Szily Nórának adott interjút Magyar Péter, amely karácsony másnapjának reggelén jelent meg a politikus Facebook-oldalán. A beszélgetés középpontjában a politikai szerepvállalás személyes ára, a terhelhetőség és a vezetői felelősség állt, de szó esett a kezdetekről, a magánéletről, valamint a családi és társadalmi traumák feldolgozásának fontosságáról is.
Magyar Péter felidézte a Partizán-interjút, amelyet sorsfordító pillanatként él meg. Elmondása szerint akkor még csak néhány ember tudott arról, hogy bemegy a stúdióba, és többen próbálták lebeszélni róla. Végül mégis vállalta a szereplést, amely után világossá vált számára, hogy nincs visszaút: ha valaki elindul ezen az úton, végig kell mennie rajta. A helyzetet egy szakadék fölött kifeszített kötélhez hasonlította, ahonnan már nem lehet visszafordulni.
A kezdeti időszakról őszintén beszélt: nem voltak kialakult rutinjai, meg kellett tanulnia uralkodni a félelmein és a pánikon. Különösen megrázó élményként idézte fel március 15-ét, amikor az Andrássy úton több tízezer ember előtt kellett beszélnie úgy, hogy korábban legfeljebb százfős közönséghez szólt. Mint mondta, akkor szó szerint fel kellett lökdösni a színpadra.
A jelenlegi életmódjáról elmondta, hogy napi 3–4 órát alszik, az időhiányt elsősorban az alváson spórolja meg. Beszédeit saját maga írja, előfordul, hogy utazás közben fejezi be őket, és a folyamatos online jelenlét miatt hosszabb ideig nem tud elszakadni a telefonjától. Úgy látja, a politika mára teljesen átalakult: míg korábban egy interjú vagy közlemény után volt tér a magánéletre, ma állandó készenlétet igényel, különösen egy erősen megosztott, kétpólusú politikai rendszerben. Ebben a helyzetben szerinte a vezetők hitelessége, tudása és személyes felelőssége döntő jelentőségű.
Magyar Péter beszélt arról is, miért olvassa rendszeresen a kommenteket. Úgy fogalmazott, nincs mögöttük hagyományos értelemben vett médiabirodalom, propaganda vagy állami támogatás, ezért számára a közösségi média is fontos megszólalási felület. Elismerte, hogy néha hibázik, és olyan kommentekre is reagál, amelyekre nem kellene, de szerinte egy vezető esetében belefér, ha a döntések többsége helyes, még ha akadnak kevésbé jók is.
A magánéleti és családi háttér kapcsán elmondta, hogy szülei korábban Fidesz-szavazók voltak, nyugdíjas bíró édesanyja pedig ma is rendszeresen utazik akár több száz kilométert, hogy meghallgassa a beszédeit. Gyermekkoráról is mesélt: voltak fegyelmi problémái, tömegverekedésben eltört foga, és végül iskolát is váltott. Később végiggyalogolta az El Caminót, amely számára fontos lelki tapasztalat volt.
A régi barátságok kapcsán úgy fogalmazott, hogy azok különböző sorsra jutottak: vannak kapcsolatok, amelyek végleg megszakadtak, mások idővel visszatérhetnek, és olyanok is, amelyek csak közvetítőkön keresztül maradtak fenn a jelenlegi politikai légkör miatt. Hangsúlyozta, hogy a nyilvános szerepvállalás óhatatlanul átalakítja az emberi kapcsolatokat, és jelenleg nincs ideje a korábbi, hétköznapi baráti programokra. Ezt azonban egy élethelyzetként értelmezi, amelyet tudomásul kell venni.
Karácsony apropóján a generációk közötti párbeszéd fontosságáról is beszélt. Szerinte ma már nemcsak az idősek, hanem sok fiatal is magányos, ezért elengedhetetlen, hogy a családtagok beszélgessenek egymással, és őszintén kimondják a nehézségeiket. Úgy véli, a családi és társadalmi traumák feldolgozása – legyen szó történelmi vagy személyes sebekről – alapvető feltétele a mentális egészségnek, és ebben különösen nagy szerepük van a nőknek.
