Gyakran éri az a vád a cívisvárost, hogy híján van a természeti szépségeknek. Se rendes folyó, sem igazi hegy nem emelkedik a térköves panelrengeteg fölé. Ami van, az meg lassan az aszály miatt kiszárad és az enyészeté lesz – lásd Vekeri-tó, Fancsika, Nagyerdő.
Apropó, Nagyerdő. A hűs lombok között manapság is szívesen időzik a vékonyka debreceni polgári réteg. Mert aki ezt műveli a maradék kis természetes környezetünkkel, azt nehezen lehet polgárnak nevezni:
Szóval Debrecennek igenis van hegye, apró szépséghiba csupán, hogy szemétből van.
Fél Debrecen a Nagyerdőre jár szerelmeskedni? Gyomorforgató képeket kaptunk
