A gyepek helyreállításának titkát kutatta a Debreceni Egyetem

Egyetem

A Debreceni Egyetem és a MTA közös Lendület-kutatócsoportjának munkatársai a Kiskunsági Nemzeti Parkban zajlott gyeprekonstrukció vizsgálatával igazolták a megtelepedési feltételek fontosságát. Az eredményeket a restaurációs ökológia meghatározó lapjában publikálták.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának és az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai több hazai vegetációtudományi szakértő bevonásával végeztek nagyszabású felmérést gyepesített területeken, közel ezer hektárról gyűjtöttek adatokat. A vizsgálatokban fűmagkeverékekkel vetett gyepek, felhagyott lucernások és spontán módon regenerálódó gyepek növényzetét hasonlították össze a tájban jellemző ősi gyepfoltokkal.

A restaurációs ökológiai szakterület egyik legszínvonalasabb lapjában, a Land degradation and Development tudományos folyóiratban közzétett eredmények szerint egyértelműen a spontán helyreálló gyepek voltak a legjobb természetességi állapotúak, itt fordult elő a legtöbb természetes faj a legmagasabb borításban.

– Az elvetett fűmagkeverékek és a lucerna a rekonstrukció kezdeti szakaszában ugyan visszatartotta a nemkívánatos fajok megtelepedését, de ezek hosszabb távon akadályozták a természetes gyepeket alkotó célfajok visszatérését, ráadásul minden vizsgált gyeptípus fajszáma jóval alacsonyabb volt az ősgyepekben jellemző értékekhez mérten – tájékoztatott az eredményről a kutatócsoport vezetője, Török Péter.

A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológia Kar Ökológiai Tanszékének egyetemi tanára elmondta: hasonló szituációkban végzett vizsgálatok a fajhiányt leginkább a hiányzó fajok gyenge terjedőképességével szokták magyarázni. A kutatócsoport eredményei azonban rámutattak, hogy a spontán gyepek a működésbeli sokféleség (funkcionális diverzitás) szempontjából teljesen helyreálltak, azaz megtalálhatóak voltak bennük az ősgyepekre is jellemző arányokban ugyanolyan felépítésű, anyagcseréjű és szaporodási jellegeket mutató fajok.

– A tájban nagy arányban találhatók ősgyepek, ahonnan a hiányzó fajok be tudnak telepedni. Az élőhely nyújtotta forráskészletet maximálisan ki tudják használni a gyepet alkotó fajok, így már nem állnak rendelkezésre úgynevezett üres ökológiai fülkék. Ez az előbbiekkel együtt azt jelenti, hogy a spontán gyepekben a fajkészlet növekedésének akadályát nem a maghiány, hanem a megtelepedésre alkalmas ökológiai fülkék hiánya jelenti. Ez megnehezíti további új fajok érkezését, függetlenül attól, hogy azok jó vagy rossz terjedő-képességgel rendelkeznek – magyarázta a szakember.

A kutatók ezzel a vizsgálattal egy újfajta, funkcionális alapú magyarázatot adtak arra, hogy miért igényelhet több mint fél évszázadot, sőt egyes szerzők szerint akár több évszázadot is a fajgazdag mérsékeltövi gyepek teljes helyreállása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.