Fotó: TV2

Rap-cirkuszra készül Ganxsta Zolee

Kultúra

Nemzetközi rap klasszikusok dalaiból álló műsorral készül Ganxsta Zolee, aki barátaival együtt utazó cirkuszként mutatná be a produkciót szerte az országban. A gengszter rap egyik hazai atyját a debreceni Campus Fesztiválon kérdeztük, ahol arról is beszélt, hogy idegösszeroppanást kap a Wellhello-tól, és nem szereti a Halott pénzt. A Punnany Massifot viszont igen.

-A Ganxsta Zolee és a Kartel az 1990-es évek közepe óta aktív, immár 20 éve vagytok a pályán. Hogyan látod, mennyiben könnyebb, vagy nehezebb a helyzete most egy magyar zenésznek, mint amikor ti indultatok?

-A most kezdőknek biztosan nehezebb helyzetük van, mert több a zenekar, mint amennyire közönség lenne, ami nem jó. Annyi szép állás van: ács, pék, szakács stb. Nem kell mindenkinek zenésznek lennie. Persze nyilván minden fiatal -ahogyan én is anno- arról álmodozik, hogy zenekart alapít, megvalósítja önmagát és sikeres lesz. De ez is egy szakma, ezt is tanulni kell. Nem nagyképűségből mondom, olyan ez, mint a színészet. Színésznek sem megy el mindenki, aki egyszer csak kitalálja, hogy ő most filmben akar szerepelni, vagy színházban fellépni. Van rengeteg ügyes és tehetséges zenekar, de nem kell mindenkinek a zenei pályára lépnie. Túl sokan vagyunk. Ezért nehéz most érvényesülni, mert sokkal nagyobb a kínálat, és sokkal kisebb a kereslet. Más volt a helyzet az 1990-es években, amikor mi indultunk. Viszont nekünk még mindig nehezebb dolgunk volt, mint a 70-es, 80-as években, amikor csak pár előadó lehetett ismert az állam hozzájárulásával, a tiltás-tűrés-támogatás kultúrpolitikában. Viszont az a néhány előadóművész bárhová ment, telt házakat csinált. Mert nem volt más rajtuk kívül. Ma már telt házas bulit összehozni óriási fegyvertény. Főleg, ha nem közönségetető popzenét csinálsz, mert az a könnyebb út. Nem mondom, hogy elítélem, de mi nem szeretnénk popzenét csinálni.

-A neveteket mégis annyian ismerik, mint egy popzenekarét.

-A nevünket igen. De mi sosem voltunk popzenekar és sosem voltunk mainstream banda. Csak a nevünk igazán ismert, az is amiatt, mert én rengeteget szerepeltem a médiában, sokféle műsorban megfordultam, ezért mindenki hallotta azt a nevet, hogy Ganxsta Zolee. Megvan az embereknek, hogy ki ez az fickó, kik ezek a srácok mellette, mi az a Kartel. A zenénk már nem ilyen ismert. Az mindig is underground volt, és az is marad, a gengszter rap sosem lesz divatos popzene. Persze vannak olyan nótáink, amiket sokan ismernek. Ez is jó dolog, mi nem panaszkodunk. Nagyon jól elvagyunk így, 20 évesek vagyunk, végigturnézunk minden fesztivált, minden klubbot. Voltak hullámvölgyek, de hála istennek most megint eléggé hasít a zenekar.

-Mi lehet annak az oka, hogy ismét egyre többen érdeklődnek irántatok?

-A rap, mint zenei stílus picit megint kezd visszajönni a divatba. Persze nem ugyanaz a rap vonal, mint ami a ’90-es évek elején volt, amit én sokkal jobban szeretek. Ez már nem az NWA, Ice-T, Ice Cube, a House Of Pain, a Cypress Hill nevével fémjelzett stílus, amik az én kedvenceim. Az ő hatásukra kezdtünk el rappelni annak idején, ezeket a zenéket hallgattuk és imádtuk. Mi ezt a stílust visszük tovább, nem akarunk a divatnak megfelelni, nem csinálunk olyan zenét, ami trendi. Hogy most a hip-hop ilyen meg olyan, az engem nem érdekel. A mi zenénk meg olyan, amilyen. Amilyet mi szeretnénk, nem hajlunk semmire. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, annak nem. De úgy látom, hogy jó úton járunk, rengeteg bulink van, nagyon sokan eljönnek. Annak ellenére, hogy nem hallani bennünket a rádióban, hiszen nem vagyunk popzenekar.

-Közös munka viszont lehet popzenekarokkal is.

-Készült nemrég egy tribute album, 20 zenekar eljátszotta 20 számunkat. Ők mostanában divatos előadók, van köztük popzenekar is, de ők is a barátaink. Megkértük őket, hogy játsszák el valamelyik dalunkat. Ez egy jó marketinghúzásnak is tekinthető, de mi nem ezért csináltuk. Hanem azért, hogy tök jó érzés, hogy a ma divatos zenekarok, akik egyben a barátaink is, tisztelegnek a Kartel előtt, ez nagyon nagy dolog.

-Mit gondolsz néhány, ma is divatos rap-, vagy rap-szerű előadóról? Például a Halott pénzről, a Wellhelloról, vagy a Punnany Massifról? 

A Wellhellotól idegösszeroppanást kapok. Nem akarom bántani őket, elismerem, hogy nagy közönséget csinálnak, és sokan hallgatják őket. A Wellhello-t ne vegyük komolyan, mert az egy vicc. De szerintem ezt ők is tudják. Diazzal tök jól összehaverkodtam nemrég az EFOTT-on, „nagyfejű” Tomikát meg ismerem 100 éve. Semmi baj nincs velük, ők meglovagoltak egy zenei hullámot, nagyon profin tették, pontosan tudják, mi kell a népnek, és azt tálalják nekik. Ez is egy út, ezt el kell ismerni, ez is működőképes. De őket komoly zenei produkcióként nem kell kezelni, és ők sem akarják szerintem, hogy úgy kezeljék őket. A Halott pénz egy másik ügy. Amikor először meghallottam a nevüket, azt hittem, hogy hú, végre, még egy nagyon kemény gengszter rap banda alakult. Amikor viszont meghallgattam őket, kiderült, hogy egy nagy sz*rt, ez egy popzenekar. Ők popzenét játszanak, aminek semmi köze a raphez. Az, hogy egy ember néha beszél benne, a tehetséges vörös fiú néha mond pár mondatot, még nem jelenti azt, hogy ők rapzenekar. Az énekes srác nagyon tehetséges, tök jól énekel, és a zenekar is kiváló zenészekből áll. Nekem a rapper srác stílusa nem tetszik. Ettől függetlenül sokan szeretik, és el kell ismerni, hogy ők egy tényező a magyar könnyűzenében. A Punnany Massifot viszont kifejezetten szeretem, és nagyon jóban is vagyunk velük. Ők szerintem kiválóak, pedig popzenét csinálnak, de nem olyat, ami cinkes. Le a kalappal előttük.

-A ProArt hazai zeneipari jelentése szerint jelentősen visszaestek a lemezeladások. Ti hogyan élitek meg a változást? Hiszen amikor ti kezdtétek, a lemez és a kazetta, majd a CD volt az elsődleges hanghordozó. 

-Ennek előnye és hátránya is van. Nincs lemezeladás, viszont mi azt tapasztaljuk, hogy többet járnak a koncertekre. Amikor sok lemezt adtunk el, nem vehettük biztosra, hogy az élő fellépéseinken is sokan lesznek. Mert megvették a lemezt, és volt ennek az egésznek egy varázsa. Az érzés, hogy megvan a lemez, kazetta, amit a kedvenc zenekarom csinált, örültek neki. Fizikailag birtokoltak valamit az előadótól, kézbe vehették a CD-t, nézegették a képeket. Ezzel jól elvoltak, a pénzük egy része is ráment, és nem biztos, hogy annyira szükségét érezték, hogy elmenjenek koncertre is. Ez a korszak elmúlt, manapság sokkal több a koncert. Persze van, akiknek jogdíjakból, meg letöltésekből is van bevétele, de mi ebből szabad szemmel nem is látható bevételt kapunk, mert nem popzenekar vagyunk, úgyhogy ezzel nem is foglalkozom. A koncertekre kell összpontosítani, oda jönnek a srácok, onnan van bevételünk. Imádunk is fellépni, mi kifejezetten koncertzenekar vagyunk, állandóan megyünk, turnézunk, és ezt nagyon élvezzük. Manapság lemezeladásból, abból, hogy csak stúdióban dolgozol, nem lehet megélni. Az csak elősegíti, hogy sok koncerted legyen, amiből bevételetek származik.

-Régóta a pályán lévő előadók küzdenek azzal a jelenséggel, hogy a közönség csak a régi dalaikat várja, azokra tombol. Ti hogyan próbáljátok ezt megelőzni?  

-Mi is tapasztaljuk ezt a jelenséget. Elkerülhetetlen, hogy aki 20 éve van a pályán, mint mi, annak vannak „ősrégi” rajongói. Ők a „Bumm a fejbe”, a „Keleti oldal”, a „Fekete ló” stb. számokat akarják hallani. Megértem őket, mert magam is ugyanebben a „betegségben” szenvedek. Amikor elmegyek mondjuk egy régi kedvenc punk zenekarom koncertjére, akkor én is az első album dalaira tombolok a legjobban. Az újakat is szeretem, de az igaziak a régiek, amik emlékeket ébresztenek az emberben, előhozzák azokat a dolgokat, amik miatt akkor megszerettük ezt a zenekart. Úgy lehet kikerülni, hogy ne a saját magad tribute zenekara legyél, hogy mindig dolgozni kell, állandóan csinálni kell új számokat, így mindig lesznek olyanok, akik eljönnek az új dalokért.

-Mit tapasztaltok, megfrissül a közönségetek?

-Nagyon sok fiatal van a koncertjeinken, szóval úgy érzem, működik, hogy folyamatosan készítünk új dalokat. Olyannyira, hogy vannak a fiatalok közt olyanok, akik a régi, klasszikus lemezeinket nem is hallották, csak az utolsó két lemezt. Egy-két régi számot persze ismernek, amiket nem lehet kikerülni. Ugyanakkor a törzsközönség elsősorban a régi számokra kíváncsi, ezért nem hagyhatjuk ki a régi dalokat, de mindig előadunk pár újat is.

-Készülnek-e most is az új dalok?  

-Írjuk az új dalokat ezerrel, de nem biztos, hogy lemez formátumban jelennek meg. Ezt majd még meglátjuk. Viszont készülünk egy régen dédelgetett produkcióval. Régi nagy álmom, hogy csináljunk egy élő műsort azokból a rap-klasszikusokból, akiket én szerettem régen. Például a Run-DMC, LL Cool J, az NWA, Ice T, Ice Cube, a House Of Pain, a Cypress Hill, a Beastie Boys stb. dalaiból állítunk össze egy műsort, „rap-klasszikusok” címmel. Egy-két vendégelőadót is igyekszünk meghívni, és a produkciót meg is turnéztatjuk az országban. Ez lesz a rap klasszikus cirkusz Döglégy Zoleeval és barátaival. Aki szeretik az igazi régi gengszter rappet és hardcore rap zenét, azok most meghallgathatják ezeket a mi előadásunkban.

 

Kenyeres Attila