Nem túlzás kijelenteni: katasztrófális sötétség uralkodik a társadalom egy részének a fejében, és a helyzet évről évre csak romlik. Az első igazi mélypontot talán a pandémia hozta el: a “Bill Gates mikrocsipet ültet a vakcinába” típusú őrületektől a “férgek nyüzsögnek a maszkban” konteókon át a “WHO-diktatúráig” – kösz, Mi Hazánk… – volt itt minden, mint a búcsúban. Voltaképpen bármi, amin csámcsoghattak azok a laikusok, akik a világ komplex problémáira a legegyszerűbb, csontig rágott válaszokat várják. A “laikus” jelző itt legalább akkora eufémizmus, mint amekkora aszály sújtja most Európát – nem akartam ugyanis (geográfus végzettséggel a birtokomban szerintem teljes joggal) már a cikk elején durvábban kiosztani a konteók lelkes hívőit.
Napjainkaban – túlélve a “HAARP okozza a sarki fényt“ című okosságot – a legparázsabb, sajnos már lassan tényleg késhegyre menő vita a jégkármérséklő (JÉGER) rendszer körül zajlik. Friss fejlemény, hogy a kormány – meghajolva a konteóhívők akarata előtt – egészen érthetetlen módon, mindenféle szakmaiságot nélkülözve engedett a nyomásnak, és ahol a gazdák megszavazták, ott szüneteltetik a JÉGER működtetését.
Mi lesz a következő? Ingyen sör? Örök élet?
Politikailag persze érthető, hogy nem akarnak szavazókat veszíteni (milliókra rúghat hazánkban azok száma, akik szentül hiszik, hogy a jégkármérséklő rendszer miatt nincs csapadék). Pedig ez képtelenség – akkor is, ha a laikusok egymást hergelve hirdetik a közösségi médiában. Mert szakembertől – mily véletlen – egyetlen ilyen állítást sem látni.
Hogyan áll a küzdelem a konteósokkal szemben? Hát, nem jól…
Az Agrárszektor podcastjában Csonka Tamás, a HungaroMet Nonprofit Zrt. Veszélyjelző Osztályának vezetője és Pintér András, a Szkeptikus Társaság elnöke is igyekezett eloszlati a kételyeket – a kommenteket böngészve, mérsékelt sikerrel.
Azért dióhéjban összefoglaljuk az elhangzott érveket:
A JÉGER nem okoz aszályt: a talajgenerátorok által kibocsátott ezüst-jodid nem oszlatja fel a felhőket, és nem “szívja el” az esőt. Egyetlen célja a jégszemek méretének csökkentése (hogy apróbb szemű jég vagy eső essen belőle).
A felhők sem élnek örökké: a HungaroMet szakembere elmondta, hogy a zivatarok szétesését nem a generátorok okozzák, hanem a talajnedvesség hiánya (nincs feláramlást tápláló pára) és a szélnyírás – pontosan azok a meteorológiai tényezők, amikről fentebb is szó volt.
Chemtrail és HAARP: tételesen átvették, miért fizikailag képtelenség az, amit a közösségi médiában (mint a Rácz János-féle posztokban) állítanak a légkör szándékos kiszárításáról vagy “sugárzásos” eltereléséről.
Pszichológiai háttér: Pintér András elmagyarázta, hogy a gazdák és az átlagemberek miért hajlamosak a súlyos aszályok idején bűnbakot keresni (a természet kiszámíthatatlansága helyett könnyebb egy látható, emberi tényezőt, pl. a generátorok füstjét hibáztatni).
Bevethetnek azonban bármit a téma szakértői, a konteók iránt fogékony réteg előbb fog hinni egy kamionsofőrnek, mint egy tudósnak, mondván: a tudomány nem tévedhetetlen. Valóban nem az, de még mindig azok álláspontja a leginkább mérvadó, akik évek, évtizedek óta kutatják azt a területet, amelyhez lassan kilencmillió magyar ért – szerintük – mindenkinél jobban.
Szakmai alapot nélkülöző közösségi médiás okfejtések a JÉGER témakörében:
Mi játszódik le a fejekben? Megkérdeztük a szakembert
Kérdéseinkre dr. Kenyeres Attila, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Andragógiai és Közművelődési Tanszékének adjunktusa válaszolt. Beszélgetőpartnerünk– aki egykoron Debrecenben újságíróként dolgozott – régóta küzd az álhírek térhódítása ellen, keserű tapasztalatait pedig most a Debreceni Nappal is megosztotta.
Nem értik, mi történik – egyszerű választ akarnak
A szakember szerint a jégkármérséklőhöz hasonló összeesküvés-elméletek mindig is részét képezték az emberi kommunikációnak. Közös pont, hogy mindig valamilyen váratlan és/vagy szokatlan esemény, válság idején jelennek meg. Amikor valami olyan történik, ami sokakat érint és/vagy megrémiszt. Háborúk, balesetek, természeti katasztrófák, gazdasági válságok stb. idején. Az emberek nem értik, hogy mi történik velük/körülöttük. és keresik a könnyen befogadható válaszokat.
Mert a valódi válaszok sokszor nagyon bonyolultak, rendkívül összetettek és soktényezősök. Az emberek többsége ezeket nem érti, esetleg nincs meg a kellő háttérismerete, vagy nem is akar kognitív erőfeszítést beletenni a megértésbe. Ilyenkor kapnak szárnyra az összeesküvés-elméletek, amelyek egyszerű, csábító, könnyen befogadható és logikus választ adnak ezekre a bonyolult kérdésekre. Megadják annak a megnyugtató illúzióját, hogy mi tudjuk a választ, megvan az ok.
Az egyetemi oktató szerint így lehetett az, hogy a két világháború közti gazdasági bajokat bizonyos körök a zsidókra fogták. Az összeesküvés-elméletek visszatérő jegye, hogy a legtöbb dolog mögött valakik ármánykodását sejtik. Valakinek, vagy valaminek mindig lennie kell a háttérben.
Az időjárás sem kivétel
Kenyeres Attila felidézte, a kis jégkorszak idején a katasztrofális esőzéseket, heves zivatarokat, vagy épp a szárazságot ugyancsak nem tudták megmagyarázni az emberek, nem értették, mi történik velük. Körbenéztek, és rábukkantak a társadalmi normáktól eltérő módon élő, egyedülálló nőkre, asszonyokra. Ők lettek a boszorkányok, az ő mesterkedésük okozta a rossz időt. Kínvallatás során pedig sokszor “beismerték” a szerencsétlenek, hogy persze, ők voltak.
Manapság a klímaváltozás kapcsán (is) szélsebesen terjednek az összeesküvés-elméletek. Az emberiség az ipari forradalom óta, kb. 250-300 év alatt füstölt el akkora mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot, amely több tízmilló év alatt került a földbe. Ennek a várhatóan katasztrofális következményeire (globális felmelegedés) már az 1970-es és 1980-as években is figyelmeztettek megbízható, tudományos nemzetközi kutatások. És persze nagy olajipari cégek belső anyagai. Különböző természetes események (pl. a Pinatubo vulkán 1991-es kitörése) ezt a felmelegedést lassították, átmenetileg megtörték, de a folyamat már egyre gyorsabban zajlik – mutatott rá a szakember.
Ugyancsak megbízható tudományos kutatások léteznek arra, hogy Európa – azon belül különösen a Kárpát-medence – a világátlagnál gyorsabban melegszik, és a kiszáradásától is tartani lehet. A felmelegedés ugyanis megváltoztatja az izlandi ciklonok áramlási rendszerét, azok főleg a nyári időszakban egyre inkább északabbra tolódnak, elkerülve a Kárpát-medencét. A globális felmelegedés miatt megváltozó légköri áramlások és a futóáramlások (jet stream) eltolódása miatt pedig ritkábban jut el a Földközi-tenger fölé az a hideg levegő, amely a mediterrán ciklonok kialakulását beindíthatná. Holott az izlandi és a mediterrán ciklonok adják a hazai csapadékképződés akár 70 százalékát.
A maradék kb. 30 százalék pedig helyi keletkezéssel jön(ne) létre, amelyet akadályoz a talaj kiszáradása, ami nagyrészt a vízgazdálkodás eredménye (pl. folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, a víz minél gyorsabb kivezetése az országból stb.).
A rendkívüli aszály kialakulásának tudományos magyarázata azonban rendkívül bonyolult, az átlagember számára nehezen érthető, így kell ismét egy egyszerű, kézzelfogható dolog, amire rá lehet mutatni. Ez a bűnbak lett az utóbbi években a jégkármérséklő rendszer. Mint minden összeesküvés-elméletnek, ennek is van valóságmagja: az eszköz helyi szinten valóban beavatkozik az időjárásba azzal, hogy csökkenti a zivatarfelhőkben képződő jég méretét. De az aszályt nem ez okozza. Érdekes is lenne, ha mondjuk a kabai jégkármérséklő ki- és bekapcsolgatásával lehetne szabályozni az esőt hozó, bonyolult légköri folyamatokat – például a Genovai-öbölben képződő ciklonok keletkezését.
Nem csak aszályos időszakban használják a JÉGER-t
A helyzet abszurditását Kenyeres Attila szerint jól jelzi, hogy a jégkármentesítő csak az aszályos években merül fel bűnbakként. Amikor csapadékos a nyár (mert épp olyanok az áramlások a Kárpát-medence felett), elcsitulnak a leállítást követelő hangok, holott a rendszer akkor is ugyanúgy működik. A leegyszerűsítő magyarázatot kínáló összeesküvés-elméletek mindig a válsághelyzetekben lángolnak fel.
A közösségi média pedig új szintre emelte ezek terjedését. A történelem során még soha nem volt lehetőség ennyi téves információt ilyen gyorsan és ekkora tömegekhez eljuttatni. Az a “Névtelen Józsi”, aki eddig csak a baráti vagy családi körében terjeszthette a teóriáit, ma óriási nyilvánosságot kap: profilja van, és ha jól kommunikál, tömegekhez juttathatja el a hülyeségeit. Lefotózza az égen látható kondenzcsíkot (amelynek láthatósága bonyolult légkörfizikai folyamatok függvénye), rámutat, hogy “ez a chemtrail, itt a bizonyíték, hogy mérgeznek/szórnak minket, vagy épp csinálják az aszályt”. Egyszerű, saját szemmel is látható, tehát ott a hamis “bizonyíték”.
Hogyan gyújthatnánk fényt a fejekben?
Az emberi természet nem változott, a technológia viszont igen: ma már lehetővé teszi a jól hangzó, csábító ostobaságok szélsebes terjedését. Rövid távú megoldást Kenyeres Attila szerint az jelenthetne, ha a tudósok és kutatók hatékonyabb tudománykommunikációt folytatnának, és közérthető, könnyen fogyasztható módon mutatnák be a bizonyítékokon alapuló, ellenőrzött információkat.
Sajnos önmagában ez sem csodaszer, hiszen a közösségi média – főleg a Covid-járvány óta – a tudománytagadás melegágyává vált. A tudósokat sokan már a “nagy összeesküvés” részének tekintik: ha valamit magyaráznak, az számukra eleve gyanús, mondván, őket is a gonosz háttérhatalom pénzeli. Ugyancsak gyanút kelt bennük az is, hogy a tudomány időnként korrigálja önmagát. Az új kutatási eredmények átírhatják a régieket, ha azokat megfelelően bizonyítják. Az összeesküvés-elméletekben ezzel szemben nincs tévedés: ott minden őket igazolja, minden egy irányba mutat, és mindig biztos, egyszerű válaszokat ad.
Médiatudatosságra kell nevelni a fiatalokat
A hosszú távú megoldást a szakember szerint az oktatási rendszer átalakítása jelenti: már fiatal kortól erősíteni kell az iskolákban a természettudományos képzést, a kritikai gondolkodást és a médiatudatosságot. Nem elvont képleteket kell magoltatni, hanem a gyakorlati életből, a való világból vett problémákat kell bemutatni a diákoknak.
E tudás birtokában a fiatalok maguk is képesek lesznek leleplezni a közösségi médiában terjedő csábító, de hazug teóriákat. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne olyan órák bevezetése is, amelyek kifejezetten a tudomány működését és lényegét mutatják be.
– Szilágyi Szabolcs –
