A Magyar Kultúra Napja

Egyetem

1989 óta január 22-e a magyar kultúra napja: Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta le 1823-ban Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.

Az emléknapon számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak országszerte, sőt az oktatás-nevelés, pedagógia és az irodalom területén több díjat is átadnak január 22-én. – Aki magyarul megtanult, magyar iskolába járt, annak a Himnusz egy minden másnál jobban ismert szöveg, amely szorosan összetapadt Erkel Ferenc zenéjével: a Himnusz középpontba állításával a nemzeti hagyományok ébren tartását is szolgálja ez az ünnepnap – fogalmazott Szirák Péter, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- s Médiatudományi Tanszékének vezetője.

A Kölcsey-féle Himnusz nemzeti alapszöveggé válásának történetéhez hozzátartozik, hogy a Bach-korszakban nem lehetett énekelni, Trianon után az anyaországtól elszakított területeken be volt tiltva, 1948 után Magyarországon csak nagyon ritkán hangzott el, jellemzően újévkor és válogatott sportesemények legelején. Érdekesség, hogy a Rákosi-rendszer kultúrpolitikusa, Révai József egy új himnuszt szeretett volna Illyés Gyulával íratni, Kodály Gyulát pedig arra próbálta rávenni, hogy írjon zenét hozzá. Kodály azt válaszolta a felkérésre, hogy Erkel zenéje nem helyettesíthető.
– A nemzet elképzelt közösség, mivel tagjai nem tudnak személyesen találkozni egymással: a nemzet a képzeletben létezik, az irodalom, a képzőművészet, a zene és a tudományok összessége alkotja, ezek kapcsolják össze az egymástól távol élő közösségeket. A Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal azok a fundamentális szövegek a hozzájuk kapcsolódó dallamokkal, melyek mindenki számára, aki a magyar kultúra részese, egyaránt fontos tapasztalatok, ezek elszavalásával tud gondolni arra, hogy egy nagyobb közösség tagjaként létezik, függetlenül attól, hogy Ditróban vagy Detroitban él – mutatott rá kultúránk nemzetösszetartó alapszövegeinek jelentőségére Szirák Péter.