1.Főtanácsnoki indítvány : Ryanair Designated Activity Company ügyben
Az uniós polgárok és családtagjaik a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló irányelv (2004/38/EK) értelmében a valamely EU-n kívüli ország állampolgárságával rendelkező családtag a szabad mozgás jogával élt uniós polgárral fennálló családi kapcsolatára tekintettel az uniós polgár lakóhelye szerinti tagállam által kiállított tartózkodási kártya birtoklására jogosult, amely egyebek mellett mentesíti az EU területére való beutazásához egyébként szükséges vízum beszerzésének kötelezettsége alól. Amennyiben egy ilyen családtag az uniós polgárral jogszerűen öt éven át folyamatosan a kérdéses tagállamban tartózkodik, úgy huzamos tartózkodásra lesz jogosult, ami által a tartózkodás szempontjából az uniós polgáréval gyakorlatilag egyenértékű helyzetbe kerül, és tartózkodásának jogalapja nem az uniós polgárral fennálló családi kötelék, hanem a szóban forgó tagállamban való korábbi, öt éves időtartamú tartózkodás lesz.
2017 októberében a magyar hatóságok közrendvédelmi bírságot szabtak ki a Ryanair légitársaságra, mivel az e légi fuvarozó által üzemeltetett London-Budapest járat egyik, ukrán állampolgárságú utasa annak ellenére nem rendelkezett a Schengeni Övezetbe való beutazáshoz szükséges vízummal, hogy annak meglétét a légi járat működtetőjének még a felszállás előtt ellenőriznie kellett volna.
Az ukrán utas ugyan rendelkezett az Egyesült Királyság által kiállított, az Unió területén való huzamos tartózkodásra jogosító kártyával, de a magyar hatóságok szerint ez nem elégséges ahhoz, hogy e személy a Schengeni Övezetnek részét nem képező e tagállamból beutazhasson a Schengeni Övezetbe. A magyar hatóságok szerint az irányelv egy ilyen beutazást kizárólag a családi kötelékre tekintettel kiállított tartózkodási kártya birtokosa számára engedélyezi, a huzamos tartózkodásra jogosító kártyával rendelkező személyek számára azonban nem.
A rá kiszabott bírság jogszerűségét vitató Ryanair és a magyar hatóságok jogvitájában eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság lényegében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az Egyesült Királyság által kiállított, az Unió területén való huzamos tartózkodásra jogosító kártya birtokosa jogosult-e vízum nélkül beutazni a Schengeni övezetbe.
2.Főtanácsnokm indítvány :Transportes Aéreos Portugueses ügyben
Egy férfi a brazíliai Fortalezából lisszaboni átszállással Oslóba kívánt eljutni a Transportes Aéreos Portugueses (TAP) légitársaság egy járatával, azonban mivel a Brazíliából indult gép késve érkezett meg Lisszabonba, így lekéste az Oslóba induló csatlakozást, ahová ezért csak másnap, az eredeti érkezési időponthoz képest több, mint három órás késéssel érkezett meg. Mivel ilyen jelentős késéseknél a légi utasokat egy uniós rendelet (261/2004/EK) alapján kártalanítás illeti meg, ezért a férfi keresetet indított a portugál bíróságok előtt annak érdekében, hogy azok kötelezzék a TAP-ot a kérdéses kártalanítás (a jelen esetben 600 euró) megfizetésére.
A légitársaság azonban azt állítja, hogy a Brazíliából indult gép késésének oka az volt, hogy a gép eleve késéssel szállt fel Fortalezából amiatt, mert ugyanezen gép már a Lisszabonból Fortalezába tartó útján is késést szenvedett, mégpedig azért, mert az egyik utas erőszakos magatartása miatt a géppel kitérőt kellett tenni Las Palmasba, hogy az utast kiszállítsák. Márpedig mindezek alapján a TAP szerint a Lisszabonba induló járat késése olyan neki fel nem róható, rendkívüli ok miatt következett be, amelynek fennállása esetén őt a rendelet alapján nem terheli kártalanítási kötelezettség.
Az ügyet tárgyaló portugál bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a jelen ügy körülményei között a légitársaság mentesül-e a kártalanítás megfizetésének kötelezettsége alól.
3.Ítélethirdetés : Vodafone Magyarország ügyben
A brit Vodafone-csoport tagját képező Vodafone Magyarország egy a NAV által a cégnél végzett vizsgálatot követően most a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt vitatja a magyarországi távközlési különadónak az uniós joggal való összhangját.
A Vodafone szerint ezen adó diszkriminatív, mert egy olyan, az árbevételhez igazodó progresszív adómérték-rendszert alkalmaz, amelyben az adómentes, illetve a legalacsonyabb adókulcs alá eső kategóriákba lényegében csak az alacsony árbevételű, magyar tulajdonú adóalanyok tartoznak, míg a legmagasabb adókulcs kizárólag a magas árbevételű, külföldi tulajdonú adóalanyokra alkalmazandó, amelyek az általuk befizetett különadó döntő részét e legmagasabb kulcs alapján fizetik meg.
A Vodafone emellett azt is állítja, hogy a különadó a magyar tulajdonú vállalkozások számára az uniós versenyszabályok megsértésével nyújtott állami támogatásnak tekintendő, illetve hogy ezen adó forgalmi típusú adónak minősül, jóllehet az uniós héa irányelv (2006/112/EK) (a héa magyar jogi megfelelője az áfa) értelmében Magyarországon az áfa lehetne az egyetlen ilyen típusú adó.
A magyar bíróság az Európai Bíróságtól várja a magyarországi távközlési különadó az uniós jog említett rendelkezéseivel való összhangjának megvizsgálását
4.Ítélethirdetés :Tesco-Global áruházak ügyben
A 2008-ban kezdődött pénzügyi-gazdasági válságra válaszul Magyarország ún. ágazati különadókat vezetett be, amelyek célja az egyre nehezebben egyensúlyban tartható államháztartás helyzetének stabilizálása volt. Ezen különadók közül többel kapcsolatban felmerült az uniós joggal való összeegyeztethetőség kérdése, amivel összefüggésben a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett különadó vonatkozásában az Európai Bíróság a C-385/12. sz. Hervis ügyben 2014. február 5-én meghozott ítéletében kimondta, hogy valamely, a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat hátrányosan érintő adó a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
A Bíróság a magyar bíróságok feladatává tette annak megállapítását, hogy e hátrányos megkülönböztetés a vizsgált magyar különadó vonatkozásában ténylegesen fennállt-e, különös tekintettel arra, hogy a kérdéses adóra vonatkozó magyar jogszabály szerint a vállaltcsoportba tartozó, kapcsolt vállalkozásnak minősülő adóalanyok kötelesek az árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazását megelőzően összeadni, majd az így kapott adóösszeget egymás között, a valós árbevételük arányában elosztani. A magyar piacon különösen a Spar, a Hervis és a Match működött vállaltcsoportba tartozó, kapcsolt vállalkozások formájában.
E vizsgálat során a magyar bíróságoknak figyelemmel kellett venniük azt is, hogy a vállalatcsoportba nem tartozó jogi személyek közül a főleg magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező és egységes cégjelzés alatt, franchise rendszerben – boltonként jellemzően külön gazdasági társaságként – működő vállalkozások (pl. CBA, Coop) esetében az adóalap az egyes franchise jogosult adóalanyok elkülönülten vett árbevételére korlátozódik, amely árbevételeket nem kell összeadni az adóalap megállapítása céljából, ami által az így működő cégek a gyakorlatban elkerülik a progresszíven megemelt felső adókulcsok alkalmazását.
A mostani ügyet a külföldi tulajdonban álló és Magyarországon bolti kiskereskedelmi tevékenységet nem vállaltcsoportba tartozó, kapcsolt vállalkozások formájában, hanem egy belföldi székhelyű gazdasági társaság az országban szétszórt telephelyei útján folytató Tesco azért kezdeményezte, mert egyrészről az ő általa választott működési formára nem terjed ki a Hervis ügyben hozott ítélet hatálya, másrészről viszont úgy véli, hogy a hátrányos megkülönböztetés a franchise rendszerben működő magyar cégekhez képest vele szemben is fennáll, tekintettel arra, hogy ő is köteles a telephelyei által termelt bevételek összeadására és az erősen progresszív adómérték alkalmazására (a magyar piacon egyébként a Lidl és a Penny Market is hasonló helyzetben voltak).
A jelen ügyben érintett jogvita alapja az, hogy a Tesco a 2010-2012 üzleti évei vonatkozásában vitatja a rá kivetett különadónak az uniós joggal való összhangját, amivel kapcsolatban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság lényegében azt szeretné megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a Hervis ügyben nem vizsgált elemei vonatkozásában az érintett különadó összeegyeztethető-e az uniós alapszabadságokkal, az uniós jognak a gazdasági szereplők közötti hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel, valamint az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal.
5.Ítélethirdetés a C-482/18 Google Ireland ügyben
2017 januárjában a NAV rendkívül jelentős összegű mulasztási bírságot szabott ki a dublini székhelyű Google Ireland társaságra a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. A magyar jog szerint e kötelezettség elmulasztásáért első alkalommal tízmillió forint, majd naponta az előzőleg kiszabott mulasztási bírság háromszorosának megfelelő, mindösszesen egymilliárd forint összegű bírság szabható ki. Mindebből kiszámítható, hogy a mulasztási bírság maximális összegét az első bírságot kiszabó határozat meghozatalának napját követő további négy nap mulasztással el lehet érni.
A Google keresetet terjesztett elő a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a bírságok kiszabásáról szóló határozatokkal szemben, azt állítva, hogy az azok alapjául szolgáló magyar jogszabályi rendelkezések diszkriminatívak és sértik a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét. Ezzel összefüggésben a Google hangsúlyozza, hogy a magyarországi székhellyel rendelkező vállalkozások a társaság bejegyzése iránti kérelemnek a cégbírósághoz való benyújtásával és az adószám megállapításának kérésével automatikusan eleget tesznek a reklámadóval kapcsolatos bejelentési kötelezettségüknek, és az e bejelentéssel kapcsolatos esetleges további adatszolgáltatási kötelezettségeik elmulasztása esetén is maximum egymillió forint összegű bírsággal sújthatóak.
A magyar bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy összhangban van-e az uniós joggal az a magyar adójogi szabályozás, amely a reklámadóval összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztásához kapcsolódó bírságolási rendszer keretében a Magyarországon letelepedett társaságokra kiszabható mulasztási bírságnál összességében akár ezerszer magasabb mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé a Magyarországon nem letelepedett társaságokra nézve.
A magyar bíróság arra is kíváncsi, hogy az EU Alapjogi Chartájában foglalt, a tisztességes ügyintézésre való joggal összeegyeztethető-e az a magyarországi gyakorlat, amely szerint a mulasztási bírság úgy kerül naponta háromszoros mértékben kiszabásra, hogy a korábbi határozat még nem jut a reklámszolgáltató tudomására, aki így a mulasztását nem tudja pótolni a következő bírság kiszabásáig.
6.Ítélethirdetés : Procureur-generaal ügyben
Egy neves spanyol előadóművésszel szemben Spanyolországban két éves szabadságvesztést szabtak ki a terrorizmus dicsőítése és annak áldozatainak megsértése miatt.
A spanyol hatóságok a szabadságvesztés végrehajtása céljából európai elfogatóparancsot bocsátottak ki a zenésszel szemben az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat (2002/584/IB) azon rendelkezése alapján, amely szerint ilyen elfogatóparancs egyebek mellett olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyek miatt a kibocsátó tagállamban legalább négy hónap időtartamú szabadságvesztés szabtak ki.
Az elfogatóparancs végrehajtásáról a jelen esetben dönteni hivatott belga bíróságok a kerethatározat azon rendelkezéseit vizsgálják, amelyek szerint egyrészről megtagadható az elfogatóparancs végrehajtása, ha az annak alapjául szolgáló cselekmény a végrehajtó tagállam joga szerint nem minősül bűncselekménynek, másrészről a végrehajtás az előbb említett okból sem tagadható meg olyan súlyos bűncselekmények esetén, mint pl. a terrorizmus, amennyiben azt az elfogatóparancsot kibocsátó tagállam joga legalább három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.
A belga bíróságokhoz benyújtott iratokból kiderül, hogy a jelen ügyben érintett bűncselekményt egy olyan időpontban követték el, amikor a terrorizmus dicsőítése és annak áldozatainak megsértése bűncselekményt (amely tekintetében a spanyol hatóságok az elfogatóparancsban a „terrorizmus” négyzetet jelölték meg) a spanyol jog csupán egy évtől két évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, viszont az elfogatóparancs kibocsátásnak időpontjában hatályos szabályok szerint a büntetési tétel felső határa már három év volt. Ilyen körülmények között a belga bíróságok azt szeretnék megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a kerethatározat lehetőséget ad-e a számukra arra, hogy az abban előírt legalább háromévi szabadságvesztés fennállásának vizsgálata során az elfogatóparancs kibocsátásakor hatályban lévő szigorúbb spanyol büntetőtörvényt vegyék figyelembe.
7.Tárgyalás :Magyarország kontra Parlament és Tanács, valamint a C-626/18 Lengyelország kontra Parlament és Tanács ügyekben
A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló uniós irányelv (96/71/EK) elfogadásának célja az volt, hogy biztosítsák a letelepedési helyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára e szolgáltatások az előbbi tagállamban foglalkoztatott munkavállalóik által történő nyújtásának lehetőségét.
Az irányelvet 2018 júniusában az uniós jogalkotó úgy módosította, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók számára a kiküldetés helye szerinti tagállamban érvényes foglalkoztatási feltételeket kell biztosítani és őket az e feltételeknek megfelelő díjazásban kell részesíteni.
Magyarország az irányelv módosításáról szóló szabályok megsemmisítését kéri az Európai Bíróságtól egyebek mellett arra hivatkozva, hogy e szabályok, amelyek a magyar kormány szerint elsősorban a munkavállalók védelmére irányulnak, nem megfelelő jogalapon lettek elfogadva, mivel azok a szociálpolitika, és nem a kérdéses szabályok jogalapjaként megjelölt szolgáltatásnyújtás szabadsága területére tartoznak. Magyarország szerint a módosító szabályok sértik a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét is.
A Magyarország által támadott szabályok elfogadásának a jogalapját, valamint az e szabályok a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvével való összhangját Lengyelország is vitatja az Európai Bíróság előtt.
8.Főtanácsnoki indítvány :Telenor Magyarország és a C-39/19 Telenor Magyarország egyesített ügyekben
A Telenor Magyarország az egyik meghatározó infokommunikációs szolgáltató Magyarországon, amelynek termékpalettájába tartoznak különösen a MyChat és a MyMusic csomagok. A MyChat csomag egy olyan kiegészítő szolgáltatás, amely tartalmaz egyrészről 1GB korlátlanul felhasználható adatmennyiséget, másrészről pedig a MyChat adatkedvezmény-rendszert, amely biztosítja, hogy az előfizető a Telenor által meghatározott ún. kiemelt alkalmazásokat, amelyek körébe a Facebook, a Facebook Messenger, a Whatsapp, az Instagram, a Twitter és bizonyos feltételekkel a Viber tartoznak, úgy használhassa, hogy az azok által generált adatforgalom nem számít bele a MyChat csomag által biztosított 1GB adatkeretbe, illetve, hogy ezen alkalmazások a szóban forgó adatkeret kimerítését követően továbbra is elérhetőek maradnak.
A hasonló elven működő MyMusic csomag a Deezer, az Apple Music, a Tidal és a Spotify zeneátviteli alkalmazások használatához, valamint egyes magyarországi rádiók online hallgatásához biztosít kedvezményes, vagy korlátlan hozzáférési keretet.
A Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság szerint a Telenor Magyarország szóban forgó két szolgáltatáscsomagja sérti a Hálózatsemlegességi Rendelet (2015/2120/EU) azon rendelkezését, amely szerint az internet-hozzáférési szolgáltatók nem tehetnek különbséget az általuk elérhetővé tett internetes tartalmak között. Márpedig a Hatóság álláspontja szerint a Telenor a kiemelt alkalmazásokhoz való kedvezményes hozzáférés biztosításával ezen alkalmazásokat előnyben részesítette más internetes tartalmakhoz képest.
A Telenor és a Hatóság jogvitájában eljáró Fővárosi Törvényszék lényegében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a Telenor szóban forgó kereskedelmi gyakorlata összhangban van-e a Rendelettel.
9.Főtanácsnoki indítvány: Bizottság kontra Magyarország ügyben
- április 4-én a magyar Országgyűlés úgy módosította a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt, hogy az elfogadott módosítások túlnyomó része a külföldi felsőoktatási intézmények működését érintette.
A Bizottság szerint a módosított törvény több tekintetben is sérti az uniós jogot, ezért kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Bíróságon.
A Bizottság szerint azáltal, hogy a vitatott torvény az Európai Gazdasági Térségen (EU + Izland, Liechtenstein és Norvégia) kívüli külföldi felsőoktatási intézmények számára az oktatási szolgáltatások nyújtásának feltételeként előírja, hogy a magyar kormány és az érintett felsőoktatási intézmény székhelye szerinti állam kormánya nemzetközi szerződést kössön a kérdésben, Magyarország megsértette a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretében kötött, a Szolgáltatások Kereskedelméről szóló Általános Egyezményt, amelynek az Európai Unió is szerződő fele.
A Bizottság emellett azt állítja, hogy a törvény azon rendelkezése, amely arra kötelezi a külföldi felsőoktatási intézményeket, hogy származási országukban felsőoktatási képzést folytassanak, sérti az említett egyezményt, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elveit, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvet (2006/123/EK).
Ezen túlmenően a Bizottság úgy véli, hogy az említett korlátozások sértik az Európai Unió Alapjogi Chartájának több, így a tudományos élet szabadságára, az oktatási intézmény alapításához való jogra, továbbá a vállalkozás szabadságára vonatkozó rendelkezéseit.
A jelen ügy szorosan kapcsolódik a Central European University (CEU) működésével összefüggésben kirobbant vitákhoz.
