Kotormán Mihály emlékére

Egyetem

Küldetéstudata volt a fizika népszerűsítése, ő volt a legeredményesebb felkészítő tanár, a „Varázskuckó” egyik megalapítója.

Kotormán Mihály a „Kiskossuth” nyugdíjasa, volt igazgató helyettese 1947. február 7-én született Battonyán, szülei második gyermekeként. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait Battonyán végezte, itt érettségizett 1965-ben. Nem a fizika volt a legkedvesebb tantárgya az általános iskolában és a gimnáziumban, más tantárgyak iránt sokkal nagyobb érdeklődést tanúsított. Érettségi után mégis fizikából felvételizett a Kossuth Lajos Tudományegyetemre. 1970-ben a Természettudományi Karon matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.

Ötödévesként a Tóth Árpád Gimnáziumban óraadó tanárként matematikát tanított, majd a végzés után a KLTE Gyakorló Általános Iskolájában helyezkedett el. Itt kezdettől fogva az aktuális céloknak megfelelő (rádiós, eszközkészítő és javító, szaktárgyi és komplex természettudományi) szakköröket alakított ki. Hamarosan vezetőtanár, majd 1976-ban munkaközösség-vezető lett. 1980 és 1991 között igazgató-helyettesként dolgozott, ám erről a megbízatásáról lemondott, mert úgy érezte, hogy a pedagógiai munkától sok energiát vesz el. Általános iskolai munkája mellett tanított a dolgozók gimnáziumában, illetve szakközépiskolában is.

Tanítványai minden évben eredményesen szerepeltek a szaktárgyi versenyeken, azt viszont sajnálta, hogy az ilyen jellegű megmérettetésre tantárgyából, a fizikából kevés lehetőség nyílt, hiszen mindössze az Öveges-versenyen és a nyíregyházi székhelyű Jedlik Ányos-versenyen vehettek részt. Ő vezette a legtöbb döntőbe jutott diákkal rendelkező tanárok listáját: az Öveges József Fizikaverseny döntőin 11 tanulója vett részt, 1996 és 1999 között hét tanulója jutott el a tatai döntőre, közülük egy második díjat nyert – egyébként többek között ő is javasolta 2000-ben az ERICSSON díjra, melyet abban az évben meg is kapott. A megyei döntők sorában volt olyan év, amikor az első hat helyen kizárólag az ő diákjai szerepeltek. A diákok később, középiskolás korukban is nagyon jól szerepeltek a versenyeken, négy diákja fizikai diákolimpián is részt vett.

Büszke volt arra is, hogy sikerült tanítványaival megszerettetni a fizikát, hiszen ez az alapja minden további munkának. Sokszor hangsúlyozta, hogy „Fizika a világ, s fizikus benne minden ember”. Bár, mint mondta, kicsit sajnálja őket, hiszen ha a fizikát választják további tanulmányaik tárgyául, itthon nem várja őket nagy megbecsülés és perspektíva. Megpróbálta következetesen, módszeresen eljuttatni őket a fizika megértéséhez, kialakítani bennük a természettudományos gondolkodást, mindezt humorral-szigorral és rengeteg szeretettel. Pedagógusként nevelni is igyekezett tanítványait. Diákjait igyekezett rengeteg érdekes helyre elvinni, ahol nem tankönyvből, hanem a tapasztalás módszereivel bővíthették tudásukat. Terve volt egy olyan játszóház létrehozása, ahol rendhagyó fizikaóra jellegű foglalkozások tarthatók. Így alapították meg Dr. Nagy Mihállyal és több lelkes fizikatanárral a „Varázskuckót”, ami több mint 12 évig működött. Nyugdíjas éveiben aktívan részt vett a Hatvani István fizikaverseny szervezésében.

Tekintélye volt, ami nem tanulható, nem erőszakolható ki, nem függ az ember külső megjelenésétől, hangerejétől, hatalmától, hanem az egyéniségében rejlik. Belőle sugárzott. Őszintén tisztelték őt tanítványai, a szülők, a pedagógustársak egyaránt. Megmagyarázhatatlan nyugalom, csendes derű vette körül, a közelében biztonságban érezhette magát az ember. Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség jellemezte. Véleményét soha nem erőszakolta másokra. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott – ezért volt hiteles minden megnyilvánulása. Eredményei magukért beszélnek.

Példamutató munkájával, szorgalmával, segítőkész hozzáállásával, példás családi életével sokak szeretetét, barátságát vívta ki. Emlékét számtalan fénykép őrzi, melyeket nézve elszoruló szívvel gondolunk rá. Egész életét a tanításnak, tanítványainak, a fizikának szentelte, ebben mindig biztos hátteret jelentett szerető családja, felesége, fia és lánya, valamint hat unokája.
Emlékét örökre megőrizzük.

Díjai, kitüntetései:
– 1982- ben a Művelődési Miniszter az eredményes munkájáért dicséretben részesítette.
– 1988-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „Kiváló Munkáért” kitüntető jelvényt adományozott.
– 1999-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora a tartósan magas színvonalú munkáját Főtanácsosi címmel ismerte el.
– Elhivatott munkájával hozzájárult tanítványai kiváló eredményéhez, sikeréhez. Fáradozásával, tantárgya iránti elkötelezettségével segítette a hazai oktatás ügyét, emelte annak tekintélyét. Ennek elismeréseként „ERICSSON a matematika és fizika tehetségeinek gondozásáért” díjban részesült 2000-ben.
– 2002-ben az Eötvös Loránd Fizika Társulat az oktatómunka területén elért kiemelkedő eredmények elismeréseként Mikola Sándor – díjban részesítette.
– 2007-ben a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztere „Pedagógus szolgálati emlékérem” kitüntetéssel díjazta.

ifj. Kotormán Mihály

unideb.hu