A szerdán nyilvánosságra hozott mágnesszalagok egyikén Felföldi József neve is szerepel. A debreceni édességgyáros a HVG-nek azt mondta, az egyik fia hívta fel a figyelmét arra, hogy megtalálható a hálózati személyek nyilvántartásában.
“Én egy 120. rangú hal voltam a tengerben, semmiféle kémkedést nem végeztem” – fogalmazott. Arra emlékszik, hogy megpróbálták beszervezni, és be is hívták elbeszélgetni, de azt már nem tudta felidézni, mikor történt mindez.
Felföldi úgy véli, kereskedelmi tevékenysége miatt különleges megfigyelés alatt állhatott. Elmondása szerint már fiatalon üzletelt, a kommunizmus idején külföldön is volt cége, és a Magyarországon állomásozó szovjetekkel is kereskedett: hetente vásárolt tőlük kaviárt, amelyet később Bécsben értékesített.
Állítása szerint tucatnyi alkalommal tartottak nála házkutatást, mert nemet mondott a beszervezési kísérletre.
Az ügynökakták megnyitásával nem ért egyet. “Kormányozni és összefogni kellene ezt az országot, nem a múltat csűrni-csavarni” – mondta a lapnak. Szerinte a politikának békén kellene hagynia az embereket, és inkább az ellopott százmilliárdok visszaszerzésével kellene foglalkoznia.
Úgy látja, a közel 180 ezres ügynöknyilvántartás nyilvánosságra hozatala csak egymás megbélyegzéséhez vezethet.
“Ennek már nagyon régen meg kellett volna történnie”
Felföldi József a reggel hat órára időzített posztjában azt írta, az iratok nyilvánosságra hozatalának már régen meg kellett volna történnie, mert a bizalomhoz és a társadalmi megbékéléshez elengedhetetlen a múlt feltárása.
Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az akták megnyitása nem válhat társadalmi bosszúhadjárattá, és nem szabad néhány adat alapján pellengérre állítani az egykori állambiztonsággal kapcsolatba került embereket. Szerinte egy diktatúrában nem mindenkinek volt valódi választása, és egyetlen karton önmagában nem mutatja meg egy ember teljes történetét.
Felföldi ugyanakkor hangsúlyozta: az áldozatoknak joguk van megtudni, kik figyelték meg őket, és kik jelentettek róluk. Úgy véli, az akták megnyitása nem bosszú, hanem igazságtétel, amelynek társadalmi tanulságokkal is kell járnia.
Azt is kiemelte, hogy a múlt feltárását nem szabad politikai fegyverként használni, és a neveket sem pártérdekek szerint kell kezelni. Szerinte a következő generációknak már olyan országban kellene felnőniük, ahol nem a hallgatás, hanem a múlt ismerete az örökség. A megbékéléshez ugyanis nem felejtésre, hanem igazságra, őszinteségre és bátorságra van szükség.
Interjúink:
“A Fideszben csalódtam, de Papp László mellett kitartok.” Interjú Felföldi Józseffel
Ki valójában Felföldi József? Interjú Debrecen egyik legismertebb milliárdosával
