Szenteste személyes hangvételű bejegyzéssel jelentkezett Magyar Péter, amelyben családi emlékeit, gyerekkori karácsonyait és saját életútját idézte fel. Mint írta, miközben fiait nézte a karácsonyfa alatt, “sok-sok emlék lepergett előttem, és azon gondolkodtam, hogy vajon honnan hova tartok 40 éve”.
Bejegyzésében arról is elmélkedett,
“vajon milyen lesz jövőre a karácsonyunk, mikor leszünk újra együtt három napig és hogy vajon készen állok-e arra a feladatra, amit a sors szán nekem”.
Magyar Péter felidézte gyermekkora karácsonyait is:
“Eszembe jutottak a gyerekkorom karácsonyai: a szenteste illata, az angyalok harangjátéka és ahogy négyévesen a nagyszüleim Skodájával tartunk hazafelé a pásztorjátékról és közben számoljuk az ablakokban a karácsonyfákat.”
Úgy fogalmazott, lélekben újra ott volt gyerekként az óriásinak tűnő fenyőfa alatt, ahol együtt énekelték: “egyszerű pásztor térdeden állj, mert ez az égi és földi király”.
A bejegyzésben megemlékezett nagyszüleiről és dédnagyszüleiről is. Mint írta, eszébe jutott “a nagyszüleim mosolya, a szüleim ölelése és a sváb dédnagyszüleim ici-pici karácsonyfája”, valamint az, hogy “bármilyen nehezek is voltak a körülmények, ők mindig igyekeztek a lehető legtöbb szeretettel körbevenni minket”.
Magyar Péter szerint fiait nézve hirtelen felidéződtek benne nagyapja szavai is, amelyeket 40 évvel ezelőtt mondott a karácsonyfa alatt, amikor arról kérdezte, rendőr vagy orvos legyen-e: “Peti, a legfontosabb, hogy menj végig a számodra kijelölt úton!”
A bejegyzés végén úgy fogalmazott: “40 évvel később megértettem a nagyapám jótanácsát, rámosolyogtam a fiaimra és éreztem, hogy készen állok. És igen, végigmegyek a kijelölt úton. Miattuk és minden magyar miatt.”
