Június 1-jén este a debreceni Bakelit Music Caféban négy keresztény felekezet képviselője foglalta el a pódiumot, hogy a túlvilág legsötétebb és leginkább félreértett realitása, a pokol kapcsán ismertessék álláspontjukat. A Szólj be a papnak! című rendezvénysorozat legutóbbi eseményén szervezők nem árultak zsákbamacskát: aki vette a bátorságot, és kendőzetlenül feltette a kérdését, azt a pultnál egy pohár sör várta, a lelkészeknek és papoknak pedig – a műfaj szabályai szerint – kötelező volt állniuk a sarat a legkeményebb beszólásokkal szemben is.
A kinti nyári zápor ellenére szép számmal összegyűlt közönséget a moderátor azzal köszöntötte, hogy ma este bizony még a kénköves esőnél is komolyabb témákról lesz szó. Külön szeretettel üdvözölték ifj. Papp András görögkatolikus papot, akinek ez volt a legelső ilyen jellegű “kocsmateológiai” szereplése, így a közönséget külön biztatták: vezessék be őt a műfajba néhány provokatív kérdéssel. Mellette Bertha Zoltán református lelkész, Asztalos Richárd evangélikus lelkész és Sipos Barnabás ortodox pap foglalt helyet, így a teljes keresztény paletta képviseltette magát a dispután.
Miért lett a kárhozatból popkultúra?
A beszélgetés első blokkja a pokol modern, közkeletű megítélését járta körül. A moderátor felvetette, hogy miközben az egyházak mintha háttérbe szorítanák a témát a templom falain belül, a profán világ valósággal keblére ölelte a sötétség fejedelmét. Példaként a debreceni autófesztivált hozta fel, ahol a Devil Tuning nevű formáció hatalmas sátrakkal, ördögös promóciós termékekkel aratott osztatlan sikert, de a slágerlistákról is mindenkinek beugrik a Tankcsapda klasszikus sora: “Félre a pokolban, az ördögökkel bulizunk tovább.” Hogyan vált egy ennyire félelmetes, bibliai realitás egy laza, hedonista játékká, ahol a pokol lényegében az a hely, ahol azt csinálhatod, amit a földön is szerettél?
Ifj. Papp András egy mélyebb, kultúrtörténeti perspektívából közelítette meg a kérdést. Rámutatott, hogy az évszázadok során drasztikus fókuszeltolódás történt a társadalmi tabukban:
“A középkorban és az azt követő időszakban a halál, az elmúlás és az emberi élet végének kérdése a mindennapok része volt. Benne volt a kultúrában, az emberek tudták, hogy az élet véges, és számoltak a tetteik súlyával. Ezzel szemben például a testiség a viktoriánus korban teljes tabu volt. Mára ez a helyzet a visszájára fordult: a testiség és a fogyasztás teljesen szabaddá vált, míg a betegséget, az öregedést és a halált sikeresen kitoltuk a látóterünkből, tabusítottuk. Mivel az élet végével nem akarunk szembesülni, a bűn és a túlvilág kérdése is eljelentéktelenedett, és átadta a helyét egy olyan hedonista felfogásnak, amely szerint az élet egyetlen célja, hogy jól érezzük magunkat.”
Papp András szerint az egyház igenis próbál válaszolni erre, de a modern ember füle sokszor zárva van ezekre a nehéz témákra.
Asztalos Richárd evangélikus lelkész szerint a popkulturális viccelődés mögött valójában egy nagyon is emberi reflex áll: a félelem megszelídítése.
“A mesékben az ördög számtalanszor előkerül, de szinte mindig pórul jár. A kisgyerek is így találkozik vele először, és nehéz eldönteni, mennyire kellene a fejükbe verni, hogy ez valójában mennyire szörnyű és félelmetes realitás. De az, ami ma van – amikor milliók isszák a poklot (utalva az energiaitalokra és márkákra), amire ráadásul orvosilag, tudományosan is rá van írva, hogy káros vagy akár halálos is lehet –, az már túlmutat a meséken. Menő dologgá vált a veszély fogyasztása. Keresztényként viszont nekünk nem félnünk kell a pokoltól, hiszen mi megváltottak vagyunk, győztes pozícióból nézzük a küzdelmet, de látjuk azokat, akiknek a lelki üdvéért még harcol a gonosz.”
Sipos Barnabás ortodox pap egyetértett az előtte szólókkal, de kiemelte, hogy a felszíni lazaság ellenére a kollektív tudatalattiban ott van a szorongás. Elmesélt egy történetet a közelmúltból: amikor Ferenc pápa Magyarországon járt, az Andrássy úton egy gyönyörűen felújított villa bejáratánál lévő hatalmas, monumentális ördögfejet a látogatás idejére letakarták. “Hiába folyik a csapból is az, hogy a pokol csak vicc és nem kell komolyan venni, az ember mégis érzi legbelül, hogy ez nem játék. A pokolról nem tudunk ösztönösen megállapítani dolgokat, ahhoz szükség van az egyház tiszta és egyenes útmutatására.”
Hol van Isten a pokolban?
A beszélgetés második felében a moderátor egy komoly teológiai paradoxonnak ment neki. A köztudatban a pokol “Isten jelenlétének teljes hiánya”. Ezzel szemben a Szentírás – például a Jelenések könyve – arról beszél, hogy a kárhozottak gyötlődése “a szent angyalok és a Bárány előtt” zajlik. A 139. zsoltár is megerősíti: “Ha a holtak hazájában vetek ágyat, te ott is jelen vagy.” Ha Isten elől nem lehet elmenekülni, akkor hogyan értelmezhető az Ő jelenléte a pokolban? Milyen Isten- és Jézus-kép rajzolódik ki a büntetés során?
Sipos Barnabás szerint ha komolyan vesszük a szentírási szövegeket, el kell fogadnunk, hogy Isten mindenütt jelen van, de a sátáni hatalmaknak is van mozgástere ebben a világban, amiben az ember a mulasztásaival, gondatlanságával partner tud lenni. A pokol és a menny közötti különbséget egy zseniális történettel világította meg, amelyet Anthony de Mellónak tulajdonítanak:
“Az ember elmegy a pokolba, és azt látja, hogy a kárhozottak hatalmas, rotyogó üstök körül ülnek, amikben fenséges ragu fő. Az emberek kezében viszont olyan elképesztően hosszú kanalak vannak, hogy a saját szájukba képtelenek bejuttatni a falatot, így éheznek és gyötrődnek. Ezután megmutatják neki a mennyországot is. Meglepetésére ugyanazokat a hatalmas üstöket, ugyanazt a ragut és pontosan ugyanolyan hosszú kanalakat látja. A különbség mindössze annyi, hogy a mennyországban az emberek nem magukat akarják etetni, hanem a hosszú kanállal a szemben ülő felebarátjukat táplálják. Talán ennyi a lényegi különbség a két állapot között.”
Bertha Zoltán református lelkész a bibliai fogalmak pontos tisztázására hívta fel a figyelmet, mivel a magyar fordítások sokszor elmossák a határokat. Kiemelte, hogy az Ószövetségben szereplő Seol vagy az Újszövetségben Lázár és a gazdag ember példázatánál említett Hádész még nem a végső, örök pokol állapota, hanem a halottak birodalma, egyfajta köztes várakozás a feltámadásra és a végső ítéletre.
“A Jelenések könyvében szereplő örök tűz már a végállapot. Az, hogy ez Isten előtt zajlik, azt jelenti, hogy semmi sem függetlenítheti magát az Ő szuverén hatalmától. Nincs két egyenrangú erő, a gonosz nem egyenrangú Istennel. Minden az Ő uralma alatt áll. De az, hogy ők Isten hatalma alatt vannak, nem jelenti azt, hogy részesülnek az Ő szeretetéből. Isten számára ők elérhetőek, de számukra Isten már nem megélhető.”
Ifj. Papp András a húsvéti készületéből vett példával világította meg az emberi döntés szabadságát. Az Attila téri székesegyház szentélyében az apostolok között Júdás is fel van festve, méghozzá egy drámai pillanatban: kihajol a képből a pénzeszacskójával, és maga mögött hagyja a glóriáját.
“Júdás ott volt az utolsó vacsorán. Meg volt hívva. Krisztus pontosan tudta, mi forog a fejében, mégis megadta neki a legfontosabb ajándékot: a döntés szabadságát. Nem vonta meg tőle az Eucharisztiát, esélyt adott neki az utolsó pillanatig, hogy másképp döntsön. A Katolikus Egyház katekizmusa pontosan így fogalmaz: a pokol nem más, mint az ember teljes, önkéntes önkizárása Isten szeretetéből. Nem Isten egy bosszúálló kényúr, aki taszigálja befelé az embereket, hanem az ember dönt úgy, hogy elvágja magát ettől a szeretetkapcsolattól. Sőt, az ördög sem a pokol ‘nagyfőnöke’ vagy igazgatója, ahogy a filmekben látjuk; ő maga is egy bukott angyal, aki ugyanúgy a kárhozat elszenvedője, nem pedig a parancsnoka.”
Papp András Hans Urs von Balthasar svájci teológust idézve zárta gondolatát, ami az est egyik legfontosabb vezérmatrája lett: “Az egyháznak nem azon kell spekulálnia, hogy pontosan kik vannak a pokolban, hanem azért kell imádkoznia és reménykednie, hogy végül egyikünk se kerüljön oda. Hogy a pokol üres maradjon.”
Na és mi a helyzet a purgatóriummal?
Az első bátor kérdező – aki azonnal meg is kapta a pultnál beváltható sörkuponját – egyenesen a két végpont közötti területről érdeklődött: Hogyan működik a purgatórium, a tisztítótűz? Van-e kiskapu vagy átjárás?
A kérdés azonnal felszínre hozta a jelen lévő teológusok közötti legkomolyabb dogmatikai különbségeket, igazi ökumenikus vitává alakítva az estet.
+---------------------------------------------------------------------------------------------------------+
| A FELEKEZETEK ÁLLÁSPONTJA A PURGATÓRIUMRÓL |
+------------------------------------+--------------------------------------------------------------------+
| Felekezet | Teológiai álláspont |
+------------------------------------+--------------------------------------------------------------------+
| Római / Görögkatolikus | Létező, nem fizikai hely, hanem egy tisztulási ÁLLAPOT. |
| | Krisztus tekintetével való szembesülés, ahol a lélek |
| | megszabadul a bűnök földi maradványaitól. |
+------------------------------------+--------------------------------------------------------------------+
| Ortodox | Hasonló a katolikushoz, de nem nevezik tisztítótűznek. |
| | Köztes állapotként (Ábrahám kebele) élik meg a végső ítéletig; |
| | az élők imádságai segíthetik az elhunytakat. |
+------------------------------------+--------------------------------------------------------------------+
| Protestáns (Evangélikus/Református)| Teljesen ELUTASÍTJÁK. Nincs szentírási alapja. Az ember sorsa |
| | a halál pillanatában eldől (kétútas teológia: hit által üdvösség |
| | vagy kárhozat). |
+------------------------------------+--------------------------------------------------------------------+
ifj. Papp András (görögkatolikus): Karl Rahner jezsuita teológust idézve elmondta, hogy a tisztítótűz valójában a feltámadt Krisztus ikonjával, az Ő pántokrátor tekintetével való találkozás. “Ha valaki a jó szolgálatában élte az életét, annak Krisztus tekintete a legkedvesebb, legmelegebb ölelés. De akinek vaj van a füle mögött, akiben még ott vannak a rendezetlen bűnök, annak ez a mindent átható, szerető tekintet égető tűzként hat. Ez nem egy fizikai cella, ahol le kell ülni a büntetést, hanem a szándék és a lélek megtisztulása.” Elismerte, hogy görögkatolikusként a keleti és a nyugati gondolkodás határán állnak: a római katolikus jogiasabb, időtartamra és búcsúkra épülő tisztítótűz-felfogása helyett ők is inkább állapotként tekintenek rá.
Sipos Barnabás (ortodox): Megerősítette, hogy az ortodox teológia nem használja a tisztítótűz kifejezést, de a köztes állapot realitását elismeri, amit a liturgia és a himnuszköltészet is gazdagon tanúsít. Utalt a Nikodémus-féle apokrif evangéliumra, amely Jézus nagyszombati pokolszállásáról szól, ahol Krisztus széttörte az alvilág kapuit és kiszabadította az ott sínylődő szenteket. “Az ortodoxok ezért imádkoznak rendületlenül az elhunytakért. Isten előtt nincs különbség élő és halott között. Ha a földön maradtak szeretettel imádkoznak az eltávozottért, az képes segíteni a léleknek ebben a várakozási, tisztulási fázisban.”
Asztalos Richárd (evangélikus) és Bertha Zoltán (református): A protestáns oldal képviselői itt határozott és tiszta nemet mondtak. Asztalos Richárd egy humoros családi történettel indított: gyerekkorában az állami vállalatoknál még nagy divat volt a névnapozás, és az apja egy ilyen András- vagy László-nap után nem került elő aznap, csak másnap reggel. Amikor az anyja megkérdezte, merre járt, az apa csak annyit mondott: “erre-arra, itt is, ott is”.
“A purgatóriumról szóló tanítás nekem pont ilyen: az ember nem tudja pontosan, mi van a halál után, hát kitölti a rést valami mással, egy ‘itt is, ott is’ hellyel. Ki kell mondanunk: a tisztítótűznek semmilyen szentírási alapja nincs. A protestantizmus ezzel nem tud mit kezdeni. Tartsuk meg azt a tiszta kettősséget, amit Jézus tanított: nincs harmadik út. Bár Péter levele említést tesz arról, hogy Jézus elment a tömlöcben lévő lelkekhez prédikálni, ez a teológiailag nehezen megfogható rész nem ad alapot egy egész harmadik túlvilági birodalom felépítésére.”
Bertha Zoltán hozzátette: protestánsként a halál állapota egy befejezetlen, “köztes” állapot abból a szempontból, hogy a lélek még nem kapta meg a végső, megdicsőült feltámadási testét, de a döntés és az üdvösség kérdése a halál pillanatában végérvényesen eldől, azon utólagos tisztítótűzzel javítani nem lehet.
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:
