Egy makett elkészítése sokszor akár évekig is tarthat, de az eredmény bőséggel kárpótol érte. Egy téglási makettező fejébe vette, hogy megépíti az Alien-filmek egyik legendás űrhajójának kicsinyített mását. Nem volt egyszerű!
Amikor megszületett a fejemben a gondolat, hogy megalkossam, még nem tudhattam milyen vizekre evezek. Gondoltam, két összefordított kifli és egy kis talaj nem okozhat problémát ennyi makett és dioráma után – meséli Buczkó József.
Neki is álltam gyűjteni az anyagot. Itt szembesültem azzal a ténnyel, hogy az Alienben és a Prometheus-ban is másabb volt. Találtam az eredetiről használható részletfotókat, amin H.R. Giger dolgozott. Mégiscsak az az eredeti. 4-szer fogtam neki csak az alapformának.
Ebben ugyan benne voltak az alapanyag választási baklövéseim is. Kénytelen voltam magam kiötleni, miből is készüljön. Első gondolatom a purhab volt. Nem részletezném, elsőre hogyan gondoltam. Második gondolatom a hungarocell. Itt már közelítettem a megoldáshoz, csak azt nem tudtam, hogy lesz ebből egy sima alapfelület. Sehogy!
Csiszoláskor a kipergő golyócskák beterítették az egész udvart. De nem adtam fel, serényen dolgoztam rajta tovább. Gondoltam, mire a végére érek, majd kitalálom a megoldást. Az alapforma elkészítése után forgattam, nézegettem és megállapítottam, hogy ugyan két összefordított kifli, de ez nem a DERELICT. Hasonlít ugyan, de a közelében sincs. Itt már sejtettem, hogy nem egyszerű fába, vagy mibe vágtam a sniccert.
Rengeteg rajzot, tervet, fotót végignéztem. Közben megpróbáltam rögzíteni az arányait, a formát.
Kezdjük elölről az egészet. Keményebb anyag kell, amit lehet könnyen alakítani, csiszolni. Találtam egy lábazati nikecell darabot. Próbaképp nekiálltam faragni, csiszolni. Addig-meddig próbálkoztam, míg létrejött az alapforma. Csakhogy ez sem volt az igazi. Az eredeti nem ilyen. Szabadkézzel mire is számíthattam volna? Újratervezés.
Tehát az alapanyag működőképes lehet. Fogtam egy A/3 as méretű öntapadós papírt és megszerkesztettem a méreteit. Az egyszerűség kedvéért 1:500-as méretben. Utána egy kis szabadkézi rajz és egy kis csalás segítségével felragasztottam a táblaanyagra. Első körön fűrészelés, majd tapétázó kés segítségével nekiálltam aprítani.
Egy 100-as csiszoló segítségével legömbölyítettem az éleket, majd 400-assal finomítottam. Végeredményképp egy egészen elfogadható alapformát kaptam. Na de még mindig nincs meg, hogyan lesz ez sima felület. Semmilyen gittet, sem tapaszt nem érdemes használni, mert ugye megolvadhat. Hirtelen szikra. Öntapadós alumínium szalag. Körbecsomagoltam vele. Kis csíkokat vágtam, mert ugye egyetlen egyenes sincs benne. Finoman elcsiszoltam a ráncokat majd egy vízbázisú festékkel festettem. Újabb csiszolás, így már megáll rajta a szóró gitt is. Kaptam egy viszonylag sima felületet. Túlságosan nem törekedtem rá, hiszen az eredeti filmbéli hajó is amolyan ballonszerű volt. Volt rajta néhány ránc.
Összeszámoltam: 4 féle vastagságú zsinórszerű dolog és számtalan spirál, rugó meg nem is tudom én, mik voltak rajta. Be is szereztem 4 féle horgászzsinórt: 0.7; 0.5; 0.3 és 0.12-es méreteket, valamint egy készlet akusztikus gitár húrt. Aztán jött kb. 2 hónap szentségelés, morgás és a gondolatok, hogy abbahagyom a projektet. A ragasztó ugye jól ragasztja az ujjamra előbb, nem a felületre. Szegény Művész úr biztosan jókat kacagott rajtam odafentről. Ezúton is elnézést kérek minden trágár beszédért, amit elkövettem ez idő alatt.
Hogy miért nem hagytam félbe mégsem? Mert volt, aki biztasson és minden egyes sikeres szál után egyre jobban tetszett. Végre kész lett.
Az apróbb és finomabb részeket megformáztam Milliput-ból. Jöhet a primer alapozó. Igen ám, csak ahol egymásra fednek a damilok, ott rések maradnak. Így nem maradhat. ecsetes tömítővel az egészet lemázoltam. Aztán egy vékony akril matt fekete követte.
Majd egy crome spray tette meg az igazi bádog, ballon hatást, amire vártam. Akril feketével fújtam át, majd visszatöröltem még amolyan fél száraz állapotban. így a damilok tövében megmaradt, és azt a koszos, foltos hatást eredményezte. A hajó alsó felén véknyan fújva még kapott egy Wash-t.
Úgy döntöttem láthatóvá teszem a “pilóta fülkét” is. A kupola egy lemattított parfümös kupak, amit beágyaztam Milliput-ba. Elkészítettem az indítóállást, aluból és más itthon található kacatból.
Nincs más hátra, mint megcsinálni az LV 426 egy kis szeletkéjét alá. Mivel a talpat oválisra terveztem, vágtam egy ovális darabot a megmaradt nikecellből. 
Kis faragás után aztán neki gázlámpával. Teljesen vulkanikus felületet eredményezett. A mélyebben kiolvadt részeket feltöltöttem vizes bázisú festhető tömítővel. Már csak a színeket kellett eltalálnom. Ebben nagy segítségemre voltak a részletfotók.
Ráragasztottam a szintén elliptikus fatalpra és meg is volt az alapja. Ráhelyeztem a hajót, beállítottam a szögét és hagytam megszáradni a ragasztót.
………….
Végül, ha már saját készítés, a tábla is legyen saját. Alumínium-ból vágtam ki a betűket és azt raktam rá zárásképp, első nikecell hajómra.
………………
…………………………. …………………………………………………………………………………………………………………………..
Tisztelegve Hans Rudolf Giger Oscar-díjas művész halálának 1. évfordulójára. (2014. május 12.)
Ha kedvet kaptál a makettezéshez, itt tudsz csatlakozni a klubhoz: Miskolci Makettezők Egyesülete
