A demokratikus intézményrendszerek és a közbizalom helyreállítása állt a középpontjában a Budapest Integrity Conference 2026 rendezvénynek, amelyet az Integritás Hatóság szervezett „Rebuilding the Rule of Law, Institutions and Public Trust” címmel. A konferencia egyik leginkább várt kerekasztal-beszélgetése a sajtó, a civilek és a hatóságok szinergiáira fókuszált: arra a sokszor láthatatlan, de nélkülözhetetlen munkára, amellyel a nyilvánosság szereplői az elmúlt években pótolták az intézményi ellenőrzés hiányosságait.
A Tompos Ádám (Magyar Hang) által moderált panelben Biró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke, Magyari Péter (Kossuth Rádió), Brückner Gergely (Telex) és Tímár Áron (DE! Akcióközösség) elemezte azt a kérdést, hogy miként válhat a negyedik és az ötödik hatalmi ág kooperációja kézzelfogható antikorrupciós erővé.
Amikor a dokumentáció időtáll
A beszélgetés nyitó kérdésére válaszolva a résztvevők egyetértettek abban, hogy a nyilvánosság ereje megkérdőjelezhetetlen, még akkor is, ha a feltárt ügyekre nem érkezik azonnali hatósági válasz.
„Sokan kérdezték tőlem az elmúlt 16 évben, hogy van-e értelme megírni egy-egy korrupciós történetet, ha úgyis védettséget élvez az érintett. De olyan nincsen, hogy ne lenne visszatartó ereje; a cikk ott marad az interneten, és a történetek végül beérnek”
– hangsúlyozta Brückner Gergely, emlékeztetve arra, hogy a makacs, adatvezérelt tényfeltárások hosszú távon formálják a közgondolkodást.
Magyari Péter egy középkori szerzetes metaforájával világított rá az oknyomozó újságírók szerepére: a jegyzőkönyveket akkor is le kell írni, ha a politikai pillanat csak később érik meg a rendszerszintű változásra. A tudás felhalmozása azonban elengedhetetlen alapja a későbbi társadalmi és politikai fordulatoknak.
A hatóság dilemmája
Biró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke kifejtette, hogy egy antikorrupciós hatóság számára kényes egyensúlyt kell teremteni a csendes, professzionális vizsgálatok és a nyilvánosság erejének bevonása között.
-
„A hatóság mintája a nemzetközi gyakorlat, de egy gyenge vagy korlátozott eszközökkel felszerelt szervezetnek muszáj a nyilvánosság erejére támaszkodnia” – mutatott rá az elnök.
Kiemelte, hogy a sajtó és a civil szervezetek által feltárt adatok, információk hatalmas segítséget jelentenek: nincs az a hatóság, amely saját erőforrásból pótolni tudná azt a társadalmi figyelmet és bejelentési aktivitást, amit az oknyomozó újságírás és a civil hálózatok biztosítanak. A híres lomkoronasétány esete is azt bizonyította, hogy a nyilvánosság által felnagyított ügyek hogyan válhatnak komplex hatósági vizsgálatok alapjává.
A civil társadalom mint az „ötödik hatalmi ág”
Tímár Áron a civil szféra szerepét hangsúlyozva kiemelte: a társadalomnak le kell vetkőznie a „tanult tehetetlenséget”. A Szavazatáró című dokumentumfilmet is megjárt alkotó szerint az elmúlt időszak azt mutatta meg, hogy a civil szereplők és az újságírók hálózata képes áttörni az apátiát.
-
„A beton most köt, egy új rend alakul ki, és a precedensek évtizedekre eldöntik az irányt. A társadalomnak meg kell tanulnia, hogy a változás rajtunk múlik” – fogalmazott Szimár Áron, rámutatva arra, hogy a digitális korban a helyi tudás azonnal globális rezonanciát kaphat, ami radikálisan megnöveli a civilek hatókörét.
Újrakezdés vagy visszatérés a normalitásba?
A beszélgetés zárásaként a résztvevők arra a kérdésre keresték a választ, hogy a sajtó és a hatóságok közötti korábbi, természetesnek vett munkakapcsolat (amikor egy rendőrségi szóvivő vagy állami szerv érdemben válaszolt a megkeresésekre) visszahozható-e.
A konszenzus az volt, hogy a felek ugyanannak a hegynek a két oldalát másszák: a független újságírás adatai és a civil aktivitás olyan szupererőt jelent, amely – ha az intézményi integritással találkozik – valódi garanciát nyújthat a jogállamiság és a közbizalom helyreállítására.
