Ipari szennyezés nyomaira bukkant a debreceni Semcorp akkumulátoripari gyár közelében a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ) és a Greenpeace Magyarország. A vizsgálatok szerint a gyár melletti, a Tisza vízgyűjtőjébe tartozó csatornában többféle oldószert és ipari eredetű anyagot mutattak ki, ami ellentmond a városvezetés korábbi állításainak.
Az ügy előzménye, hogy február 18-án riasztották a tűzoltókat a gyárhoz, miután az oltórendszer működésbe lépett, és a helyszíni felvételeken füst is látszott. Papp László azonban akkor azt közölte, hogy nem történt tűzeset, és veszélyes anyag sem jutott ki a környezetbe.
A civilek ezt követően két alkalommal vettek vízmintát ugyanazon a helyen: egyszer közvetlenül az eset után, majd egy héttel később. A mintavételt szakember végezte, a vizsgálatot független labor (Eurofins) készítette. Az eredmények több, a gyár működéséhez köthető anyagot mutattak ki:
- klórozott oldószereket (például kloroformot és diklórmetánt), amelyek feltételezhetően rákkeltők
- szénhidrogéneket (olajeredetű anyagokat)
- acetont, amely kifejezetten a szeparátorfólia-gyártásban használt oldószer
- fémeket, köztük alumíniumot, vízi élőlényekre káros mennyiségben
A szakértők ezt a keveréket technológiai ujjlenyomatnak nevezik, vagyis olyan jelnek, amely konkrét ipari folyamathoz köthető.
Kiemelt jelentőségű az aceton jelenléte: ez az anyag természetes vizekben nem fordul elő, és kommunális szennyvízből sem kerülhet ilyen koncentrációban a környezetbe. A mért érték egy hét alatt drasztikusan csökkent (2490 µg/l-ről 20 µg/l alá), ahogy az alumínium koncentrációja is (9,96 mg/l-ről 3,98 mg/l-ra). Ez a szakértők szerint egyértelműen egy egyszeri, balesetszerű szennyezési esemény lecsengését jelzi.
Az alumínium különösen aggasztó: az első mintában mért közel 10 mg/l-es koncentráció mintegy ötvenszerese az ivóvíz határértékének, és nagyságrendekkel meghaladja a vízi élővilág számára biztonságos szintet.
A második mintában úgynevezett PFAS-vegyületeket is kimutattak. Ezeket „örök vegyszereknek” nevezik, mert rendkívül lassan bomlanak le. A Greenpeace szerint ezek származhatnak a gyártási folyamatból, de akár a tűzoltáshoz használt habból is – mindkét esetben problémás a környezetbe jutásuk.
A gyár engedélyezett működése is alátámasztja a szennyezés lehetőségét: évente több ezer tonna alumínium-oxidot és acetont használhatnak, valamint jelentős mennyiségű diklórmetánt is tárolnak.
A MIAKÖ és a Greenpeace felszólította a hatóságokat, hogy indítsanak azonnali vizsgálatot a technológiai vízkibocsátás okainak feltárására, valamint hozzák nyilvánosságra saját méréseiket is, különösen a Kondoros vízfolyás különböző pontjain.
“A környéken élőknek joguk van tudni, milyen anyagok jelennek meg a környezetükben, Kérjük a hatóságot, hogy indítson soron kívüli vizsgálatot a technológiai vízkibocsátás okainak feltárására, és állapítsa meg a környezetveszélyeztetés mértékét”
– ismertette Kozma Éva, a MIAKÖ képviseletében.
A Greenpeace szerint az ügy egy korábbi, máig tisztázatlan esetre is emlékeztet, amikor egy akkumulátorgyártásban használt, magzatkárosító oldószer (NMP) került a gödi szennyvízbe.
“Azt hihettük, hogy nem történhet még egy olyan eset, ahol a hatóságok a szennyezőket védik… Nem hagyhatjuk, hogy ennek a botrányos esetnek a kivizsgálására is éveket kelljen várni”
– fogalmazott Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője.
