kell koncentrálnom az erőmet. Szeretek kikapcsolódni, és még inkább szebbé és otthonosabbá tenni a világomat, mert szerintem ebben kell a legtudatosabbnak lennünk, mindannyiuknak.
– Rontó Judyt –
