Súlyos kudarcot vallott a roma nemzetiségi lista az április 12-i választáson. A kampány csúcsán még mintegy 47 000 fő szerepelt a regisztrációs listán, amelyből a mandátumszerzéshez körülbelül 26 000 érvényes szavazatra lett volna szükség. A végső eredmény azonban ettől jelentősen elmaradt: mindössze nagyjából 19 000 érvényes szavazat érkezett.
A részvételi és érvényességi adatok különösen alacsonyak voltak a nemzetiségi szavazás történetében. A 25 000 körüli tényleges szavazó közül több mint 5 700 szavazat érvénytelen lett, mintegy 420 választó pedig a szavazólapot el sem adta, hanem magával vitte. Ez azt jelenti, hogy a szavazók közel negyede nem érvényes voksot adott le a nemzetiségi listára.
A vereség következtében Aba-Horváth István – az Országos Roma Önkormányzat debreceni elnöke és a Roma Nemzetiségi Lista vezetője – nem jut be képviselőként a parlamentbe, csupán szószólói pozíciót tölthet majd be. Ez egyben azt is jelenti, hogy le kell mondania jelenlegi tisztségéről, és várhatóan átadja az Országos Roma Önkormányzat vezetését alelnökének, Dancs Mihálynak.
Aba-Horváth István a Partizánnak adott debeceni interjújában nem titkolta csalódottságát:
„A 19 000 szavazat önmagában nem rossz eredmény a rendszerváltás utáni roma politikai részvételhez képest, de nem sikerült elérni azt a küszöböt, amely a parlamenti képviselethez kellett volna.”
Szerinte a kampány egyik fő problémája az volt, hogy nem sikerült megfelelően eljuttatni a közösséghez a részvétel jelentőségét.
Vádak, visszaélések és szervezési problémák
A beszélgetés során a politikus több alkalommal is utalt arra, hogy a kampány során akadályozásokat tapasztalt. Állítása szerint előfordult, hogy regisztrációs íveket „eltépték vagy elvették”, illetve olyan esetek is, amikor a szavazás napján nem adták ki a nemzetiségi szavazólapot.
Ugyanakkor saját szervezeti hiányosságokat is elismert:
„A mi munkánk sem volt elég profi. 25 000 szavazóból 5 000 érvénytelen szavazat egyszerűen nem magyarázható.”
A politikus szerint nem zárható ki, hogy sok választó nem volt tisztában azzal, pontosan mire iratkozott fel a nemzetiségi listán, illetve voltak olyanok is, akik utólag meggondolták magukat, és szándékosan nem adtak le érvényes szavazatot.
Felmerült az is, hogy egyes helyeken csomagosztásokhoz vagy szociális programokhoz adatfelvétel kapcsolódhatott, ami gyanút ébresztett a közvéleményben. Aba Horváth István azonban ezeket határozottan visszautasította, és kijelentette, hogy semmilyen formában nem történt szavazatvásárlás vagy befolyásolás.
Feszültségek a roma politikai térben
Az interjú egyik visszatérő témája a roma közösségen belüli politikai szervezettség és annak problémái voltak. A politikus szerint a nemzetiségi önkormányzati rendszer reformra szorul, mert jelenlegi formájában nem képes hatékony érdekképviseletet biztosítani.
Kritikát fogalmazott meg a rendszer működésével kapcsolatban is:
„A roma önkormányzatok sokszor nem valódi érdekképviseletként működnek, hanem formális struktúraként, amelynek eszközei és forrásai rendkívül korlátozottak.”
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy hosszú távú célja egy olyan rendszer, ahol a helyi roma közösségek saját maguk által választott, valóban legitim vezetőkön keresztül tudják képviselni érdekeiket.
A Fidesz nem szólt bele a munkánkba
A beszélgetésben szóba került a Fideszhez fűződő viszonya is. Aba-Horváth István elmondása szerint a kampányt nem pártirányítás alapján szervezték, hanem saját döntésük volt a nemzetiségi lista indítása.
„A Fidesz nem szólt bele a munkánkba. Szervezzétek magatokat – ezt a választ kaptuk.”
Ugyanakkor elismerte, hogy a roma politikai térben több szereplő is pártpolitikai kapcsolatok mentén működik, és ez gyakran átfedéseket eredményez.
A választási eredményt komoly üzenetként értelmezte:
„Ez egy ítélet, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Valamit jobban csináltak mások, mint mi.”
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem tekinti végzetesnek a helyzetet, és a jövőben is kész folytatni a közösségi munkát, akár új politikai környezetben is.
Aba-Horváth István szerint a roma közélet hosszú távú célja nem pusztán a politikai mandátumok megszerzése, hanem egy olyan helyi struktúra kialakítása, ahol a közösségek saját ügyeiket helyben, hatékonyan tudják intézni.
„A cél az, hogy minden településen olyan roma vezetők legyenek, akik valóban a közösség érdekeit képviselik, nem pedig külső politikai érdekeket.”
