Azt akarta bemesélni, hogy a csinos, fiatal lány önszántából feküdt le vele.
A Győri Törvényszék másodfokú tanácsa a Soproni Járásbíróság elsőfokú ítéletét – amellyel a vádlottat egy rendbeli tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette és egy rendbeli zaklatás vétsége miatt hét év fegyházbüntetésre, valamint hét év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú foglalkozástól eltiltásra ítélte – helybenhagyta.
A férfi egy Győr-Moson-Sopron megyében működő művészeti egyesület vezetőjeként 2015-ben, 47 éves korában került kapcsolatba a zenei együttesbe belépő, akkor 15 éves lánnyal. Mivel a kiskorú sértettnek az együttes szokásos próbanapján más elfoglaltsága volt, jellemzően külön, a vádlottal kettesben gyakorolt. A tanár egy ilyen alkalommal, 2017 tavaszán
szerelmet vallott az akkor 17 éves diáklánynak. Ugyanezen a nyáron a lány – a tanára számára terhes közeledése miatt – eldöntötte, hogy nem játszik tovább az együttesben.
Miután a diák közölte a vádlottal ezt a szándékát, a férfi azt mondta neki, hogy akkor léphet ki az együttesből, ha lefekszik vele.
A lány végül kilépett az együttesbő, és bár nem fogadta tanára közeledését, a vádlott még ekkor sem hagyott fel a háborgatásával, a felé irányuló agresszív kommunikációval.
A tanár 2017. novemberében a helyzet megbeszélésének ürügyén magával csalta a kiskorú sértettet és rövid kocsikázást követően letért az útról, a központi zárral lezárta az autót, elvette a sértett mobiltelefonját és a kesztyűtartóba tette. Ezt követően
az autóban megerőszakolta a kislányt arra hivatkozással, hogy a diák tartozik neki ennyivel mindazok után, amit eddig megtett érte. Az erőszakolás több mint három órán keresztül tartott úgy, hogy a tanár végig a síró és tiltakozó – a vádlotthoz képest fele akkora súlyú – lányon feküdt.
A lány a teljesen kilátástalan és kiszolgáltatott helyzetéből, a férfi jelentős erőfölényéből, valamint félelemből nem mert védekezni.
Az elsőfokú ítélettel szemben a vádlott és védője jelentett be fellebbezést elsődlegesen felmentésért, másodlagosan pedig enyhítésért.
A másodfokú tanács nem fogadta el azt a vádlotti védekezést, mely szerint
a kiskorú sértett kikezdett a vádlottal és a szexuális aktus közös megegyezésen alapult, mert a vádlott engedett a sértetti közeledésnek.
A másodfokú bíróság az indokolás során kiemelte, hogy életszerűtlen az a vádlotti védekezés, amely szerint egy csinos, vékony, középiskolás lány, akinek a korosztályából választott fiatalemberrel kapcsolata van, érzelmileg vonzódjon a majdnem ötven éves, őszülő, túlsúlyos vádlott felé, olyannyira, hogy vele szexuális kapcsolatot akarjon létesíteni. Az eljárás során kirajzolódó sértetti jellemvonások (zárkózott, csendes, visszahúzódó) sem utalnak arra, hogy a sértett provokálta volna a vádlottat, vagy kezdeményező szerepet töltött volna be, ez a magatartás a sértettől énidegen.
A védelem vitatta, hogy erőszakos cselekmény is történt volna a közösülés során, azonban a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a büntetőjogi erőszak fogalom jóval szélesebb, mint amit hétköznapi értelemben erőszak alatt értünk. A sértett akarata nem találkozott a vádlott akaratával, a vádlott túlsúlyából eredő jelentős erőfölénye valamint a sértett lábainak szétfeszítése külön-külön önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy az erőszak megállapítható legyen.
A másodfokú bíróság a büntetéskiszabás körében értékelhető tényezők között további súlyosító körülményként állapította meg a vádlott kitartó szándékát és azt, hogy a vádlott egy olyan köztiszteletben álló, egyházi körökben is megbecsült férfi, aki társulatvezetői pozíciójánál fogva visszaélt a szülők, a gyerekek és a közösség bizalmával.
A másodfokú bíróság indokolását azzal zárta, hogy az elsőfokú ítélet súlyosítására – ügyészi fellebbezés hiányában – a súlyosítási tilalom miatt, nem volt lehetőség, az enyhítésre pedig nem volt ok.
A döntés végleges.
