Reagált Török Gábor politológus a Magyar Nemzetben róla megjelent cikkre. Facebook-oldalán azt írta: a kormányközeli lap másfél hónapon át dolgozott az anyagon, őt azonban a megjelenés előtt nem keresték meg, ezért most saját felületén volt kénytelen megszólalni.
Török szerint a cikk „erkölcsileg aggályosnak” minősítette az általa megfogalmazott kritikát, ezt azonban határozottan visszautasítja. Úgy véli, amit leírt, sem szakmai, sem politikai szempontból nem tekinthető vitathatónak, amennyiben őszintén beszélünk a magyar labdarúgás helyzetéről. Hangsúlyozta: álláspontja nem új keletű, azt korábban is következetesen képviselte.
„Ez nem ellenzéki narratíva, hanem a valóság” – fogalmazott, majd felidézte korábbi gondolatait. Eszerint a válogatott kapitányának személye helyett inkább azt kellene megvizsgálni, mit mutatnak a számok: a soha nem látott mennyiségű közpénz és politikai figyelem ellenére hol tart ma a magyar futball a tehetségek kinevelésében és menedzselésében.
Török Gábor szerint kevesebb „urambátyám” szemléletre és sikerpropagandára, valamint több versenyre és valódi szakmai tudásra lenne szükség. Úgy látja, tartós változást nem a kapitány vagy a csapat „keresztre feszítése” hozhat, hanem az utánpótlás-nevelés és a képzési rendszer érdemi átalakítása.
Bejegyzésében egy másik, a magyar futball utánpótlásával kapcsolatos kritikát is felidézett. Eszerint önmagában nem elegendő új pályákat építeni és kiemelt akadémiákat létrehozni, ha közben az utánpótláshoz való hozzáállás, a befektetett munka mennyisége, a képzés szakmai színvonala és a tehetségek kiválasztása alig haladja meg a korábbi szintet.
Ezzel összefüggésben azt a kérdést tette fel: valóban ellenzéki narratíváról van szó, vagy inkább Szoboszlai Dominik édesapjának és nevelőedzőjének korábban megfogalmazott gondolatairól?
Török Gábor végül megköszönte a lehetőséget, hogy ismét kifejthette álláspontját, és hangsúlyozta: kritikái ellenére továbbra is a magyar labdarúgás sikerében érdekelt.
