A Csokonai Színház bemutatja: Bohumil Hrabal: Házimurik

MAT_0805

Hrabal Házimurik című kisregényének színpadi adaptációját Téri Sándor rendezésében, Zeck
Juli főszereplésével mutatja be a Csokonai Színház.

Hrabal ezúttal a felesége szemével látja- láttatja önmagát, megismerkedésük történetét és azt a sokszínű környezetet, amelyben sorstársaikkal együtt életüket próbálják újrakezdeni. Eliška nagypolgári családból származó leány, aki a háború utáni kitelepítéskor mindent és mindenkit elveszített.

Hrabal tehetős polgárcsalád fia, aki jogi doktorátusával önkéntes proletárrá züllött, és száműzve magát az elviselhetetlenné vált, komfortos családi fészekből, megteremti magának a műveiből már jól ismert hrabali világot. Rögös az út, amelyet Pipszi a minden kötöttségtől menekülő doktorral végigjár, de amelyen megadatott számukra a létezés öröme és a kis dolgok nagy szeretete.

„Megszállta a rémület, félrebeszél, annyira meg van ijedve attól, hogy pénteken
megtörténik… mintha azon a napon operációra kellene mennie… a munkahelyén három nap
szabadságot kért, bejelentette, hogy haláleset történt a családban… kocsmáról kocsmára
jár… borzasztóan gyáva, fél minden döntéstől, semmiről se tud határozni, rám hagyja, hogy
én döntsem el azt is, hova menjünk, mit együnk, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia a rossz
döntésért, mindent másokra hárít… nem néz a szemembe, csak egy-egy félénk pillantást vet
rám, aztán elfordítja a szemét és csak a földet nézi, pirul és szégyelli magát, mint egy
kisasszony…”

A monodráma kettős életrajz, két sokat próbált ember, Hrabal és felesége találkozásának és
szerelmének hol párhuzamosan futó, hol egymásba kapcsolódó története, miközben
megelevenedik a negyvenes-ötvenes évek Kelet-Közép- Európája is. „ A könyv természetesen műfajából adódóan sokkal részletesebben, gazdagabban mutatja meg ezt a világot; ebből választottam ki egy folyamatot, ami színházi előadásként működhet"– ajánlja a darabot a rendező, Téri Sándor. „Számomra egyértelmű volt, hogy ez Pipszi története.

Az érdekel, milyen lelki folyamaton megy át az esküvője reggelén, miközben a vőlegényét várja haza, és aggódik, hogy lesz-e esküvő vagy sem, hiszen a vőlegény, Hrabal természete, szabadságvágya és minden kötöttségtől való szabadulási kényszere miatt ez valós veszély.

Ez a helyzet persze önmagában nem kívánkozik színpadra, az viszont igen, hogy adott két ember, aki kiegyensúlyozott anyagi helyzetéből hirtelen nagyon nehéz körülmények közé kerül. Hrabal aranyifjúként nő fel gazdag polgárcsaládban, amit önként hagy maga mögött, mert a valódi élet érdekli, az abban való létezés lehetősége. Ezt az izgalmas utat – az élet sűrűjét – kevesen vállalják, de ő önkéntes proletárrá válik » mert író akar lenni… «. Pipszi a mélypontra, Hrabal az élet szeretetéig jut el ugyanabból a helyzetből. Két egészen különböző út, és amikor Pipszi találkozik ezzel a másik úttal, elkezdi másképp szemlélni a világot. Az egész gondolkodásmódja alakul át, telik meg élettel és visszatalál saját magához a depressziójából.

Ugyanakkor sem az út, sem az eredmény nem idilli, hanem két ember életteli, izgalmas kapcsolata. S hogy miért érdekelt ez a darab leginkább? Mert nagyon erős közünk van hozzá:
kinek ne lennének ilyen tapasztalatai akár a múltjában, akár a jelenében, amikor
elgondolkozik azon, hogyan lehet ezt az életet élni? Nem az a kérdés, hogy milyen taktikát
választunk, hogy megússzuk, kibírjuk az életet, hanem hogy magunkévá tegyünk olyan
filozófiákat, gondolatokat, amiktől mi magunk teljesedhetünk ki"– hangsúlyozza a Házimurik kapcsán Téri Sándor.

A rendező a monodrámát tartotta a színpadi változat legalkalmasabb műfajának. Mivel az
előadásban Hrabalon kívül több szereplő is megszólal, fölmerült, hogy több színésszel, valós
szituációban játsszák el a történéseket, de ezt kevésbé tartotta izgalmasnak. Zeck Juli Pipszi
mellett több szereplő hangján szólal meg. „Pipszi karaktere nagyon megfogott, közel áll
hozzám, ugyanakkor kicsit szokatlan is volt, mert Debrecenben eddig inkább a határozott,
karakán női szerepek találtak meg. A Házimurikban egy nagyon érzékeny, nagyon nehéz
sorsú nőt játszom, akinek Hrabal előtt volt egy komoly szerelmi csalódása. Valójában a
Hraballal való kapcsolatával nyílik ki számára a világ, kezd visszatalálni önmagához, a
nőiségéhez, s nem utolsó sorban megbirkózni a fájdalmaival. Hrabal a létezésével, amit
mond Pipszinek, ahogy szereti, egy másik látásmódot tanít meg neki, arra hívja fel a nő
figyelmét, hogy a legrosszabb helyzetekben is felfedezhetők az apró örömök.

Bemutató időpontja: 2018. január 12.

Szereposztás
monodráma
ősbemutató
Zádor Margit fordítása alapján színpadra alkalmazta Téri Sándor
Eliška Plevová, Pipszi
Zeck Juli

Díszlet-és jelmeztervező
Ondraschek Péter
Koreográfus
Katona Gábor
Dramaturg
Adorján Beáta
Zeneszerző
Kováts Jázon

Ügyelő
Sárkány Gyula
Súgó
Ozoroczki Erika
Rendezőasszisztens
Homonna Nóra

Rendező
Téri Sándor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*