Három induló pályázik a Magyar Országos Korcsolyázók Szövetsége (MOKSZ) élére, erről a május 22-i tisztújító közgyűlés dönt majd. A tét: marad-e a 2011 óta elnöklő Kósa Lajos, vagy kihívói, Telegdi Attila és Török Zoltán veszi át a szövetség irányítását.
Kósa Lajos elnöki ciklusát a magyar korcsolyasport legsikeresebb időszakához köti. Saját értékelésében az elmúlt 15 évet sikersorozatként írja le, kiemelve a 2018-as férfi rövidpályás gyorskorcsolya-váltó olimpiai aranyát és Liu Shaoang 2022-es egyéni győzelmét, amelyekhez saját szerepét is hozzárendeli, részben “diplomáciai támogatásként” értelmezve. Emellett a sportág fejlesztését szolgáló beruházásként említi a Nemzeti Korcsolyázó Központ tervét is.
Ami a kudarcokat illeti, Kósa Lajos a Liu fivérek Kínába távozását elkerülhetetlennek nevezte a kínai edzőváltás miatt, a vitatott orosz és koreai honosításokat pedig szakmailag teljesen megalapozottnak tartja.
A Sebestyén Júlia-féle gyermekbántalmazási ügyben visszautasítja a felelősséget, mivel állítása szerint a szövetség azonnal a rendőrséghez fordult, amint kiderült, hogy büntetőügyről van szó. Fő célja a 40 milliárd forint feletti Nemzeti Korcsolyázó Központ megépítése, és bízik benne, hogy a projektet Lázár János után a Tisza-kormány és Karácsony Gergely főpolgármester is támogatni fogja. Úgy véli, a szavazásnál a politikai beágyazottság helyett kizárólag a teljesítmény fog dönteni.
„Nem észszerű, hogy egy sikerszériát ne támogassanak a tagok, mert még fényesebbé lehet tenni a korcsolyasport fejezeteit, ezt a legjobb meggyőződéssel mondom”
mondta a Telexnek – Kósa Lajos.
“Kósa Lajos lebuzizta a fiamat” – felelősségre vonnák a volt fideszes képviselőt
A kihívók ezzel szemben kritikusabb képet festenek a szövetség működéséről. Telegdi Attila szerint az elmúlt 15 évben problémát jelentett az átláthatóság hiánya, a sportolók bevonásának korlátozottsága és a döntéshozatal centralizáltsága. Hangsúlyozza, hogy a sportolóknak nagyobb szerepet kell kapniuk, és intézményesíteni kell a párbeszédet, például sportolói bizottság létrehozásával. Emellett kritikát fogalmaz meg a felelősségi rendszer hiánya és több szakmai döntés – köztük honosítások – hosszú távú hatásai miatt.
Török Zoltán szintén változást sürget, de más hangsúllyal. Ő menedzserszemléletű, üzleti alapú működést tart szükségesnek, és azt állítja, hogy a szövetség jelenlegi struktúrája kifáradt. A sportág jövőjét szerinte új vezetési modell és stabilabb finanszírozási és szervezeti rendszer tudná biztosítani.
