Hosszú bejegyzésben osztotta meg a Pride-dal kapcsolatos gondolatait Hodász András, aki bejelentette: az idei évben a korábbiaknál is aktívabban kíván foglalkozni az LMBTQ-közösséget érintő kérdésekkel.
A melegségét három éve nyilvánosan felvállaló volt katolikus pap szerint sokan még ma sem értik, miért kerül ennyiszer napirendre a téma, ő maga azonban az elmúlt évek során szerzett tapasztalatai alapján arra jutott, hogy a hallgatás nem jelent megoldást.
Hodász azt írta, korábban ő sem értette, miért van szükség arra, hogy ilyen sok szó essen a melegek helyzetéről, azóta azonban számos ember történetét ismerte meg. Mint fogalmazott, nap mint nap keresik meg olyan emberek, akik szeretnék megosztani vele saját tapasztalataikat, és ezek a beszámolók rendre ugyanazokra a problémákra világítanak rá.
A bejegyzés szerint fiatalok és idősek egyaránt szembesülnek előítéletekkel és elutasítással a mindennapokban. Sokan saját családjukban nem találnak elfogadásra, másokat a munkahelyükön vagy közösségeikben érnek hátrányok, de olyanok is vannak, akik egyházi környezetben tapasztalnak meg nem értettséget vagy kirekesztést. Hodász szerint számos embernek kell megküzdenie a gyűlölettel, a szorongással és a félelemmel pusztán azért, mert meleg.
Úgy véli, ezekben a helyzetekben nem lehet tétlenül szemlélni a folyamatokat. Külön kiemelte a fiatalok helyzetét, akik közül sokan attól tartanak, hogy iskolai közegükben zaklatás vagy megszégyenítés érheti őket. Emellett szerinte továbbra is gyakori, hogy egyes családok elutasítóan reagálnak, amikor valamelyik családtag felvállalja szexuális orientációját.
A volt pap szerint a nyilvános megszólalásokra azért is szükség van, mert a hallgatás gyakran a problémák konzerválásához vezet. Úgy fogalmazott, amíg emberek gyűlölködő kommenteket kapnak kizárólag azért, mert melegek, addig nem lehet azt mondani, hogy a kérdés már megoldódott, vagy nincs róla mit beszélni.
Hodász András bejegyzésében arra is kitért, hogy sokan évekig vagy akár évtizedekig próbálnak megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Előfordul, hogy valaki inkább titkolja identitását, vagy olyan életet alakít ki magának, amelyet valójában nem önazonosan él meg. Szerinte nem ritka, hogy emberek családot alapítanak, megházasodnak, gyermekeket nevelnek, majd később döbbennek rá arra, hogy hosszú éveken át nem a saját életüket élték.
A coming outoló Hodász atya néhány éve még a melegek “kigyógyításáról” értekezett
Álláspontja szerint ezért fontos olyan társadalmi légkör kialakítása, amelyben nyíltan és őszintén lehet beszélni ezekről a kérdésekről. Úgy véli, a tabusítás és a némaság csak tovább növeli a szenvedést, miközben az elfogadó párbeszéd segíthetne csökkenteni az előítéleteket és a félelmeket.
A témát vallási oldalról is megközelítette. Keresztényként úgy látja, hogy a hívőknek és az egyházaknak különösen fontos szerepük lehet az emberi méltóság védelmében. Ennek kapcsán idézte a Katolikus Egyház Katekizmusát, amely szerint a homoszexuális embereket tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni, valamint kerülni kell velük szemben az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját.
Hodász szerint ugyanakkor nem látja úgy, hogy ez az egyházi tanítás maradéktalanul megvalósult volna a gyakorlatban. Véleménye szerint ezen a téren még jelentős fejlődésre van szükség, ezért is tartja fontosnak, hogy a Pride hónap során többször megszólaljon a témában.
