Nemzetközi politikai botrány kerekedett egy Ákossal készült interjúból. Az alábbiakban áttekintjük, milyen újságírói manipulációs trükkök vezethettek oda, hogy egy -nem is a legnézettebb- hazai TV-n sugárzott beszélgetés pár másodpercéből ilyen felháborodás és nemzetközi botrány lett.
A szerző Kenyeres Attila, a „Meghamisított valóság – a médiamanipuláció titkai” könyv írója.
Mi történt?
Interjút adott Kovács Ákos zenész az Echo TV-nek. A 47 perces beszélgetésben többek között kitért gyermekkorára, milyen elvek mentén nevelték szülei, milyen elveket vall ő maga, mit tart „normálisnak”, de szóba ejtette kapcsolatát is a rajongókkal. Riporteri kérdésre (09:00 körül) kifejtette, mit gondol az emancipációról. És ebből lett a botrány.
Mit mondott Ákos?
Az énekes a tőle megszokott fölényes stílusban mintegy kinyilatkoztatta az egyetemes igazságot. Azt, hogy létezik „abszolút jó”. És elmondta, hogy az micsoda. Majd -direkt sarkítva- hozzátette: az emancipációnak nagyjából a női súlyemelés megalapítása az eredménye. Ákos szerint a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak. Majd folytatta: bár a mai világban már lassan mindennek a pénz az értékmérője, de úgy véli, a nőknek nem kéne a pénz utáni hajszában a férfiakkal versenyezniük. Többször hozzátette: egyformán fontosak a férfiak és a nők, de más-más szerepük van az életben, idézve Mózes könyvéből is. Szerinte a két nem közti biológiai különbségek is azt jelzik, mindenkinek más a feladata, ezért sem kellene egymással vetélkedniük a munkaerőpiacon. Mindkét nem képviselői a biológiailag rájuk szabott szerepeket lássák el.
Mi történt tehát? Ákos kifejtette, mit gondol. Lehet vele vitatkozni, lehet a már-már pökhendi és lekezelő stílusát kifogásolni, de a véleményét joga van elmondani. Ő pedig így látja a helyzetet, neki ez a meggyőződése.
Mit közölt ebből a sajtó nagy része?
A legtöbben azt a kiragadott mondatot, hogy „a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiaknak”. Ezt úgy magyarázva, hogy Ákos szerint a nőknek kevesebb fizetés kéne járjon, ők nem érdemelnek ugyanannyi munkáért ugyanannyi pénzt. Ezt mondta? Nem.
A sajtó nagy része tehát egyetlen, valóban félreérthetően megfogalmazott mondatot kürtölt világgá, a szövegkörnyezetből kiragadva, különféle eltorzított magyarázatokkal körítve. Vélhetően tőlük vették át bizonyos nemzetközi lapok is, amelyek szerint Ákos szexista, aki kétségbe vonja a női egyenjogúságot, és a nők csípője azért szélesebb, mert egyetlen dolguk a gyerekszülés.
Azt már nem említve, hogy Ákos többször hozzátette: egyformán fontosak a férfiak és a nők, csak más és más a szerepük. Vajon a nemzetközi lapok munkatársai közül hányan nézték meg a teljes interjút, vagy legalább a témáról szóló 4 perces részt? Vagy ők is csak a magyar sajtó egy részében közölt kiragadott és elferdített mondatokat olvasták, amelyeket akár maguk is tovább ferdítettek?
Mit láttak ebből a nézők?
A 47 perces interjúból 33 másodpercet tett ki az a rész, amiből a világraszóló botrány lett. Míg a teljes interjú ezen cikk megírásakor 306 ezer kattintásnál járt a YouTube-on, addig a kiragadott részlet már 370 ezernél. Az emberek nagy része tehát a médiakampány után ment, nem véve a fáradtságot arra, hogy Ákos gondolatait a teljes szövegösszefüggésében meghallgassa. Ez is mutatja, mekkora szerepe van a sajtónak abban, mit és hogyan tálal, és jelzi, mennyire kiszolgáltatott lehet a közvélemény az újságíróknak.
Milyen manipulációs trükköket alkalmazhatott a hazai és a nemzetközi sajtó?
1.Egy valóban szerencsétlenül sikerült mondat kiragadása a szövegkörnyezetből.
2.Annak szétkürtölése minél több csatornán, eltorzított értelmezéssel fűszerezve.
3.A nyilatkozó magyarázkodásra (vesztes pozícióba) kényszerítése. Ha nem szólal meg, az is jó, mert azt lehet sugallni, hogy lapít.
4.Manipuláció a számokkal: az eredeti, 47 perces interjút “közel egy órásként” írták le, minél hosszabbnak feltüntetve, vélhetően azért, hogy kevesebben nézzék meg.
5.Helyette egy 33 másodperces interjúrészlet közzététele, hogy csak a kiragadott részt lássák az emberek, ha lehet, ne tudjanak az eredeti szövegkörnyezetről.
6.Szakértők, politikusok stb. reagáltatása a témában, minél többször és minél többféle módon felidézve az eltorzított gondolatot, negatív érzetet keltve a befogadóban. És persze sokan sok csatornán fejtik ki véleményüket pro és kontra. Ahogyan ez a cikk is.
Mi lehetett a botránykeltés oka?
Vélhetően politikai okokból keltett a sajtó bizonyos része ekkora botrányt. Valószínűleg azért, hogy lejárassa a nyíltan a jelenlegi kormánypárttal szimpatizáló Ákost, rajta keresztül pedig a magyar kormányt. Amely aztán be is kapcsolódott az adok-kapokba – az már persze vitatható, hogy ezt jól tette-e… Azt, hogy a szerződést az Ákossal a nagy nyilvánosság előtt felbontó (és ezzel őt kényelmetlen helyzetbe hozó) német telekommunikációs cég képviselői meghallgatták-e a teljes beszélgetést, vagy csak az eltorzított sajtóhírekre és az annak nyomán kitört botrányra figyeltek, nem lehet tudni. Annyi biztos: Ákos az interjúban nem vitatta az egyenlő munkafeltételeket és béreket, amikre a német cég hivatkozott a szerződés felbontásakor. Ilyet csak bizonyos cikkekben sugalltak.
A példa jól mutatja, milyen erkölcsi és anyagi károkat tud okozni, ha valaki gondolatait kiforgatja a média. Politikai, szakmai karriereket tehet tönkre, vagy akaszthat meg, kritikus helyzetben akár választásokat dönthet el egy hasonló médiakampány. Természetesen nem okolható csak a sajtó, hiszen nem kell félreérthető gondolatokat közölni, és akkor nincs botrány. De ez sok esetben nehéz, ha kényes témában nyilatkozik valaki, főleg, ha élő a beszélgetés (bár Ákosnál nem így történt).
Ugyanilyen esetek:
Kövér László „köteles beszéde” 2002-ben.
Matolcsy György „jól meg lehet élni 47 ezer forintból” el nem hangzott kijelentése 2012-ben.
Mi a közös ezekben?
Minden esetben félresikerült, vagy nagyon könnyen félreérthető gondolatot fogalmaztak meg igencsak szerencsétlen módon -és mindig szóban- az érintett politikusok. Ezt a sajtó egy része kiragadta az eredeti szövegösszefüggéséből, egy apró ferdítéssel teljesen más, szélsőséges, felháborító gondolatokat tulajdonítva az illetőknek. Majd a már eltorzított állításokat szétkürtölte, vitákat generált róla, megszólítva másokat stb. (A forgatókönyv szinte ugyanaz volt, mint Ákosnál.) Holott egyikük sem azt mondta, amit a média nagy része nekik tulajdonított, botrányt keltve. A szóbeli interjúk esetében bárkivel megeshet, hogy félreérthetően sikerül egy-egy mondat. Ezért az írásos válaszadás lehet a biztosabb módszer. Persze az is kiforgatható, ha valaki szándékosan ártani akar….
– Kenyeres Attila –
Update:
A cikk írójától természetesen távol állt, hogy bárki szélsőséges eszméit, arrogáns megnyilvánulásait megvédje, és magyarázkodjon, netán helyesbítsen helyette. A cikk csak azt mutatja be Ákos esetén keresztül, milyen trükköket alkalmazhat a sajtó szerencsétlenül sikerült és/vagy könnyen félreérthető mondatok esetében, annak milyen következményei lehetnek.
