Mint tudvalevő, Nagy-Britannia lakossága ha kis többséggel is, de az Európai Unióból való kilépés mellett tette le a voksát.
A közgazdászok szerint nincs okunk pánikra, Debrecen polgármestere pedig nyugalomra int, és kivár.
De mit szólnak ehhez azok, akik a saját bőrükön érezhetik majd a Brexit hatását?
Hajdú-Bihar megyéből kivándorolt, Nagy-Britanniában élő fiatalokat kérdeztünk arról, hogy mit változtat a jelenlegi helyzetükön és a jövőbeli terveiken a brit kilépés.
Engem konkrétan sehogy nem érint, semmi sem változott
– kezdi Adrienn, aki Zsákáról tette át székhelyét Angliába, és házaknál takarít mint egyéni vállalkozó.
Az angol ügyfeleim, akikhez járok, semmit nem kérdeztek vagy mondtak nekem, de a külföldön születettek, pl. az olasz és német nők kérdezték, hogy félek-e attól, hogy hazaküldenek majd.
De hát miért kéne félnem? Én alapból úgy terveztem, hogy hazajövök, és ha menni kell, akkor menni kell. Végül kiderült, hogy inkább ők félnek, és attól, hogy mi lesz velük, ha én elmegyek… Én meg mondtam nekik hogy az angolok sem hülyék. Itt helyi lakos nem nagyon végez kétkezi munkát, szóval nekik szükségük van ránk, olyan emberekre, akik dolgoznak, és nem csak a napot lopják.
Itt, ahol én élek, semmilyen változás nem történt. Nem néznek ránk furcsán, nem ordibálnak utánunk, hogy takarodj haza. Szóval itt minden ugyanolyan, mint eddig volt. A jövőbeli terveinken nem változtatott semmit, mert mi eleve haza szerettünk volna menni. Igaz, csak 2018-ban, de addig itt úgysem lesz semmi változás.
Évi, aki egy brit cégnél dolgozik könyvelőként, nem izgul a Brexit hozományai miatt. Bár a cég az EU-n alapszik, és emiatt a főnökei nála jobban aggódnak.
Hogy a terveimen változtat-e? Nemigen. Ha menni kellene esetleg az országból, akkor mennék. Megoldódna a kérdés, amit magamban már feltettem: menjek-e vagy maradjak. Szóval nem izgat különösebben a dolog.
A Téglásról elszármazott, szakácsként dolgozó István már tapasztalt negatívumokat a szavazás óta. Közvetlen változást még nem érezni, de mint fogalmaz, “van, akinek máris nagyobb lett a szája”.
Amikor Korfuról jöttünk vissza Angliába a British Airwais-zel, és csak mi nem voltunk a gépen angolok, eszük ágában sem volt kiszolgálni minket…
-meséli.
A hírek teli vannak olyan emberekkel, akik nyilvános helyen kötekednek bevándorlókkal és követelik, hogy takarodjanak vissza az országukba. Egyelőre semmit nem lehet arról tudni, hogy milyen hatással lesz ez a kilépés ránk.
István háromféle reakciót hallott eddig a helybeliektől a kilépéssel kapcsolatban
“Semmi közöd hozzá, hogy mire szavaztam”
“Sajnálom hogy kilépünk” (Nem győz bocsánatot kérni)
“A kilépés mellett szavaztam, de nem tudom hogy miért”
Igazából az angolok sem tudják megválaszolni hogy miért döntött a többség a kilépés mellett. Ugyanis nagyrészük idős, pont azok akiket a legtöbb bevándorló kiszolgálja.
A jövőbeni terveimen mindenféleképp változtatott ez az új és váratlan helyzet, de én már készültem rá. Vettem egy házat hitelre. Nem hinném hogy hazaküldenének, ha már fizetek egy házért, még ha nem is dolgoznék
– összegez a fiatal szakács.
A válaszokból úgy tűnik, a kint dolgozó fiatalok egyelőre nem aggódnak, és igazából még ők sem látják, mi lesz, ha a kilépés jogerőre emelkedik.
